2023 utolsó Díványbeszélgetésén több fontos témát érintettek szakértőink: habár a recessziós várakozások még sok bizonytalanságot sugallnak, az inflációs számok javulása és a szigorú monetáris politika enyhülése okot adhat a reményre, hogy jövőre gazdasági növekedést láthatunk.
Befektetők hullámvasútja 2023-ban
IVÁNYI ILDIKÓ: Túl vagyunk az év első 11 hónapján, és ez a 11 hónap elég érdekesen alakult: mikor beszélgetünk befektetőkkel, akkor többször kapjuk azt a visszajelzést, hogy úgy érezték magukat 2023-ban, minthogyha egy hullámvasúton ültek volna. Ez volt az egyik megjegyzés, amit többször hallottam én is, illetve a kollégáim is. A másik az, hogy ha a részvénypiacot nézik, akkor ez egy ilyen kis pofonütés volt most 2023-ban a befektetők részére. Mi erről az Ön véleménye és hogy látja Ön, hogy valóban egy hullámvasúton ültünk és valóban érezhetik-e úgy az ügyfeleink, hogy egy picit mintha megpaskolták volna az arcukat itt a tőkepiacon?
JÁNOS ZSOLT: Hát ez az érzés stimmel abszolút. Ha megnézzük, akkor az elmúlt évtizedekben ilyen erős kamatemelést, mint amit 2021-ben és 2022-ben láttunk, ilyen erős kamatemelést még nem láttunk. Ez nyom nélkül nem tud végigmenni a piacokon, ezt nehéz elfogadni, de mégis el kell fogadjuk.
A valódi hatását ennek a nagy kamatemelésnek véleményem szerint még nem érezzük. Tehát ez még nem érkezett meg, és ha valaki 2022/23-ban úgy érezte, hogy ez egy hullámvasút, akkor sajnos pillanatnyilag nincs jó kilátás, mert a nagy része a hullámvasútnak még ezután fog jönni.
Az a magas kamat, amit itt látunk, be kell szivárogjon a struktúrákba, a rendszerekbe. Még nem érkezett meg azért, mert nagyon sok vállalat nem kellett még átfinanszírozzon. Tehát még megúszták ezt a rövid időt, de valamikor lejárnak ezek a hitelek, át kell finanszírozni és hogyha a kamatok ezen a szinten maradnak, akkor az nehéz lesz!
Infláció és kamatcsökkentés: lesz fellendülés jövőre a tőkepiacon?
IVÁNYI ILDIKÓ: Nagyon sokat beszéltünk 2023-ban, de már 2022-ben is a kamatokról, a kamatemelésről és ahogy Ön mondta, ilyen nagy ütemű és gyors kamatemelést, mint amit láttunk az elmúlt hónapokban, ilyenre nem volt példa. De arra sem volt példa, hogy az infláció is ilyen gyorsan emelkedett volna, mint amit itt láttunk az elmúlt évben. Várható-e ebben valami változás? Most már azért az amerikai központi bank elnöke, illetve az Európai Központi Bank vezetője is azt mondja, hogy azért megfontolandó, hogy emelnek-e kamatot, merthogy az inflációs számok csökkentek, és mintha kezdene lehűlni a gazdaság.
JÁNOS ZSOLT: Olyan egyszerűen a kamatcsökkentés magától nem fog megtörténni. Nagyon sokan remélik és várják azt is, hogy esetleg azért csökkenjen a kamat, mert a központi bankok kvázi megsajnálják esetleg a gazdaságot, vagy azt mondják, hogy oké, hát nem kell tovább csökkenteni az egészet, hanem józan ésszel kellene ezt kezelni.
A baj az, hogy anélkül, hogy a gazdaságban valami nagyon-nagyon kemény esemény történne, nem fognak a kamatok csökkenni. A kamatszintet, ha megnézzük az elmúlt évszázadban, akkor azt látjuk, hogy mindig akkor csökkentették a központi bankok gyorsan a kamatot, hogyha valami nagy történt.
Márciusban azt lehetett volna mondani, hogy ez a probléma az amerikai banki rendszerben az az a bizonyos esemény, ami miatt nagy kamatcsökkentésre lenne szükségünk, de ezt valahogy megoldotta az amerikai szabályzó azzal, hogy likviditást adott a banki rendszernek. És ebből nem alakult ki egy ilyen Lehman Brothers-féle sztori.
Majd láttuk Angliában az ultra rövid idejét a miniszternek, és ott is a brit nyugdíjrendszer problémába került, azt is nagyon hamar megoldották. Tehát ez mind azt mutatja, hogy a központi bankok és a szabályozók nagyon kreatívak, és olyan problémákat, ami régebb már oda vezetett volna, hogy akkor azonnal kell csökkenteni a kamatokat, megoldják másképp. És ennek mi a magyarázata? Nagyon egyszerű: az infláció.
