Hogyan tanítsuk gyermekünket „pénzügyekre”?

[cherry_row]

[cherry_col size_md=”12″]

Kisfiam lassan belép a bűvös 3. életévébe, ami – hivatalosan is – azt jelenti, hogy innentől kezdve ő már nem baba, hanem kisgyermek. Munkámból adódóan rengeteg cikket láttam/olvastam, hogy miként kell már az ovis gyermekünk életébe belevonni a pénzkezelés gyakorlatát.

Ha most nem anyaként írnám ezt a cikket, hanem „csak munkafeladatként”, lelkesen írnám össze a különböző pontokat, ötleteket, amikből akár több posztra is futná, hiszen tele van vele az internet: mit kellene csinálni a 3-5 éves korosztálynak, 5-10 éves korosztálynak, stb.

A gyerekem legyen gyerek!

De anyaként most már kicsit másképp látom:

Nem akarom, hogy a gyerekem életében a pénz valamiféle központi szerepet játsszon, elég lesz felnőttként ezzel foglalkoznia.
Nem akarom, hogy a fiam a strandon 3000 forintot szorongatva szaladgáljon, hogy felmérje a lehetőségeket, és totális tanácstalanságban kóvályogjon, hogy miként kellene beosztani a pénzét. Azt akarom, hogy szórakozzon.
Nem akarok pénzt adni a házimunkáért. Azt szeretném, ha az otthoni munka a közös felelősségvállalás része lenne. Ahogy apa mosogat, vagy anya füvet nyír, ha épp arra van szükség, úgy ő is vegye ki a részét a maga szintjén.
És még sorolhatnám.

Akkor én most felelőtlen anya lennék?

Úgy gondolom, ez egy meglehetősen megosztó téma. Sokan esküsznek rá, hogy ezek a dolgok működnek, és jól működnek. És biztosan van olyan gyermek/család, ahol ez beválik. Magam részéről nem hiszem, hogy a mi családunkhoz ez passzolna.

Én azt hiszem, hogy amire szülőként hangsúlyt kell fektetnem az az, hogy szeretetben nőjön fel, legyen (maradjon) nyitott a világra, higgyen önmagában, és amennyire lehet, legyen „felhőtlen gyerekkora”.

A pénz csupán eszköz, amit az évek során majd megtanul használni,
mint a kanalat, meg a villát.

Azt sem „tanítottam” neki, nem találtam ki játékokat rá, nem treníroztam, egyszerűen csak látta tőlünk, és utánozta.

És szerintem itt a kulcs. Nekem semmilyen „célzott képzést” nem adtak a szüleim, mégis van havi büdzsétervünk, likvid tartalékunk, havi megtakarításunk, biztosításunk stb.

Szerintem a válasz pofonegyszerű: PÉLDAMUTATÁS.

Ennek természetesen feltétele, hogy nyíltan beszéljünk a pénzügyekről is (mint az élet egyébként minden területéről), nyilván az életkorának megfelelően. Az évek során ez be fog ivódni, össze fogja rakni a képet.

Azonban ez felvet egy kényes kérdést: a család vajon úgy kezeli-e a pénzt, ahogy szeretné, hogy a gyermeke kezelje majd? Mert ha nem, kár minden próbálkozás: a megélt példa és a célzott nevelés nincs összhangban, így az egész kárba vész.

(Nyilvánvalóan, ha a fiam érdeklődést mutat, és szeretne befőttesüvegekbe pénzt gyűjtögetni, nem fogom visszafogni ?, és minden támogatást megadok neki – ezzel azt szeretném mondani, hogy a különböző ötletek/játékos oktatások nem ördögtől valóak, de nem célom ezeken keresztül célzottan tanítani a gyereket.)

Tehát szerintem a gyermekek pénzügyi nevelése ott kezdődik, hogy a család tegye rendbe a pénzügyeit!

[cherry_button text=”MEGGYŐZTÜK? ÍRJON NEKÜNK BÁTRAN!” url=”/erdekel/” style=”link” radius=”10″ bg_color=”#00aad7″ color=”#ffffff” target=”_self” class=”blue_button”]

[/cherry_col]

[/cherry_row]

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban?

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email

Ismerd meg az írót!

Adámi Mónika

Adámi Mónika