Az Y generáció pénzügyi helyzete és megtakarítási szokásai sok szakértőt foglalkoztatnak, különösen a 2008-as gazdasági válság hatásainak tükrében. Ebben a beszélgetésben szakértőink a generációs különbségekről, a megtakarítási szokásokról és a technológia szerepéről cserélnek eszmét. Megvizsgálják, hogyan alakultak az Y generáció pénzügyi döntései a válság után, és hogy a likviditás, valamint a befektetések tervezése mennyire vált meghatározóvá ebben az időszakban. A beszélgetés rámutat arra is, hogy a generációs címkék vajon mennyire segítenek a pénzügyi tervezésben, vagy éppen korlátoznak.
A 2008-as gazdasági válság hatása az Y generációra
Iványi Ildikó: A ügyfeleinktől, illetve a hallgatóinktól és azoktól is, akik a PFS Kávézacc podcastot hallgatják, az elmúlt időszakban nagyon sok kérdés érkezett azzal kapcsolatban, hogy szeretnének arról hallani tőlünk 1-2 gondolatot, 1-2 nézőpontot, hogy az Y generációnak milyenek a megtakarítási szokásai.
Ezek a kérdések azért jöttek, mert hogy egy olyan generációról beszélünk, akik akkor lettek felnőttek, amikor a 2008-as válság volt, tehát hogy ők egy olyan gazdasági környezetben kezdték el a munkájukat, illetve az esetleges tervezésüket, céljaiknak a kitűzését, vagy elkezdeni valamilyen módon megtakarítani, amikor a gazdaság nem igazán a pozitív képét mutatta. És ehhez volt a kérdés, hogy egy ilyen hatás, mint egy 2008-as gazdasági válság, az mennyire tudja befolyásolni akár adott esetben egy generációra kihatva is a megtakarítási szokásokat?
János Zsolt: A témát lehet nagyon általánosan felépíteni. Amikor ezek a különböző generációs idősávok jelennek meg, akkor az első ellentmondás bennem egyből elindul, mert nem szeretem ilyen marketing által gyártott skatulyákba tenni az embereket. Ennyire legalábbis én saját magamat nem engedem, hogy beletegyenek, az én gyermekeimet nem teszem bele és az én ügyfeleimet nem engedem be. Mert az egyedi helyzetről van szó.
Ha azt nézzük, hogy 2008 jó volt-e vagy rossz volt, akkor mint pénzügyi tervező azt kell mondjam, hogy 2008 ideális volt annak, aki akkor kezdte el az életét és felépíteni dolgokat. Miért? Mert ha a tőzsdét nézzük, akkor 2008/9 volt a mélypontja a tőzsdének és azután szinte csak egy irányba mentek a befektetések. Aki ott kezdte el, annak inkább az volt a problémája, hogy nem látott valójában hosszú visszaeséseket, erős korrekciókat egészen 2020-ig, 12-13 éven keresztül csak egy irányba mentek a tőzsdék.
Hogy abban az időszakban, 2008-ban volt-e munkahelye és volt-e pénze, amiből megtakarítson, hát az egy másik kérdés, ez lehetett esetleg nehezebb a 2008-as válságban. De független attól, hogy ki milyen időben kezd el egzisztenciát, jövőt felépíteni, két dolog neki lényeges: az egyik, hogy legyen munkahelye és annyi bevétele, hogy ebből ne csak megéljen, hanem tudjon félretenni. A másik, hogyha valamit félre tud tenni, akkor kialakítani egy olyan struktúrát, hogy mindegy, hogy mi jön a jövőben, csak emelkedő piac vagy néha nagyon erős visszaesések, azzal a stratégiával jól érezze magát, kész.
Ez így volt 100 évvel ezelőtt, így volt 300 évvel ezelőtt, így lesz 50 év múlva, 100 év múlva is. És ezért szerintem nyugodtan ezt a generációs kategóriákat félre lehet tenni, mert ez nem segít. És mit csinálnak azok, akik a generációk között vannak? Azok kiesnek?
Iványi Ildikó: Nyilván, hogyha nem skatulyázzuk ennyire be, hogy most milyen generációról beszélünk, de az otthonról hozott szokások azok befolyásolják azt, hogy én hogy határozok meg célokat, vagy hogyan viszonyulok ahhoz, hogy megtakarítok.