Addig, amíg az infláció nem jön vissza tartósan a fő devizákban 2 % alá, addig egyelőre azt jelzik a központi bankok, hogy ők találnak más kreatív megoldásokat minden problémára. És magasan marad a kamat.
IVÁNYI ILDIKÓ: Mennyi az esély arra, hogy az inflációt vissza tudják szorítani erre a 2 %-ra – én inkább azt mondom, hogy ilyen 3 % körülre? Akkor, amikor figyelembe vesszük azt, hogy a covid idején nagyon sok pénze volt az embereknek, és hogyha most megnézzük, hogy abból a helikopterpénzből mennyi van még mindig a lakosságnál, akkor nagyon durva számokat látunk. Nagyon nagy a piacnak a likviditása.
JÁNOS ZSOLT: Valójában szükséges volt az a likviditás, amit a piacnak adott a szabályzó. Ez Amerikában sokkal több volt részben, mint Európában. Azt is láttuk, hogy az amerikai emberek másképp bánnak ilyen likviditási támogatással: ők fogyasztanak, tehát ők forgalomba hozzák azt a pénzt, ami jó a gazdaságnak. Az amerikai fogyasztó viszi a vállán 60-70 %-ban a gazdaságot.
Ezt láttuk most a múlt héten: a Black Friday száma is ezt mutatták, hogy 3 %-kal növekedett a forgalom, de ha a részleteket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy 9 %-kal növekedett a forgalom PayPal-nál, Mastercard-nál vagy VISA-nál. Tehát ez a mentalitás, hogy most vásárlok, de valójában nem tudom megengedni magamnak, de majd kifizetem később. Az európai pedig, ha problémába kerül, és kap támogatást, akkor ő ezt kiveszi a rendszerből és beteszi a párna alá vagy elteszi máshová, tehát takarékoskodik.
Ezért nagyon különböző a helyzet Amerikában és Európában. Tehát, ha általánosan beszélünk helikopterpénzről, akkor csak Amerikáról beszélgethetünk, mert Európában helikopterpénzt nem láttunk. És a baj az is, hogy Európában minden támogatás inkább a szociális rendszerbe megy bele. Tehát minden támogatási lépéssel a következő generációnak a vállára teszünk megint egy csomagot, amivel egyre drágább és drágább és drágább lesz az európai szociális rendszer. De hát ez így van.
IVÁNYI ILDIKÓ: Hogyha abból indulunk ki, hogy Amerikában nagyon fogyasztanak, Európában meg spórolnak, akkor tulajdonképpen most, hogyha klasszikusan nézzük azt, hogy miből alakulhat ki infláció, akkor tulajdonképpen Európában jobban kellene, hogy csökkenjen az infláció, mint Amerikában, hiszen itt nem fogyasztanak annyit, mint Amerikában. Ez nem ellentmondás?
JÁNOS ZSOLT: Tényleg, most már eljött az az idő, hogy az inflációt különbözően kellene kezeljük. Az európai infláció az nem annyira a fogyasztó oldaláról hajtott felfele, az inkább az energiaellátás egy importált infláció, mert főleg a nyersanyagok és az energia oldaláról Európa egy sokkal kitettebb helyzetben van, mint Amerika.
Az amerikai gazdaság az valóban fogyasztó oldaláról csökkenthető vissza. A fő problémánk az – és ezt mi itt közösen sajnos nem tudjuk megoldani-, hogy az Európai Központi Bank ugyanazzal a modellel akarja az inflációt legyőzni, mint az amerikai központi bank, annak ellenére, hogy egészen más anatómiáról beszélünk, hogyha az inflációt ma kézbe vesszük.
Infláció és deviza: egy ország saját devizájának előnyei
IVÁNYI ILDIKÓ: Sokat beszélünk a globális kamatokról, meg a globális inflációról, de hogyha most megnézzük a magyarországi jegybank, illetve a monetáris tanácsnak a működését, akkor azt látjuk, hogy nagyon magas volt az infláció, még mindig nagyon magas az infláció a környező országokhoz vagy az európai uniós tagállamokhoz képest, de a Magyar Nemzeti Bank mégis elkezdte a kamatokat csökkenteni, holott erre példát sem Amerikában, sem pedig az Európai Unión belül nem találunk. Ennek lehet az az oka, hogy mi még mindig a saját devizánkban vagyunk eladósodva, és a saját devizánkban vezetjük a költségvetésünket is?
JÁNOS ZSOLT: A saját devizának megvannak az előnyei, amit biztos, hogy egy Magyar Nemzeti Bank ki tud játszani. Az egyik, ami a saját devizában a legfontosabb, hogy valahogy azt elérni, hogy az adósság ne külfölddel szemben legyen, hanem a saját lakossággal szemben. Minél jobban ez sikerül, annál függetlenebb egy ország. Amit láttunk az elmúlt évtizedekben – most frissen Argentínát vagy például 1994, amikor volt a tequila krízis, Mexikót, ezek a problémák azért jelentek meg, mert a külfölddel szemben volt nagyon nagy az eladósodás.
