Azt mondják, az idő pénz. Ez a mondás lebecsüli az időt. Az idő sokkal, de sokkal értékesebb, mint a pénz. Ha van időd, általában szert tehetsz pénzre, de lehetsz bármilyen gazdag, egyetlen perccel sem vásárolhatsz magadnak több időt, mint amennyi időm nekem vagy a kandallónál heverő macskának van.
Arnold Bennett
Az ember élete véges. Kinek mennyi ideig tart az élete, nem lehet tudni. Valakinek 2 napig, valakinek 100 évig. Lehet, hogy egy betegség, lehet, hogy egy baleset, vagy az időskori gyengeség vet véget az ember fizikai létének. Ez előre nem látható.
Ön mivel tölti véges idejének nagy részét? Alvással? TV nézéssel? Munkával? Szeretteivel? Egy átlagos ember 4-5 óránál nem tölt többet szerettei „aktív” társaságában (alvást nem beleszámolva)! Ez 20%-a egy napnak!!! Gondoljuk végig! Felkelünk reggel, gyermekeket indítjuk az iskolába, óvodába majd munkába megyünk… Többen úgy gondolnak a nyugdíjra, mint életük azon szakaszára, amikor az államtól származó forintok felváltják a munkabérüket, ezzel felszabadítva magukat a napi 8-12 órás munkahelyi elfoglaltság alól, és azzal az idővel szabadon rendelkezve azt csinálnak, amit végre szeretnének. Vajon anyagi oldalon tényleg megengedhetik végre maguknak a nyugodt, szabad életet?! Vagy a felszabaduló idejüket újra „eladják” a munkaerőpiacon, hogy forintokhoz jussanak…?!
Napunk mely részét lehetne újra értelmezni?
Az alvás, napunk 25-30% -a (6-8 óra) átlagosan. Ebből is el lehet venni, de hosszú távon nagy valószínűséggel ez a vitalitásunk rovására menne.
A másik lehetőség, ha munkáltatónk rovására próbálunk meg szabadon eltölthető időhöz jutni. Ez azonban biztosan azzal jár, hogy a havi járandóságunk csorbul, hiszen kevesebb órát adunk el az életünkből, amiért kevesebbet is kaphatunk a munkaerőpiacon. Ennek következménye az, hogy kisebb pénzösszeg áll rendelkezésre az életünkben. Egyébként kevés munkahelyen elképzelhető az, hogy például napi két órával kevesebbet engedjenek dolgozni… vagy van valakinek munkahelye, és akkor az napi 9-12 órát biztosan elvisz, vagy nincs egyáltalán alkalmazotti léte.
Mi lenne, ha pénzügyi eszközeinket dolgoztatnánk?
Képzeljük el, hogy bérbeadott ingatlanjaink, értékpapír portfóliónk vagy vállalkozásunk finanszírozná meg az időnket, amelyet szeretteinkkel, barátainkkal, kutyánkkal, macskánkkal, lovunkkal tölthetünk?! Ha ezt az elméletet valaki a gyakorlatba sikeresen ülteti át, biztosan szembesülne egy új problémával, amivel előtte soha: mit kezdjek a plusz óráimmal, időmmel?! Hogy nézne ki a napom? Mit csinálnék reggel, délelőtt, délután? Biztosan van mindenkinek valami kedves tevékenység, amivel szívesebben tölti idejét, mint a munkahelyi elfoglaltságaival.
Persze, de miféle pénzügyi eszközök ezek?
Hogy lehet ezekre szert tenni? Ezek az eszközök pénzbe kerülnek… ez a pénz vagy időnk értékesítéséből jöhet, vagy elődeink munkájának eladásából. Így vagy úgy felelősséggel kell menedzselni…
Mindenki más bázisról indul, pont ezért mindenkinek egyénileg adaptált megoldás, terv kell ahhoz, hogy a függetlenséget, szabadságot elérje.
