Az életbiztosítás évek óta az olyan standard pénzügyi előgondoskodások közé tartozik, mint a takarékbetétkönyv és a befektetési alap. Eredete – régiók szerint – több évszázadra nyúlik vissza. Temetési egyesületek már az ókori rómaiaknál is voltak, a 17. századtól európaszerte egyre kedveltebbekké váltak az életjáradék-társaságok („tontinák”). Utóbbiaknál egyfajta K.O. rendszerben a lényeg a többi biztosított túlélése volt.
A bűnügyi regények legrégebbi motívumai közé tartozik a különböző kötvények és biztosítási szerződések körüli viszály. Értékesítésük nem ritkán kapcsolódott és kapcsolódik ma is állami érdekekhez. Az sem a modern kor találmánya, hogy a biztosított még életben van, amikor a szerződésből eredő juttatás már esedékessé válik. Évente szűk hét milliárd euró kerül befizetésre különböző életbiztosításokba, a szerződések lejáratából eredő kifizetések valamivel e felett vannak.
Ha nincs kamat, nincs előgondoskodás sem?
Újdonság, hogy a lejárt biztosítási szerződés kifizetése feletti örömöt hamar felváltja az aggódás: és akkor most mi legyen a pénzzel? Alapvetően pozitív, hogy a legtöbb esetben ésszerű volt – vagy ésszerű lett volna – „kitartani” a szerződés lejártáig. Sajnos sok ügyfelet igen kreatív értékesítők találtak(nak) meg azzal, hogy „kedvezőbb” vagy „nagyobb nyereséget ígérő” változatot kínálnak, s így érvelve rábeszélik az ügyfelet a szerződés befagyasztására, sőt esetleg időelőtti visszavásárlására. Ugyan az új ígéretek kedvezőbbnek tűnnek, de összességében a költségeket és a mai csekélyebb hozamkilátásokat tekintve mégis sokkal drágábbak.
Ha a ma lejáró szerződések megkötésének idején még volt is vita arra vonatkozóan, vajon egyáltalán érdemes-e ilyen hosszú távú kötelezettségbe belemenni, pillanatnyilag az alapvető probléma a tartalékok rendelkezésre állása. Nem kevés ügyfél azzal a gondolattal játszik, hogy egyszerűen feléli a megtakarított pénzt, mondván: „Végülis manapság egyáltalán nincs már kamat”.
Ez ugyan sajnos igaz, ám ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megszűntek azok az élethelyzetek, amelyekre az időskorra vonatkozó pénzügyi előgondoskodási formákat létrehozták – a következő nemzedék oktatása, tartalékképzés betegség és gondozási szükségletek esetére, vagyis olyan időskori ellátásokra, amelyek túlmutatnak a közösségi jóléti rendszeren.
„A megfelelő előgondoskodáshoz több kell a kamatlábnál”
Az, hogy a „kockázatmentes” befektetések manapság nem hoznak nyereséget, nem ok a megtakarítás beszüntetésére. Bár abból kell kiindulni, hogy a jelenlegi kamatszint egy darabig még marad, ám ez sem tart örökké. Egy 30 éves számára mindenesetre ésszerűbb beszámítani három kamatmentes évet, mint hogy csak 33 évesen kezdje meg a takarékoskodást a hosszú távú célokra. Ha egy ötvenéves ügyfél ma újra be szeretné fektetni a lejárt biztosítási kötvényéből származó összeget, most lényegesen egyedibb befektetési és biztosítási megoldásokkal találkozik, mint amilyenek a biztosítási szerződés megkötésekor léteztek. Hogy a kockázatok lefedése megfelelő legyen, és a szerződés megszűnésekor kifizetett összeg is helyesen kerüljön befektetésre, sokkal több mindennek kell rendben lennie, mint csupán a kamatlábnak. A kihívást az jelenti, hogy ma már sok múltbéli általános érvényű megállapítás egyszerűen nem állja meg a helyét. Erre a legjobb példa: „ A kötvény mindig biztosabb kamatfizető, és nem ingadozik”. Ha ma a látens kamatemelések kockázataira és az ugyancsak korlátozott árfolyamnyereség-potenciálra gondolunk, nehezünkre esik hinni ennek az évtizedeken át osztogatott jótanácsnak a feltétlen sikerében.
A 30 éves államkötvény nyolc százalékos éves kamattal, mint az egyéni nyugdíj-előgondoskodás komfortzónája, már a múlté. Aki a saját jövőjéről gondoskodni akar, egyre inkább fontolóra kell vennie, hogy valami másba fektet ahelyett, hogy egyszerűen pénzt kölcsönözne az államnak. Az osztalék az új kamat, és a tizenöt évnél hosszabb időre szóló befektetési álmok esetén már nem számít spekulációnak az árfolyamnyereséggel való kalkuláció sem. A jól vezetett vállalkozások értéket teremtenek és növekednek. A foglalkoztatás és a fogyasztás képezi az innováció és a jövőbeli nyereség alapját, melyek kockázati felára a személyes előgondoskodás igencsak szilárd alapját jelentik.
Egyedi, mint Ön
A kockázati fedezetek tekintetében is megváltoztak a körülmények. Ma a korábbinál egyszerűbb, kedvezőbb és konkrétabb az ügyfél egyéni szükségleteihez igazítani a biztosítási védelmet. Aki az egyéni közlekedés kezdeti éveiben autót vásárolt, egy meghatározott modellnél a színt és a kárpitot talán még kiválaszthatta. Ma megszámlálhatatlan konfigurációs lehetőség van az egyéni vágyak és szükségletek kielégítésére. Ugyanilyen fejlődés ment végbe a biztosítási ágazatban –egyedi ügyfeleknek egyéni megoldások, amelyek többet nyújtanak, mint a hátramaradottakról való gondoskodás.