A devizahitelesek még emlékeznek arra, hogyha a saját deviza leértékelődik, az idegen deviza erősödik, akkor nekem, mint adós, meggyűlik a problémám.
Tehát ezt a lehetőséget meg tudja tenni a Magyar Nemzeti Bank. Mondjuk esetleg azt, ami egy ilyen pozitív remény lenne az egészben, hogy az magyar központi bank hamarabb elkezdte a kamatokat emelni annak idején, mint az európai központi bank. Ebből a szempontból nézve lehet, hogy ez egy jó jel, hogy Magyarország csökkentette a kamatot és hátha ez egy összeegyeztetett ilyen előre tekintés az Európai Központi Bankkal, hogy Christine Lagarde is követni fogja ezt a csökkentést, és megadták így a forintnak a lehetőséget elsőre lépni.
Ez egy érdekes gondolat, de nem ez van mögötte. A magyar gazdaságnak kell a segítség, hogy valamennyivel kamatot csökkentsenek, mert a magas kamatszint Magyarországnak is nagyon nehéz. A befektetőknek lehet, hogy jó, de a gazdaságnak az egy katasztrófa.
IVÁNYI ILDIKÓ: Igen, hogyha már a gazdaság hitelezéséről beszélünk, akkor mennyire megnyugtató – és ezt most idézőjelben teszem ezt a kijelentést – az, hogy valóban, hogyha megnézzük a magyar gazdaságot, akkor Magyarország a kisbefektetők, tehát a privát szektor fele van tulajdonképpen eladósodva? Többször többeknél is felmerül ez a kérdés, hogy ez jó, vagy nem jó a befektetőknek, akik mondjuk – nevezzük nevén a gyereket – magyar államkötvényt vásároltak és azt tartanak nagy mértékben a portfóliójukban?
JÁNOS ZSOLT: Ez alapjában hozzáállás kérdése. Egy államnak az eladósodási szintje alapjában nem probléma mindaddig, amíg a gazdaság elég erős. A szolgáltatásra, amit nyújt ez az ország, arra kíváncsi a külföld, mert akkor jönnek a külföldi vállalatok, hogy megvegyék a szolgáltatást. A magyarországi vállalatok szívesen fizetnek adót -ez egy fő feltétel, mert azt, amit kitermeltek, arra igenis kell akarni adót fizetni, mert ebből tudja az adósságot visszafizetni egy ország. Na most hogyha valaki Magyarországon él, lehet, hogy olyan szolgáltató vállalatnak vagy ipari szektornak része, amelyiket a külföld szívesen megveszi, tehát nyereséget termel ki, ebből az adóból azután vissza finanszírozza az országgal együtt az adósságot. Hát akkor ez egy jó win-win helyzet.
Aki nem olyan iparágban dolgozik és nem is hisz az ország erejében, hát azt remélem, hogy nem vette meg az államkötvényt. Ami rémhírként nagyon sokszor ki van adva, hogy jó, de hát a kötvényeket elinflálja az ország. Hát aki maximálisan adósságokat tart, annak érdeke, hogy legyen infláció, azt nem zavarja az infláció. Tehát ez egy teljesen normális és logikus lépés. De ez nem azt jelenti, hogy mivel egy állam akár örvend, vagy az államot nem zavarja az infláció az adósság szemszögéből nézve, hogy ő föltétlen az államkötvény-tartókat szívatni akarja. Nem, itt a saját érdeke van előtérben, hogy a hosszabb futamidő és az infláció mellett az értékét az adósságnak csökkenteni tudja.
Globális pénzügyi színtér: Kína elmozdulása és az új világgazdasági rendszer
IVÁNYI ILDIKÓ: Sokat beszélünk arról, hogy a globális gazdaságnak 3 fő szereplője van, akire mi is a figyelmünket fordítjuk: ez Amerika, az Európai Unió, illetve Kína. Most az elmúlt hetekben azért jöttek olyan hírek, amelyekben azt hallottuk, hogy hiába próbálkozik Kína és Amerika egymással valamilyen konszenzusra jutni, ezek a tárgyalások nem olyan sikeresek.
Kínában egyébként is problémákat látunk. Lesz-e kilábalás ebből a patthelyzetből? Kína gazdasági növekedésével kapcsolatban mik a várakozások? Hiszen nagyon-nagyon sok befektetőnek van olyan befektetése, amely kínai részvényekbe vagy kínai vállalatok részvényeibe fektetnek be.
