A változások ritkán jönnek fokozatosan. A vicc az, hogy csak utólag tűnik logikusnak, hová is vezetnek.
Valamikor 2000 körül történt, hogy az akkor alapított Google Inc. cég jelentette: már egymillió webcím van a keresőben és világviszonylatban első helyen áll a kereső szolgáltatás terén. Akkoriban a kaliforniai startup cég forgalma 20 millió dollár volt. Amikor az APA (Austrian Presse Agentur, osztrák hírügynökség) a távoli Bécsben ezt az információt közreadta, forgalma 28,8 millió euró volt. Ebben az időpontban az Egyesült Államokban 52 ezer újságírónak volt teljes állása valamelyik szerkesztőségben. 2015 végén már csak 32 900 állt alkalmazásban – csaknem negyven százalékkal kevesebb hírszerkesztői állás 15 év alatt. Újságok, magazinok, televízió – és rádióállomások ezreit érintette üzleti modelljük eróziója, és keresték a lehetőséget – eddig kevés sikerrel -, hogy szolgáltatásukat eladják az interneten.
Megágyazás helyett „disruption”
Ezzel szemben az „algoritmus-üzlet” virágzik. 2015-ben a teljes Alphabet-Konzern (a Google átszervezése révén létrejött holding) forgalma 75 milliárd dollárra rúgott, a Facebooké 18 milliárdra. Mindkét összeg főleg hirdetési bevételből származott. A legjobb, hogy ezért a Google 62 ezer, a Facebook 13 ezer alkalmazottja közül egynek sem kellett egyetlen rövid hírt sem írnia, vagy saját riportot előállítania. A világ legnagyobb taxi vállalata, az Uber birtokában sincs taxi és nem foglalkoztat sofőröket sem. Az Airbnb.com vagy a Booking.com egyetlen munkatársa sem húzott át egyetlen ágyat sem és a pénzügyi ágazatban tevékenykedő internetes szolgáltatások többsége a legnagyobb hangsúlyt arra helyezi, hogy (hivatalosan) ne vezessen egyetlen számlát sem, ne kínáljon fizetési szolgáltatást vagy adjon bárkinek is befektetési tanácsot.
Az alkotó rombolás
Mit tesznek tulajdonképpen? – „Disruption” névvel illeti a korszellem a jelenséget, mely alatt alkotó rombolást ért: a technológiai fejlődés újradefiniálja az eddig érvényes szabályokat és eljárásokat. A gazdasági fejlemények gyakorta sokkal gyorsabban mennek végbe, mint amit maga a „fejlődés” fogalma sugall. Mai felfogással szinte hihetetlen, hogy húsz évvel ezelőtt gyakorlatilag semmi nem volt hozzáférhető a szélesebb nyilvánosság számára, ami előzőleg nem ment keresztül a méregdrága és nehézkes szerkesztőségi feldolgozás, értékelés, előállítás és továbbítás folyamatán. Az ezredfordulón az ételrendelés csak a pizza kedvelők és a gondozásra szorulók szolgáltatása volt. A saját autóban kínált társutas szállítás lehetőségét az egyetemek fekete tábláin terjesztették. Ma a nagy autómárkák arra állnak be, hogy a kizárólagosan magántulajdonban lévő személygépkocsik korának belátható időn belül vége, és alig van olyan vendéglő, amely lemondana a házhozszállításból származó bevételről.
A vállalkozó, mint romboló
A szokásos elképzelésnek, miszerint a gazdaság fejlődése hullámokban megy végbe, van egy lényeges bökkenője. Jó magasról kell lenézni ahhoz, hogy az ember az egyes ágazatok, térségek és valutaövezetek sikerét és kudarcát egyenletes fel- és lemozgásba rendezze. Egyes területeken gyakorlatilag egyetlen éjszaka után semmi nem az, ami addig volt. Ahogyan a viccben szereplő ló felbukkanása a bárban, a munkaadók és munkavállalók gyakorta szembesülnek hirtelen új keretfeltételekkel és nem tudják megmondani, hogy hol lesz a kiadásik vége.
Emellett a változtatások impulzusai egyáltalán nem mindig kívülről (nyersanyagárak, természeti katasztrófák, váltóárfolyamok, technológiai változások) jönnek. Az „alkotó rombolás” szerepe tulajdonképpen a vállalkozás központi lényege – állította Joseph Schumpeter osztrák –amerikai gazdaságkutató, és ezzel jóval a halála után az internet-korszak közgazdászává vált. Schumpeter, aki beszélgetőpartnereinek gyakran elárulta, hogy célja „a világ legnagyobb közgazdászává, Ausztria legnagyobb lovasává és Bécs legjobb szeretőjévé” válni, 1919-ben Karl Renner alatt pár hónapig pénzügyminiszter volt, majd bankot alapított, amely hamarosan csődbe ment. Ezután kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1932-től a Harvardon tanított. Írásaiban azt állította, hogy új termékek és technológiák bevetésével a találékony, rugalmas és a változásokat kedvelő vállalkozó az, aki haladást és jólétet teremt, nem pedig a tőkés. Valamint az egészséges gazdaság irányelve inkább a kreatív káosz, mint a teljesítménytényezők egyensúlya. A stabilitás Schumpeter szerint az állandó fejlődés révén érhető el, mert valamennyi szabály és eljárás egy idő után teljesítette feladatát, és cserére szorul.
Ez épp annyira aktuálisnak, mint amilyen fenyegetőnek tűnik: negyvenévnyi költségoptimalizálás és hatékonyságnövelés után semmi nem tűnik kalandosabbnak, mint a vállalkozói kockázat. Nem csak most körvonalazódik, miután a britek kilépnek az EU-ból, hogy a béke és a jólét megőrzéséhez nem lesz elegendő kijavítani a meglévőt. Szükségessé válik, hogy újat teremtsünk, és a régit eltemessük. Ez nemigen megy majd végbe sokk nélkül a meglévő ágazatok, térségek vagy alkalmazott-csoportok számára, ám ugyanakkor új lehetőségek is nyílnak, amelyeket érdemes kihasználni. A ló a kocsmában csak akkor probléma, ha mindenki figyelmen kívül hagyja. A vicc poénját szívesen elmeséljük egy személyes tanácsadáson.
