Eheti vlogunkban szakértőink arra a generációs különbségekre fókuszálnak, amelyek a befektetési gondolkodásban, kockázatvállalásban és pénzügyi döntésekben jelennek meg. A beszélgetés során számos izgalmas téma merül fel: hogyan látják a fiatalok a gyorsan változó piacot, miként reagálnak erre a tapasztaltabb generációk, és hogyan lehet valódi, bizalomra épülő párbeszédet kialakítani közöttük. A technológia, a tapasztalat, a hibák kezelése és a közös tanulás mind kulcsszerepet kapnak ebben az intergenerációs diskurzusban.
Hogyan lehet hidat építeni a generációk között a befektetés világában?
Iványi Ildikó: Több olyan beszélgetésben volt részem az elmúlt időszakban, amikor fiatalok is bekapcsolódtak azokba a beszélgetésekbe, ahol esetlegesen a szülőknek a befektetési portfóliójáról beszéltünk. Érdekes volt megélni, hogy majdnem mindegyik beszélgetésben az volt, hogy a fiatalok azt mondták, hogy ez már lassú, efelett már eljárt az idő, hogy így fektessenek be, sőt volt olyan is, ahol a fiatalember beszólt, hogy nem ebbe kell befektetni, hanem kriptóba és ezt pillanatok alatt itt meg ott meg lehet vásárolni. Felmerült a kérdés ezekben a beszélgetésekben, hogy hogyan lehet hidat építeni a generációk között a befektetés világában? És a pénzpiac hogyan fog alakulni ezekhez az igényekhez?
János Zsolt: Szerintem – és ezt látom ugye évtizedek óta sok tárgyalásban – ebben a kérdésben hasonlóan az idősáv egy nagyon fontos kérdés, amit nem lehet így máról holnapra megoldani. Tehát nincs arra egy tabletta, hogy ezt bevettem és a múltat meg tudom oldani, mert ugye itt több dolog találkozik egymással.
A fiatalok ma szerencsére egy egészen más alapból indulnak már neki, ha egy picit foglalkoznak a témakörrel, abszolút másképp indulnak neki a befektetési lehetőségeknek és kultúrának, mint a szülők. Ez az első kérdés, hogy egy idősebb hogyan teszi magának azt helyre, hogy ő a múltban nagyon sok hibát elkövetett részben tudatosan, részben tudatlanul, mert nem is volt erre felkészítve. Állandóan arra hivatkozni, hogy ő mi mindent nem tehetett meg, mert akkor nem voltak lehetőségek, ez alapjában nem érdekel ma senkit. Tehát ez az első, amit az idősebb korosztály meg kell magával oldjon, hogy a saját hibáit hova teszi?
Ez azért nagyon fontos, mert ideális esetben ki kellene a fiatalokban is alakuljon egy kultúra, egy befektetési kultúra, hogy egyáltalán a vagyon kérdést, a befektetés kérdést hogyan kezelem. Addig, amíg az idősebb generáció magával nem tisztázott bizonyos dolgokat, addig mind okoskodhat és azt szuggerálhatja, hogy ő állítólag tudja, hogy mi a helyes. A tények azt mutatják, hogy nem tudja, hogy mi a helyes. Ez a konfliktus rengeteg témában megjelenik vállalati szinten, munkakör szinten, családi szinten, befektetéseknél.
Tehát ez egy hosszú út és itt lehet egy olyan szakember is, aki segíteni tud moderálni, mentorálni tudja az egész fejlődést. Véleményem szerint ez egy szerepe egy jó pénzügyi tervezőnek, és mint fiatal család, vagy mint fiatal befektető a tervezőnek ezt a kérdést tenném fel, hogy ő a saját hiányosságait és hibáit hova tette, hogy kezelte, mert ő sem most pottyant le szuper tapasztalatokkal, hanem ez érdekelne a legjobban, hogy ez a szakértő az ő hibáit a múltból hogyan kezelte? Hova teszi? Milyen válaszokat ad erre?