JÁNOS ZSOLT: Legelőször is remélem, hogy Európából direkt kínai részvényekbe Kínán belül nem fektet valaki be, mert az túl messze van, hogy ezt megtegye. Esetleg valamilyen áttett pozíciókon keresztül nagy vagyonkezelőknél vagy Kínán kívüli vagyonkezelőnek az eszközeiben érdemes, amelyek transzparens, stabil országokban vannak. Ami tény az az, hogy hogy ebből a bipoláris világból – volt a nyugati világ és volt egy kelet – kiléptünk és belépünk egy multipoláris struktúrába. Ma sokat beszélünk Kínáról, de Kína mellett például India és más ázsiai ország is nagyon erősödik. Pont emiatt a feszültség miatt, ami Amerika és Kína miatt kialakult. Kínából helyezik át például a gyártásukat Indiába. És hogyha ezek a lépések egyszer megtörténtek, akkor ők nem jönnek olyan hamar vissza.
Tehát egy látható, hogy Kína küzd, legelőször is belső strukturális problémákkal: igaz, hogy nincs inflációja, de nincs is pénze, az eladósodási szint sokkal magasabb, mint rengeteg más országban. Aki ma Kínával barátkozik, az általában az elmúlt évtizedekben ezt azért tette meg, mert remélte, hogy Kínának a pénze jönni fog. Ma már nem tud jönni, mert nincs.
Ami pénz van, és likviditást gyárt a kínai központi bank, az mind a belső problémák megoldására megy – itt főleg 2 éve már a kínai ingatlan lufi kipukkadása a fő probléma. Ezért akinek Kína benne van a portfóliójában, az biztos, hogy azon kell gondolkozzon, hogy megfelelő arányokra csökkentse ezt vissza. Milyenek az arányok? Egy globális piacban maximum 20 százalék lehetne, egészséges portfólióban 5 százalék lehetne Kína. Ha ennél jóval több, akkor ez egy meredek fogadás, aminek most pillanatnyilag még a legoptimálisabb verzióban is, nem annyira pozitív a forgatókönyve, hogy azt lehessen látni, hogy honnan jönnek a nagy árfolyam-robbanások.
IVÁNYI ILDIKÓ: Ön azt mondta az imént, hogy Kínának nincsen pénze. Kína nagyon-nagyon sok országnak hitelezett és talán a legnagyobb hitelt az Amerikai Egyesült Államoknak adta. Ez is lehet az ő konfliktusoknak egy része? Vagy pedig ez azt jelenti, hogy Kína feszegetheti a határokat Amerikával szemben, és diktálhat bizonyos feltételeket a gazdaság működésével kapcsolatban?
JÁNOS ZSOLT: Szerencsére mindennapi gazdasági események nem ennyire szélsőségesek, hogy itt egymást ennyire provokálják, de valójában – és ez évtizedeken keresztül nőtte ki magát, ez nem máról holnapra történt meg – Amerikának az államkötvényét Kína tartotta a legnagyobb pozícióként. A második helyen volt Japán, aztán jött Európa. És hogyha most megnézzük, akkor Kína ezt folyamatosan építi le. Ezt nem teszi meg máról holnapra.
De hát ez miért kell megtegye? Kína nem létező likviditásból, hanem megint belső hitelből vásárolta meg ezeket a kötvényeket és adott más országoknak is esetleg likviditást. Ha onnan nem jönnek a megfelelő eredmények, akkor ezeket le kell építeni, sőt, hogyha belső problémák vannak, akkor arra kell fordítani a likviditást. Japán is veszi vissza, és ők sem akarnak annyi dollár államkötvényt vásárolni.
Sokan azt mondják, hogy szuper, akkor most Amerika egy kényszerhelyzetben van. Az érdekes az, hogy nem, mert azzal, hogy megemelték a kamatot olyan szintre, ami évtizedek óta szokatlan, ezért a belső vásárlóerő nagyon erős lett. Tehát az amerikai privát szektor vásárol dollár kötvényeket, Európa vásárol kötvényeket és az elég jó kompenzálja azt, ami Kínánál esetleg kiesik vagy Japánnál. Japán óvatosabb, mert inkább barátja Amerikának, Kínának nagy pattogási lehetősége ebből a szempontból nincs.
Nyersanyagpiaci kilátások
IVÁNYI ILDIKÓ: Kína az orosz-ukrán konfliktusban is elég nagy szerepet játszik kimondva-kimondatlanul, és ehhez az orosz-ukrán konfliktushoz most még október 7-én hozzájött az izraeli-palesztin konfliktus is. Akkor, amikor ez a konfliktus kirobban, akkor azt láttuk, hogy a nyersanyag piac hirtelen robbant, aztán utána ez vissza is állt.
Sokat beszélünk a nyersanyag-felhasználásáról, illetve, hogy a nyersanyag mennyire tudja befolyásolni a gazdaságoknak a működését. Megint megyünk bele a télbe, amikor várhatóan nagyobb az olaj, illetve az egyéb fosszilis energiáknak a felhasználása. Várható-e, hogy a nyersanyag piacon látunk egy meredek emelkedést, vagy pedig most már nem kell ezzel számolni és ezek a konfliktusok nem fogják az árakat emelni, mert ezt már régen beárazta a piac?