A bázis: időnket adjuk el a munkaerőpiacon
A legtöbb esetben mindenki onnan indul, hogy rendelkezik egy aktuális bevétel-kiadás oldallal. Tehát benne van egy csapda helyzetben, amelyből szabadulni igyekezne. Jól konkretizálható, megfigyelhető e két oldal. A kiadás oldal több elemből áll, kezdve az étkezés, ruházkodás, rezsi költségekkel. Erre jönnek a hitelek, gyermeknevelés költségei és nyaralás, hobbi kiadások. Ezek áttekintésével optimalizálhatjuk a havi megélhetési költségeinket, amiből kiindulva tervezési horizontunk továbbszélesítésével megkapjuk életpályánk általunk megkívánt kiadási oldalát.
A másik oldal a bevétel oldal. Tehetségünk, ügyességünk, korábbi tanulmányaink alapján és remélhetőleg személyiségünk alapján munkát végzünk, amely tevékenységet szívesen fordítok úgy, hogy életünk óráinak eladása a munkaerőpiacon. Ki milyen áron tudja eladni az idejét? Általában azon múlik, hogy az általa végzett tevékenység mekkora értéket képvisel a késztermék, szolgáltatás eladási árában.
Tehát nagyon fontos, hogy az értékesített időért minél magasabb óradíjat kapjunk. Ez úgy érhető el, ha a munkaóra nagyobb értéket képvisel. A jó hír az, hogy ezt a munkaerőpiaci értéket lehet javítani. Képezzük magunkat! Tanuljunk meg egy új szakmát, tegyünk szert új képességekre! A nyelvtanulást, számítógépes tanfolyamot és egyéb más tréningeket bármikor el lehet kezdeni. Ezzel biztosan hozzájárulhatunk ahhoz, hogy drágábban adjuk el az időnket.
A kiadások kontrollálásával és a munkaerőpiaci értékünk növelésével elérhetjük azt, hogy a hónap végén többletünk maradjon.
Célokhoz igazított pénzügyi döntések
Ha megterveztük a céljainkat, akkor azokat szem előtt tartva kell dönteni arról, hogy mi legyen a fennmaradó többlet sorsa. Ez összetett dolog:
- Az elején fel kell építeni a védettséget, amely nyugalmat teremthet a hirtelen fellépő negatív hatások esetén. Sajnos kinek több, kinek kevesebb szerencséje van az életben, de ha nem készülünk fel, nem képzünk tartalékot, akkor könnyen egy negatív spirálba, lejtőre kerülhetünk, ahonnan nehéz a visszakapaszkodás.
- Ha a biztonsági tartalékkal már rendelkezünk, jöhetnek a komolyabb lépések, amelyek megugrásához a pénzügyi intelligenciánk fejlesztése szükséges. Erről később.
- Kikerülhetetlen fontos terület a kockázatkezelés, hiszen senki nem tudja mi fog történni a következő pillanatban. Fel kell mérnünk és definiálnunk kell, milyen értékünk van veszélyben. Ezen értékek közül a legfontosabb az egészségünk. Főleg, ha létünktől nem csak saját magunk, hanem más személyek is függnek (gyermek, feleség, szülők). Milyen anyagi hatása lenne annak, ha lebetegednénk? Ezekre a helyzetekre fel kell készülni, különben a stratégiánk erősen a kamikaze harcosokéhoz hasonlít, akik csak az odaútra tankolták repülőiket. Ez mindenki egyéni felelőssége. Ezen kockázatok kezdeti kivédésére kitalált megoldás a biztosítás.
- Később akár pénzügyi eszközeink is megnyugtató védelmet jelenthetnek, kialakítva a pénzügyi biztonságot. A kockázatkezelés a pénzügyi eszközeink kapcsán is nagyon fontos, hiszen azok léte szabadít fel, teszi a zsebünkbe a pénzt. Ha azok kárpótlás nélkül semmisülnek meg, felborítják a kiadás-bevétel oldalunkat és végeredményben a tervünket.
Sokan léteznek életükben, és az élet értelmét keresve egyre többen fedezik fel az utat a boldogsághoz. Ez valószínűleg szubjektív értékek halmaza, így mindenkinek magának kell felfedezni a saját értékrendjét, de remélem, gondolatmenetem elindít pár embert az úton.