A fiatalok zsebpénzből épített portfóliói vs. szülői stratégiák
Iványi Ildikó: Nagyon érdekes volt egyébként az is, hogy az egyik fiatalember elővette a zsebéből nyilván az okostelefont és azon megmutatta, hogy ő a zsebpénzét, amit kapott a szülőktől, meg nagyszülőktől, meg ajándékba, meg nyári munkával, amit keresett, azt ő hova fektette be. Akkor próbálta volna ott az én jelenlétemben az apukájával együtt összehasonlítani az ő befektetéseit és az apja befektetéseit. Mondta, hogy hát már elment már az a világ, amikor várunk, és akkor ugye ez a ’buy and hold’ stratégiával megyünk a befektetésünkbe, mert hát pillanatok alatt ugye lehet ezeken az eszközökön váltani. Akkor az édesapa megkérdezte, igen, és akkor a kockázatokat hogyan kezeled? Erre egy vállrándítás volt a válasz. A fiataloknak, hogy lehet azt megmutatni, hogy kockázatok vannak és lehet, hogy most éppen jól ment a piac, de hát azért a kockázatok nem tűnnek el. Mindegy, hogy milyen befektetésről beszélünk.
János Zsolt: Rengeteg kérdés van, de így most 3 jut legalább eszembe. Az egyik, hogy az a befektetési portfólió milyen időablak alatt jött létre, és ez lehet egy tapasztalat, ez lehet egy szakmai háttértudás a szakember oldaláról, vagy az idősebb generáció oldaláról, hogy helyre tudom azt tenni, hogy például mindenki, aki 2008 és 2022 között hozott létre üzletet, hozott létre vállalkozást, épített fel egy portfóliót, az egy nem normális időablakban indult el. Minden, ami 2008 és ’22 között hosszú távra nézve, ami történt, az nem reális, irreális, mert az volt az az időablak, amikor állítólag a pénznek nem volt ára, és ez nem igaz, nem helyes.
A pénznek mindig kell ára legyen, tehát azt is kell értsem, hogy milyen abnormális gazdasági struktúrák kellett legyenek, hogy oda kerülhessünk, hogy egy ideig nulla legyen, hosszú ideig vagy akár negatív a kamat, a pénz ára. Mert minden, ami ebben az időben elkészült, ez nem ellenállóképes, tehát ha jönnek minimális vírusok, akkor ez a test nincs ellenállóképessége, tönkre fog menni, és ezt fontos tudni, hogy milyen időablakból jött. Ez az egyik.
A másik, hogy honnan van a pénz, amit a fiatalok befektetnek. Nagyon sok fiatalnál látom azt, hogy nagyon agresszívan kvázi játszik, és az első kérdésem az, hogy honnan van az a pénz, amit befektettél? Mindig, amikor ezt a pénzt ő ajándékba kapta, a zsebpénz vagy akár nem is az ő porcfóliójával, hanem a családnak a portfóliójával játszik ő, akkor egy egészen más témánk van. Ő nem is tudja azt, hogy mekkora a pénz ára, de nem kamat oldalról, hanem izzadság oldalról, béroldalról, hogy ő saját kompetenciával erre rá kell dolgozzon.
Akkor, amikor valaki rájön, hogy mennyire nehéz tízezer eurót félretenni, megtakarítani az élete mellett, akkor egészen másképp kezeli a kockázatokat, mivel tudja azt, hogy mi ennek az ára, hogy ez létrejöjjön, és hogy mennyire lazán játszom ezt el. Aki idegen pénzekkel játszik, akkor hát az nagyon egyszerű, hogy bátor legyen.
Itt van egy magyar mondás, ami most nem passzol a csalánnal😊, de ugye ez egy téma, ami ugyanígy van a befektetéseknél is, tehát látok portfóliót és mutassák, hogy ez és ez és ennyire agresszív és itt így mentünk bele. Az első kérdésem mindig: honnan volt a pénz? Honnan, mennyi időre és milyen kompetenciáddal tudod ezt kompenzálni, hogyha elvesztetted. És ha ez nincs meg, akkor még a kockázatfogalmat fölösleges vitatni, mert nincs meg a kockázati érzés.
Mit tesznek a bankok és alapkezelők a fiatalok megnyeréséért?
Iványi Ildikó: A bevezetőben azt is kérdeztem, hogy a pénzpiac és a pénzügyi szereplők is, főleg ugye a bankok és a befektetési alapkezelők ehhez a felgyorsult világhoz hogyan alkalmazkodnak? Mit tesznek meg annak érdekében, hogy mondjuk ezt a generációt megnyerjék?