JÁNOS ZSOLT: Nagyon összetett a kérdés és több minden benne van. Ha szétszedjük, akkor egy látható: 10.07-én megvolt a katasztrofális támadás. Nagyon erre nem reagált az olajpiac, az energiapiac. Ennek az oka nagyon egyszerű: sem Izrael, sem Palesztina nem lényeges résztvevői az energia-kitermelési háttérnek, esetleg felhasználók. Palesztina pillanatnyilag jóval kevesebbet, mert hát infrastrukturálisan nehéz, de kitermelés oldaláról nem fontos szereplők, ezért az olaj ára egy picit felment, de azután ment is vissza.
Az egész konfliktusban inkább arra figyelt a piac, hogy Irán aktívabb szerepet vállal-e ebben a konfliktusban. Hogyha az megtörtént volna, akkor inkább szankciók miatt, ami várható, hogy abban a pillanatban a szankciók indulnak el Irán ellen, és ez Iránnak sem nagy érdeke, mert ők már elég rég szeretnék nem csak feketén az olajat kiszivárogtatni a világpiacra, hanem egy picit hivatalosabban is.
Tehát ezért, ha ezt megnézzük, akkor ez nagyon érzékeny kérdésként jól volt kezelve a háttérben. Amerikának nem érdeke, hogy az olaj ára felmenjen, mert hát jövő évben választás lesz, és azt tudjuk, hogy a választást nagyrészt a benzinkútnál döntjük el. Tehát ez az energiaszektor kérdése.
A másik pedig, ha megnézzük, akkor a gazdaság is inkább azt a képet látja, hogy Oroszország tovább is szorul ki a világszínpadról és veszti tovább a szerepet. Mindegy, hogy mennyire szeretne Putin mást mutatni, nincs jelentősége és gazdaságilag még inkább. Tehát aktuálisan inkább ebből a szempontból Kína szerepe is abban fontosabb, hogy magában erősödik. Azzal ki kell békülni, hogy a kínai modell teljesen más, mint a nyugati világ modellje. És a gazdaság ezzel egyelőre élni tud.
Hogy a nyersanyagoktól mi történik -eltérve az olajtól -, ez azon a kérdésen múlik, hogy az inflációt mennyire sikerül 2024-ben 3% alatt, 2% közelében látni. Ha ez megvan, vagy emellett olyan gazdasági meglepetés, csontváz esik ki a szekrényből, amire most nem számítunk, akkor lehet egy hirtelen hamar kamatemelés, és itt inkább azt mondanám, hogy egy páran most már remélik, hogy hátha végre 2 év beszélgetés után megjelenik az „R” betűs szó, a recesszió, hogyha ez végre meglenne, akkor egyszerűbb lenne a központi bankároknak is a kamatot csökkenteni.
Recessziós félelmek: a gazdasági paradigmaváltás következményei
IVÁNYI ILDIKÓ: Mi kell ahhoz, hogy „R” betűvel kezdődő szó és gazdasági helyzet kialakuljon? Van rá egyáltalán esély?
JÁNOS ZSOLT: Ha megnézzük egy évvel ezelőtt ilyenkor szinte 100 % konszenzus volt az elemzőknél, hogy 2023-ban recesszió lesz. Ennek technikailag az a definíciója, hogy 2 negyedév egymás után egy gazdaságban, hogyha nem csak fekete nulla, hanem negatív, akkor recesszióról beszélünk. Ezt nem láttuk. Ez azért lényeges, mert az egyik oldalról az év végén egy olyan prognózis volt 2023-ra, hogy ez biztos, hogy negatív év lesz.
Ennek az lett volna az elvárása, hogy akkor a központi bankok kamatokat azonnal kell csökkentsék, ergo nagyon sok intézményi befektető az utolsó likviditását – és még anyunak is a tartalékát kirántották a párnából és – ezt befektették kötvénybe. Azt mondták, hogy ’juhú’, akkor hogyha jön a recesszió és a kötvénykamatok csökkenni fognak, akkor mindent érdemes kötvénybe tenni, mert akkor ez egy tuti ’deal’ lesz. Erre fel mi történt 2023-ban? A kamatok nem, hogy nem csökkentek, hanem tovább növekedtek.
Én a kilencvenes évek eleje óta – most már harmincöt éve szinte – a pénzpiaccal foglalkozom, de ilyen 2 évet, amikor ennyire véresek voltak a kötvény-portfóliók, ami alapjában ugye konzervatív gondolatmenet, én nem láttam.
És ezért most nagyon sokan óvatosak, mert azt mondják, hogy technikailag a számok azt mutatják, hogy valójában kellene jöjjön a recesszió, de látjuk azt, hogy a fogyasztó nagyon erős, a gazdaság tovább erős, a vállalatok nagyon hatékonyak.