János Zsolt: Erre azt szeretem mondani, hogy addig amíg valaki felnőtt lesz, addig biztos, hogy az a miliő, az a környezet, amiben felnövekszik, az befolyásolja. Az első 7 évben mondjuk azt, hogy szinte csak a család, aztán az iskola, aztán a baráti körök, és legkésőbb 20 éves kortól tovább ez a kifogás.
Ugye az én környezetem ezt vagy azt csinálta, azt már nem veszem komolyan, mert legkésőbb olyan 18-20 éves kortól abból indulunk ki, hogy kialakult mindenkinek a saját döntési képessége, a felelőssége, gondolkozni szabad és tud. És állandóan elbújni amögött, hogy állítólag a környezetem velem mit csinált, és ők a hibások, még egyszer, 20 éves korig esetleg ezt elfogadom, de azután nem.
A technológia szerepe a pénzügyi döntésekben
Iványi Ildikó: A technológiai fejlődés is ugye befolyásolja az életünket. A 2008-as pénzügyi válság óta is hatalmas fejlődésen ment keresztül a technológia: mindenkinek a zsebében ott van az okostelefonja, tud adni-venni. Mennyire tudja ez mondjuk befolyásolni egy mai negyvenes / negyvenötös korosztálynak a megtakarításait, illetve a befektetési szokásait?
János Zsolt: Abszolút, ezek persze mind befolyásolnak dolgokat. Közelebb jön az egész pénzügyi világ. Ma szinte percre pontosan látunk a telefonon sok mindent. Hogy ez most jó vagy rossz, véleményem szerint inkább abból a szempontból lényeges a kérdés, hogy megtanulom-e a telefoneszközöket használni. Ezek mind csak eszközök.
Az, hogy a befektetésekben mi történik, ott az első lépésben nem az a döntő, hogy milyen eszközök vannak ott, hanem az, hogy az információt én, mint befektető, tudom-e kezelni. Veszek egy példát, van olyan, aki azt mondja, hogy radikálisan például ki kellene jelenteni, hogy a munkahelyen ne legyen telefon, mert az állandóan zavar. Azt kell mondjam, hogy nekem megvan a saját döntési képességem, hogy bekapcsolom-e, vagy nem kapcsolom be, ránézek-e vagy nem nézek rá. Tehát az eszköznek a használatát kell megtanuljuk.
Ez abból a szempontból érdekes generációk között, mert az idősebbek általában hosszabb ideig ellenállnak innovációknak és újdonságoknak, a fiatalok belenőnek abba az aktuális újdonsága, de a jó hír az, hogy ezek a fiatalok is egy pár évtized múlva idősebbek lesznek, és ugyanúgy makaccsá fognak válni, és az új technológiát nem akarják egyből elfogadni. Ez egy ilyen régi sztori a generációk között. Ez az embereknek a reflexe és a viselkedése, másra nem tudom ezt visszavezetni.
Célok és stratégiai tervezés a befektetésekben
Iványi Ildikó: Konkrétan ugye feltették azt a kérdést is, és azért is kérték, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, mert hogy te mindig mondod, hogy ugye 30 éve már a piacon vagy és – már most bocsánat, de én mondhatom, hogy – te már szűken az Y generációhoz tartozol és ezért ugye kíváncsiak arra, hogy aki benne volt és a pénzpiacon dolgozott, de magánember is volt akkor, ő hogy vélekedik ugye erről a generációról? Mennyire fontos az, hogy – függetlenül a generációktól- célokat határozzunk meg, hogy tervezzünk, hogy ne foglalkozzunk a médiával, meg azzal ugye, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb? Tehát, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy a szomszédnak mije van, és ez mondjuk bennünket elvigyen egy másik irányba.
János Zsolt: Tehát ez a legnehezebb, amit most a végén mondtál, hogy saját véleményt, saját álláspontot kialakítani. Ezt látom, hogy ez a legnehezebb a legtöbb embernek. Sokan próbálják saját magukat állandóan szépre beszélni és megvédeni és elmagyarázni, hogy mi volt anno, mi volt régebb. Én úgy látom, hogy a fiatalokat ma abszolút nem érdekli az, hogy honnan jövünk, mi volt 30 évvel ezelőtt, 40 évvel ezelőtt, hanem egy érdekli: abból, ami történt, mit csináltunk? Mi maradt mint konklúzió meg, ami ma pozitív és előretekintve segít? Ez az egyetlen.
