Először viccesen az jutott eszembe, hogy vajon a FIFA vezetői tanultak-e a magyar brókerektől, vagy fordítva, mert az „iskolai tanulmányaikat” közel egy időben kezdték meg.
Aztán elgondolkodtam, hogy egyszer egy bölcs mentorom azt mondta, hogy mindenkinek megvan az ára. Van az a pénz, amiért bizonyos típusú emberek megvásárolhatóak. A pénz megrészegít, rosszabb, mint a drog és az alkohol. A pénz hatalom. A hatalom pedig ott van, ahol a pénz.
Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Mindkét esetben felmerült a kérdés: ELLENŐRZÉS?
Ki ellenőrizte ezeket a szervezeteket és hogyan? A FIFA esetében a sportolókat és azok keresztül a sportszerető közönséget károsították meg, a brókerbotrányban pedig a befektetőket, akik szintén egy közönség, hiszen a pénzügyi folyamatokat ők is csak a „lelátóról” figyelik.
Mindkét esetben megnevezhető egy kisebb csoport, akik a felelősök. De biztos, hogy csak ők? Közvetlenül és közvetetten is még sok-sok szereplője van mindkét ügynek. Nem hiszem, hogy a mai túl „virtualizált„ világunkban csak ez a pár ember lenne az értelmi szerzője és végrehajtója is a történteknek.
Azt látni kell, hogy ilyen ügyek mindig voltak, és lesznek is. A felügyeleti rendszerek működnek, de mindig lesznek olyan emberek, akik megtalálják azt, rést a rendszeren belül, ahol az támadható, kijátszható. Ezt nem lehet megakadályozni. Bizonyos szempontból még örülni is kell, hogy valaki, vagy valakik rávilágítottak a gyengeségére. Persze, az nem mindegy, hogy ez a felismerés mennyibe került.
Hogy mi lesz a FIFA botrány vége még nem tudjuk. A focit kedvelő közönséget ez nem is nagyon érdekli, hiszen nem a FIFA miatt megy ki a meccsre. Az már érdekesebb, hogy a brókerbotrányban károsult nyugdíjasnak maradt-e annyi pénze, hogy a következő meccsre a jegyet megvegye?
Tudjuk, hogy kártalanítják a betéteseket, ismerjük a feltételeket. Itt csak a mikor a kérdés, és az hogy mit tanultak ebből a befektetők?
Ha az ilyen botrányokat arra tudják felhasználni, hogy tanulnak a hibáikból, akkor talán megérte.
Amennyiben nem tanulnak belőle, akkor túl nagy árat fizetnek a tudatlanságunkért, és azért, mert elhittek valamit, ami már az elejétől kezdve mese volt.
Pénzügyi döntésekben nem szabad hinni a mesékben és a tuti tippekben, mert ilyenek nincsenek.
Hallgassanak a józan paraszti eszünkre, és az ösztöneinkre, és keressenek egy szakembert, akivel a kérdéseiket meg tudják beszélni, és csak ezt követően döntsenek.