Megjelent a mesterséges intelligencia. És egyelőre azt látjuk, hogy a mesterséges intelligencia segít a vállalatoknak hatékonyságot növelni, és aktuális kutatások azt is mutatják, hogy a mesterséges intelligencia nem munkahelyeket írt, hanem a jobban képzett és a közepes szektorban a munkahelyeket akár pluszban még megtartja és alátámasztja, munkahelyeket gyárt.
Tehát egy olyan helyzetben vagyunk, hogy az elmélet, ami évtizedeken keresztül gazdasági modelleknek a működése megkérdőjeleződik. Mert nem az történik, amit látunk régi modellek szerint a mechanikában, hogy megnyomok egy gombot, mint a varrógépnél és akkor ez történik meg, megnyomom azt a gombot, akkor az történik – és itt visszatérnék ahhoz, hogy mennyi likviditás került a piaci rendszerekbe.
A likviditás felborította ezeket a struktúrákat, és itt az a kérdés, hogy mikor volt az a ’breakpoint’, mikor volt az, amikor a likviditás ennyire borított? Ez valójában 2007/8 volt. Az a pénzügyi válság vezetett oda, hogy ott született meg a QE, a quantitative easing program (mennyiségi lazítás), ami azt jelentette, hogy a központi bankok attól a pillanattól kezdve nemcsak a kamatokkal irányították a gazdaságot, hanem plusz likviditással. Nagyon hosszú ideig vártuk azt, hogy jön az infláció, de nem jött. Most megérkezett.
Decemberi befektetői stratégiák: megérkezett más a Mikulás a piacokra?
IVÁNYI ILDIKÓ: Nyilván az inflációhoz nagyon sok minden kellett, hogy ez megérkezzen. Azért azt hozzátehetjük, hogy az elmúlt évek – tehát 2019 végétől egészen mostanáig- olyan évek voltak, vagy olyan hónapokat éltünk meg, amelyekre korábban egyáltalán nem volt minta. És erre nem voltunk felkészülve, hogy ezeket hogyan kezeljük. Ez hasonló volt talán, mint amikor 2007/8-ban volt a válság. Akkor sem lehetett látni úgy elsőre, hogy ezt majd hogyan fogják tudni megoldani. Megoldották nyilván, de akkor is volt egy pici bizonytalanság, hogy akkor ennek a helyzetnek mi lesz a megoldása.
Ön említette már a 2024-es évet, de ne szaladjunk még ennyire előre. Egy pár nap múlva jön a Mikulás, kipucoljuk a csizmákat, cipőinket és várjuk, hogy jöjjön az ajándék. Lesz-e vagy van-e már Mikulás-rally a tőkepiacon?
JÁNOS ZSOLT: Az érdekes az, hogy ez a Mikulás-rally, amiről sokan beszélgetnek, és így az év végén, mint ötlet ez felmerül, ez valójában december 24/25. és szilveszter között szokott lenni. Az év végén tényleg van szezonálisan mindig van egy ugrás felfele. Ezt 2-3 technikai dologra lehet visszavezetni.
Az egyik az, hogy ennek a Mikulás-rally -nak már megvan egy marketing hatása, tehát azért, mert állítólag ez van, ezért egy ilyen önbeteljesítő oldalról ez megtörténik. Plusz nagyon egyszerű, mert kevés a forgalom, tehát karácsony és szilveszter között tényleg nagyon sokan nincsenek ott a szereplők közül.
És van egy olyan nyomás is a vagyonkezelőkre, amit úgy neveznek, hogy ’window dressing’ tehát a kirakatot próbálják tupírozni az utolsó pillanatban, mert hát december 31-vel ki kell nyitni a könyveket és ott látják az emberek, hogy akkor milyen pozíciókban voltak benne. Ez általában oda vezet, hogy azok a pozíciók, amelyek év közben gyengébbek voltak, ebben az időben még gyengébbek, mert kirepülnek. Azok a pozíciók, amelyek év közben erősek voltak, szupersztárok voltak, azok még jobban szárnyalnak, mert azokat még hirtelen bevásárolják. Tehát ez a ’Santa Claus-rally” témája. Tehát ez most zajlik-e? Hát persze, hogy nem, mert hát még nem vagyunk ott.
De ettől függetlenül a S&P indexet, ha megnézzük, 1990 és 2022 között megvan szezonálisan hónapról hónapra mindig egy olyan időszak, ami erősebb. És ez nem vita kérdése, hogy október, november, december általában az évnek a legerősebb 3 hónapja, plusz még január azután, mert ebbe így benne van ez a svung, plusz januárban jön új tőke a piacokba.