Tehát mindenki, aki a múltban a szerepét akarja szépre beszélni és magyarázkodni, az egyedül marad, mert ez tényleg nem érdekel senkit. Udvariasságból a legtöbben ezt nem mondják ki, mikor én ezt kimondom, akkor megsértődnek egy páran, de ez a valóság. Tehát nagyon sokan szeretnének állandóan kvázi mindenkinek eleget tenni és szupersztárnak érezni magukat, és ez nehéz.
Mert ha kialakítok magamnak egy stratégiát és egy befektetési struktúrát, akkor alapjában teljesen mindegy kellene legyen, hogy ez tetszik a szomszédnak, a rokonomnak vagy bárkinek. Az az én stratégiám és az én elvem, akkor ezzel én kell dolgozzak. Csak ugye egyszerűbb beadni a derekunkat a tömeg véleményének, és azt mondani, hogy ezt így csináltam, mert hát a tömeg, a miliő, a hangulat ide-oda vitt. Ezt egyedileg kell kezeljük.
Ez egyre jobban erősödik, mert a szociális rendszereknek a védő struktúrája olvadozik, és ez egy olyan összehasonlítható nyomás. Az idősebb generációnak több lehetősége volt hibázni, semmit nem csinálni, azt mondani, hogy az államok, az ország, a szociális struktúra el fog tartani minket. A fiatalok erre hamarabb rájönnek, hogy náluk ez nem lesz meg, ergo nekik kevesebb a hiba toleranciájuk, sokkal gyorsabban, komolyabban kell vegyék a felépítését az életnek, a struktúrát. Ezt is mondjuk ma, hogy a gyermekek hamarabb felnőttebbé válnak, mint régebb, mert hát megváltozik az egész környezet és ez szükséges.
Likviditás és biztonság: a pénzügyi stabilitás alapjai
Iványi Ildikó: Ezzel kapcsolatban, tehát itt a generációs kérdésekkel kapcsolatban érkezett egy olyan kérdés is, hogy az a régen mondott ökölszabály, hogy mennyit tegyünk félre, mennyit takarítsunk meg likvid eszközökre, mennyi ugye, amiből élünk. Tehát itt a jövedelmet figyelembe véve, hogy ez változott, vagy pedig ez az ökölszabály ez nem változott azóta se, amióta mi erről mondjuk az Y generációról beszélünk?
János Zsolt: Tehát, ami megváltozott az én saját megközelítésemben, hogy egy struktúrát hogy építünk fel, az biztos, hogy a kilencvenes években az az elv volt, hogy a havi fizetésnek mekkora részét érdemes hova félretenni. Ez ma odafordult meg, hogy a fiataloknak is, akik kezdenek, azt kell mondjam, hogy mindegy, hogy mennyi a havi fizetés, először lényeges felépíteni egy olyan likvid biztonságot, ami legalább egy fél évre teljesen lekötés nélkül, körülbelül egy másfél évben minimális lekötésre likviditási tartalékokat jelent. És azután kezdeni befektetni.
Na most, hogyha valaki elkezdi a befektetéseit, akkor az első pillanatban nem kell nagy befektetésekkel foglalkozzon, hanem egyszer felépítse a sorrendbe az abszolút mindig rendelkezésre álló likvid tartalékot, majd a közepes távra szóló likvid tartalékot. És ha ez a 2 megvan és ezekhez nem szabad hozzányúlni, akkor kezdjen el csak további befektetésekkel foglalkozni. Tehát ez a wordingben ez megváltozott. Az, hogy ma hogyan javaslom a fiataloknak, vagy egy kezdőnek elkezdeni a struktúrát felépíteni, mint akár 30 évvel ezelőtt.
Iványi Ildikó: Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat velünk. Az Y után van még 2 generáció, akikkel azért foglalkozunk. Találkozunk is már a következővel, ugye a Z -vel, mint ügyfél, hiszen ők most kerülnek ki a munka világába, illetve ugye utánuk van az alfa, akik meg hallják az Y- tól, hogy ők mit csinálnak, és onnan is érkeztek kérdések. A következő alkalommal majd erről is szeretnénk megkérdezni a véleményedet és azokat a nézőpontokat, amelyeket szívesen megosztasz a mi nézőinkkel, hallgatóinkkal.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban?
Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
