Ma reggel érdekes beszélgetést folytattam egy biogazdával kedvenc üdülő régiómban, a hegyekben. Megkérdezte, hogy vagyok, és foglalkozom-e még tőkebefektetéssel. Igennel válaszoltam, mire ő azzal folytatta, vajon nem lett-e nehezebb ez, hiszen az emberek teljesen elbizonytalanodtak. Hallani sem akarnak hozamokról és kamatról… Erre azt válaszoltam, hogy alapvetően nincs változás, mert az igazi befektetők csaknem kihalófélben vannak egész Európában, és ezen a Nyugatot éppúgy értem, mint Közép-Kelet-Európát. Akik azonban még megvannak, azok rendkívül hálásak azért, hogy egyáltalán még léteznek olyan pénzügyi tervezők, elemzők, tanácsadók, mint amilyen én vagyok.
Ezután beszélgető partnerem elmesélte, hogy évekkel ezelőtt – 2011-ben – nagymamájától értékpapírszámlát örökölt, alapokkal és részvényekkel, és hogy „szerencsére” túladott a csomagon, mert bizony részvényekkel sok pénzt lehet veszíteni. Sajnos azt már nem tudja, pontosan milyen papírokat adott el annak idején, csak gondolja, hogy technológiai, élelmiszeripari és ingatlan részvények voltak köztük…
Egy kicsit még tovább kérdezősködtem, és lassan felbukkantak egyes Blue Chip alapok és részvények nevei. Már előzőleg is szinte biztos voltam benne, hogy ma örülne, ha nem adta volna el ezeket (az eladás óta átlag nagyjából +120-150 százalékos az értéknövekedés)
Nem firtattam tovább a dolgot, végülis visszamenőleg ez nemigen segített volna neki.
A vásárlóerő fokozódó csökkenését csakis a részvények ellensúlyozhatják.
Sajnos nagyon sokan gondolkodnak úgy, mint az idézett gazda. Hogy ennek mi az oka, arra választ kaptam a biogazdától, aki tartózkodását a részvényvásárlástól így indokolta: „A részvények veszíthetnek értékükből, ezért aztán jobb szeretem a pénzemet a párnám alatt tartani.”