János Zsolt: Hát nagyon egyszerű, tehát ez az, amit el kell fogadjunk. Egy pénzügyi világban dolgozó intézménynek az üzleti modellje abból áll, hogy olcsón szerezzek be pénzt, olyan marketinget adjak el, amiért az emberek ideadják a pénzt, és olyan legyen a storyline, hogy minél később kelljen visszaadjam a pénzt. Ez az üzleti modell. Nagyon egyszerű.
Tehát, hogyha ezt így ezt elfogadom és ez így van, akkor azt csinálják, hogy ráállnak a technikai eszközökre: tehát a fiatal generációnak megadni azt a technológiai csatornát, a lehetőségeket, amire fogékonyak. Ha nem megy be senki a bankfiókba, hát akkor kapják a mobiltelefonon keresztül ugyanúgy a marketing ígéretet.
Még egyszer, egy intézménynek az az élménye, hogy ha ma mi közösen bank lennénk, akkor azon gondolkoznánk, hogy milyen sztorit adunk el az embereknek, hogy ideadják a pénzüket és milyen sztorival megyünk tovább, hogy minél később vigyék el a pénzüket. Ennyi.
Technológia és tapasztalat: egymást kiegészítő értékek?
Iványi Ildikó: Ebben nyilván a fiatal generáció a technológiai vívmányokat hogyan használják az idősebbek, ebben tudnak segíteni, és így akkor mondjuk, ha megvan egy ilyen párbeszéd, akkor valamennyi tapasztalatot az idősebb át tud adni abból a kockázati tapasztalatból, amit ő korábban megélt. A fiatalabb meg a technikai tapasztalatot.
János Zsolt: A mindennapi helyzet, és ebbe szerencsére tanulóként is benne lehetek és látom azt, hogy nem egy évtizedenként egyszer okoskodó beszélgetés oldja meg a témát, hanem a folyamatos, közös idő, és ebből alakul ki a bizalom. Tehát, hogyha egy fiatal nem hallgatja meg azt, amit az idősebb mond, akkor ezt nem azért nem hallgatja meg, mert az idősebbnek nincs igaza, hanem sajnos azt kellene bevallani, hogy közöttük nincs egy bizalmi viszony, hogy egyáltalán elfogadják azt, amit az idősebb generáció mond.
És ez csak azzal, hogy azt mondjuk, na akkor most van időm, és akkor most elmondom neked a nagy tutit, ez kevés. Nem így történik a generációkon keresztüli átadás, hanem az a közös idő, közös tapasztalatok, közös megbeszélések, és ebből alakul ki a közös fejlődés, és jön egy szép következő lépés: közösen hibázni. Ez a legjobb! Tehát mikor az is látható, hogy az idősebb generáció eddig is hibázott, tovább is hibázni fog és a fiatalokat be tudja vezetni a hibakultúrába, hogy ezeket hogyan kezeljük, hogy ne állítólag perfekt valamit építsen fel, ami úgysem reális, hanem a legszebb az, hogyha a következő lépésekbe közösen fognak hibázni, akkor azt próbálják majd helyre tenni.
Iványi Ildikó: Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat. Nagyon-nagyon hasznos volt, mert többször kerülünk ebbe a szituációba, hogy a fiatal ott ül egy-egy megbeszélésen. Lehet, hogy tanulási szempontból, mert neki még nincs befektetése, de mindenképpen fontos szempontokat kell nekünk is figyelembe venni, amikor egy ilyen tárgyalásban benne vagyunk.
János Zsolt: Hát ezért is megyünk a kirakatba szerintem, és remélhetőleg itt-ott sikerül elég érdekesen és vonzóan a témákat úgy felépíteni, hogy az bármelyik generációnak, a 14 évestől a 90 évesig mindenkinek érdekes lehessen. Nem azt akarom, hogy igazunk legyen, hanem megtaláljuk azt a kommunikációs szintet, hogy élvezzünk egymással beszélgetni.
Iványi Ildikó: Igen, én is azért gondoltam, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször jön ez a kérdés, hogy hogyan tudunk hidat építeni különböző generációk között, és szerintem egyre inkább előtérbe kerül a kérdés, hiszen a technológia vívmányai adják magukat, és ugye az idősek fordulnak kérdéssel a fiatalokhoz. A fiatalok szintén, mert mások a tapasztalatok és más a tudás.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
Business illustrations by Storyset