Tehát nagyon drága, ha valaki azt mondja, hogy én nem hiszek ebben az év végi erős piaci szárnyalásban és kiszáll, vagy azt várja meg, hogy ő akkor száll be, hogyha majd látható, hogy ez tényleg megvalósult. Ehhez passzol, hogy van egy kiértékelés, ami azt mutatja fel, hogy 2010 óta az S&P indexben, hogyha valaki minden évben a legerősebb hetet kihagyta volna – és ez nagyon egyszerűen megy, csak gondoljunk bele, egy hónappal ezelőtt mennyire borús volt a hangulat, és az elmúlt 3-4 hétben historikusan a legerősebb hónapot láttuk, részben 10 százalékos emelkedésekkel a nagy bluechip szektorban.
Tehát, hogyha valaki állandóan timing-val próbál optimalizálni és lemaradna minden évben a legerősebb hétről, akkor a különbség elég durva. Aki végig benne volt, annak 100$-ból 13 év alatt a négyszerese jött, mint eredmény ki, és aki lemaradt a legjobb egy hétről – ez 5 nap, mai nagyon egyszerűen megy egy év alatt-, akkor ő már maximum csak a duplájánál volt legjobb esetben.
Tehát összefoglalva a kérdés, hogy lesz-e? A valószínűsége nagy, hogy lesz. Benne vagyunk-e? Hát még nem, mert nem vagyunk ott. És ez passzol, hogy inkább, akinek megvan az alap stratégiája, az mosollyal figyeli kívülről, hogy mi történik a piacokban, de nem amiatt lép, mert most tutira jönni fog valami, amit ő szeretne.
Kilátások 2024-re: várható naposabb idő a részvénypiacon?
IVÁNYI ILDIKÓ: Ön többször utalt már itt a beszélgetés során a 2024-es évre. Menjünk egy kicsit tovább és próbáljunk egy picit előre nézni. Szóval, ahogy a beszélgetést kezdtük, az ügyfelek ezt a hullámvasutat érzik, illetve azt érezték, hogy a részvénypiacon megpaskolták egy kicsit az arcukat. Ez az állapot marad még? Mikorra várható az, hogy egy kicsit napsütéses időt fogunk látni a részvénypiacon, mint ami most zajlik?
JÁNOS ZSOLT: Ez jó kérdés. 2024-gyel esetleg lehet foglalkozni, 2025/26-tal nem lenne komoly. Most venném ezt a hétvégét: itt Bécsben lehetett szűk fél méter hó. Egy páran meglepődtek, és annak ellenére, hogy november eleje óta kötelező törvényi oldalról a téli gumi, tegnap mégis csúszkáltak a nyári gumival ide-oda és jó sok baleset lett. Novembertől tudjuk azt, hogy jön a tél. Néha van olyan év, amikor melegebb van és még Karácsonykor sem volt hó. Aztán mégis megérkezett a hó.
A kérdés, hogy mikor lesz újra kellemesebb időszak, ez azért problémás, mert pszichológia oldaláról azt látjuk, hogy az ember úgy működik, hogy amikor megszülettünk, attól kezdve minden idő, ami történik, azt mi az első olyan benyomással hasonlítjuk össze, amire emlékezni tudunk. Ez ugye a nagyon védett környezetben, a családban van normális esetben és ezért az az érzésünk, hogy minden, ami azután történik, az csak káosz, gyorsul és nem jól lehet kezelni. Mert ebből a gyermekkori szemszögből nézve ehhez képest minden csak káosz.
Én nem hiszek abban, és ez nem látható, hogy a befektetőknek jön egy olyan időszak, amikor ők nyugodtan hátra dőlve azt mondhatják, hogy na most akkor megérkezett a paradicsom, és annyira minden kiszámítható és egyszerű és jó az élet. Én inkább azt a képet várnám, hogy az, ami van, minden nap történik, arra megnézzük, hogy kell-e egyáltalán a portfóliót adaptálni. Ha kell, akkor adaptáljuk, ha nem kell, hát akkor nem adaptáljuk.
De ne tegyük annyira függővé azt, hogy most egy lépést a portfólióban csak akkor teszünk meg, ha megéri. Ez az egyik legdrágább elvárás a befektetők oldaláról, amikor azt mondják, hogy János úr, én megteszem azt a lépést, hogyha Ön nekem garantálja, hogy ez megéri. És mivel én nem garantálok, ezért csodálkoznak és azt mondom, hogy senkinek a garanciájára ne fogadjanak.
Hanem béküljenek ki azzal, hogy hát minden helyzetben vannak olyan oldalak, ami előnyösek, vannak olyanok, amik hátrányosak és olyanok is, amik nem érintenek. És ez az élet. Ez normálisan hozzátartozik. Lehet, hogy ez ezoterikusnak hangzik, de nyugodtabban tudjuk ezt így nézni, mint hogyha azt mondjuk, hogy van egy tuti irány és csak ez érdekel.
