Nyugdíjrendszer: Felosztó-kirovó rendszer. Otto von Bismark fektette le az alapjait, melynek egyik célja az volt, hogy az idősek megélhetési gondjait megoldják, kapjanak az után is juttatást, miután már a munkaerőpiacról kiestek. Ez egyfajta állami felelősségvállalás, ami most a végnapjait éli, a rendszer ebben a formájában düledezik.
Öregszünk: Elöregedik a társadalom (ami nem magyar jelenség), növekszik az átlagos életkor. Ma 78,7 év a nőknél és 71,6 év a férfiaknál. Ez statisztikailag is azt jelenti, hogy minimum 10 évig kell minden nyugdíjasnak nyugdíjat fizetni, akkor, ha mindenki csak 65 éves korában megy nyugdíjba. Jelenleg a nyugdíjasok száma 2.022.000 fő, vagyis a lakosság 19-20 %-a. Ez a szám évről – évre növekszik, hiszen az un. Ratkó-gyerekek nagy száma az elkövetkező években megy nyugdíjba. Ezzel szemben áll a születések száma. Sajnos ez a szám sem biztató. Amíg 1954-56 között a születettek száma meghaladja a 470.000 főt, addig a 2012-2014-ben született gyermekek száma nem sokkal több, mint 272.000 fő.
Szabad munkaerő vándorlás: Ezt nem lehet előre kalkulálni. Most nem állunk jól. A társadalom azon rétege hagyja el az országot, akik a jövőt jelentik. Ők nem fogyasztanak, nem takarítanak meg, nem adóznak, és nem fizetnek járulékokat. Ezzel is hozzájárulnak a nyugdíjrendszer megkérdőjelezhető életképességéhez.
+1 tény: Nem szeretünk adót fizetni. Az adózási kultúránkon is van még mit javítani. Sokan (közel 1 M fő) minimálbéren foglalkoztatottak. Ezen bérek járulékalapja nem gyarapítja számottevően a nyugdíjkasszát.
Ha ehhez még hozzáadjuk az állami alkalmazottak egy bizonyos körét, akkor kb. 2 M fő jövedelme után egyáltalán nem vagy minimális mértékű járulék folyik be a kasszába. Ez a Mo-i foglalkoztatottság közel 50 %-a.
Nem hiszem, hogy nem lesz valamennyi nyugdíj, mert az állam ezen kötelezettsége nem szűnik meg az állampolgárokkal szemben. A mértéke az már kétséges!
Gondoskodni kell magunkról? Ez nem kérdés! Ez tény!