IVÁNYI ILDIKÓ: Akkor most arra kérem Önt, hogy azt a grafikát, amit a kamatokról Ön már elővett a beszélgetésünk elején, azt nézzük meg ismételten. Mert abban azért volt némi nemű előrejelzés már a 2024-es évre és hogyha esetleg valaki ezt a beszélgetésünk elején nem figyelte annyira, akkor most talán láthatja, hogy 2024-re kamatcsökkentés van már előirányozva.
JÁNOS ZSOLT: Kamatcsökkentés van beárazva. A piacok ezt beárazták, tehát ez az a feszültség, amit most pillanatnyilag így látunk. Powell pénteken egy egyetemi beszéden mit mondott legelőször? Azt, hogy amit aktuálisan a piacok beáraznak, ez nem ennyire biztos. Ő ezt ki kell mondja. Mert persze, hogy a központi banknak nem érdeke az, hogy a piacok partizzanak és ünnepeljenek és az árfolyamok menjenek felfele.
A másik oldalról tudjuk azt, hogy ha hasonló problémás helyzetek történnek, amit az elmúlt évtizedekben láttunk, akkor a központi bankok lépni fognak. És a jó hír az, hogy most már lépni is tudnak. 2 évvel ezelőtt nem tudtak volna lépni, mert nem volt kamat. Most már van kamat, ebből a szempontból nézve azt kell mondjuk, hogy juhú, ha elkezd égni a ház, akkor van tűzoltónak vize. 2 évvel ezelőtt nem lett volna víz, ott nézték volna és esetleg fújtak volna, hogy aludjon ki a tűz.
Tehát ebből a szempontból nézve a piac persze, hogy arra vár, hogy a kamatok csökkenni fognak. Ez most be is van árazva. December 13-án reméljük, hogy egy picivel tovább leszünk, mert akkor lesz a következő gyűlés az amerikai központi bank oldaláról. És hát pillanatnyilag nagyon óvatos vagyok, 2024-ben azt mondom, hogy meglátjuk. Remélem, hogy lesz. De nem fogadnék.
IVÁNYI ILDIKÓ: Ez a kamatcsökkentés, ha minden így marad – a gazdaság működőképessége és teljesítőképessége, akkor körülbelül az év első felére várható. Ezen még esetleg a december 13-ai Powell beszéde változtathat vagy már ezt is beárazta a piac, hogy nem vár ilyen meglepetéseket? Nyilván azt nem tudjuk, hogy csontváz kiesik-e a szekrényből, de most ettől tekintsünk el.
JÁNOS ZSOLT: Itt van egy pár nagyon meredek fogadás és azt kell mondjuk, hogy a NatWest nem valami kis óvodai csoport, hanem elég jelentős szereplője a brit piacnak. A NatWest nagyon agresszív kamatcsökkentést prognosztizál 2024-re a dollár szektorban, euróban is. A piacok első pillanatban ennek örvendtek, és ezt ünnepelték is árfolyam-emelkedésekkel.
De az érdekes az, hogy a második lépésben elkezdenek azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy de akkor mi is kell történjen, hogy 2 %-kal csökkentse a kamaton a FED? És erre azt mondják, hogy majd akkor vagy az infláció összeomlik, de ezt még miért nem látjuk? Vagy nagyon erős recesszió jelenik meg, tehát soft landing nem lesz. No landing nem lesz, akkor kell a hard landing, és kell a recesszió. Ez az a második gondolat, amitől elkezd a piac félni, és azt mondja, hogy de akkor persze, hogy jó lenne a kamatcsökkentés, de túléljük ezt a recessziót?
És hát ezzel küzd nagyon sok iparág: az elmúlt 10-14 évben nem került a hitel szinte semmibe, és erre épültek fel struktúrák. Na most a kérdés az, hogy ezek a struktúrák ezt kibírják, hogyha hosszabb ideig a kamatok fenn vannak? Nem szabad elfelejtsük azt, hogy a piacnak az ünneplése, hogy a kamatok állítólag csökkenni fognak, ez nem egy új parti sztori, hanem ez már egyszer elindult március-április-májusban. És akkor jött Powell és leforrázta a bulizókat azzal, hogy azt mondta, hogy ’higher for longer’.
IVÁNYI ILDIKÓ: Nagyon szépen köszönöm Önnek, hogy ma is megosztott jó pár gondolatot velünk. Nagyon-nagyon sok nyitott kérdés maradt, amire én úgy gondolom, hogy januárban már több információval a birtokunkban majd vissza fogunk térni már az új évben, és beszélgetünk továbbra is a kamatokról és az inflációról, egyáltalán a kötvénypiacról. Mert arról én úgy gondolom, hogy nem lehet eleget beszélni. Hosszú éveken keresztül nem beszéltünk szinte a kötvénypiacról semmit, most egyre többet beszélünk róla és egyre fontosabb lesz az, hogy a kötvénypiacokról beszéljünk és egyáltalán arról, hogy akinek a portfóliójában kötvény van, az mit is jelent, és az milyen kockázatokkal bír.
___________
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
