A Kopernikus részvénykosárban neves piaci vállalatok képezik a portfólió centrumát; a centrumot pedig akárcsak a „szatellitek a Napot“ indexalapok (ETF-ek, tőzsdén kereskedett alapok) veszik körül.
Diverzifikált részvénykosár
KOZSA TIBOR: Tájékoztató sorozatunkat folytatjuk, a mai pénzügyi eszköz/termék, amiről beszélgetünk, ez a Kopernikus részvénykosár. Mitől Kopernikus ez a részvénykosár? Kell ezzel nekünk foglalkozni, vagy bárkinek, akinek a kezébe kerül, hogy miért ezt a nevet hallja?
JÁNOS ZSOLT: A név magában az lehet egy marketing sztori, ami biztos, hogy passzol az ötlethez. A lényegesebb szerintem inkább a második része: a részvénykosár. Ami megadja, mint vagyonkezelés, mint vagyonkezelt kosár kis befektetőknek is a lehetőséget részvénykosarat összeállítani. Általában azt szoktuk mondani, hogy egy részvényt megvásárolni az túl kevés, hogyha valaki valamennyire diverzifikációt szeretne a portfóliójába hozni, akkor azt a diverzifikációt azzal éri el, hogy valahol olyan 25-30 részvénypozíciót megvásárolnia, hogy ezek egymást tudják kiegészíteni, és akár nem megfelelő fejlődéseket kompenzálni.
Ebbe a kosárba megkapja a kisbefektető is a lehetőséget, hogy egy ilyen részvénykosárban részt tudjon venni, mert ha egyenként kellene megvásárolja az eszközöket, tehát akkor általában olyan százötven kétszázezer eurótól felfelé kellene a likvid összeg legyen, hogy ezt így saját maga összeállítsa.
KOZSA TIBOR: Pontosan azért is tennék fel egy kérdést, vagy úgymond beszéljünk erről: lehet nézni kisbefektető oldaláról azt, hogy ez egy mag-szatellit elvet vagy stratégiát figyelembe véve, ezt hova lehetne sorolni? Kiknek érdemes ezt használni, mint részvénykosarat?
JÁNOS ZSOLT: Hát hogyha megnézzük azt, hogy miből tevődik össze ez a részvénykosár, akkor már a neveket, ha így látjuk, ezek nem valami kis startup cégek, hanem valójában nagy, megérkezett bluechipekről beszélünk.
Olyan vállalatok, amelyek mind nagy tankhajók, bármilyen gazdasági problémákon keresztül tudnak menni, tehát ez egy inkább ’core’ témakör lenne egy ügyfélnek abból a szempontból, hogy mi van összeállítva. Az vita kérdése lehetne, hogy mivel részvényekből áll, ez akár lehetne szatellit is.
Na most ez már egy individuális kérdés, mert hogyha valakinek a portfóliója kötvény és részvény között kiegyensúlyozott, akkor ez egy szatellit. Ha valakinek a portfóliója osztalékra felépítve, bluechipekre felépítve van nagyrészt, akkor ez egy ’core’ stratégia. Tehát itt látjuk már ezt, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez mindenkinek passzol, hanem itt már kezdődik az individuális megközelítés.
KOZSA TIBOR: Pontosan erre gondoltam, hogy ezért érdemes ezt is megemlíteni. Illetve kiknek szólhat egy ilyen befektetés? Mert talán ketté lehetne venni a befektetőket egy olyan irányba, hogy van, aki maga szeretné és maga kezeli a portfólióját, a részvényeket, az ő saját portfólióját belül ő maga állítja össze, de ez rendkívül sok idő szerintem. Ehhez elég komoly tudás, tapasztalat kell, sokszor meg kell fizetniük ennek az árát a kis befektetőknek. Ezzel szemben egy részvénykosár az idejét megspórolja egy befektetőnek, a szakértelem hiányát is, egész jól kezelik, azaz majd ott rögtön hozzá is teszem, hogy ugye ez egy állandó folyamatos monitoring alatt van ez a vagyonkosár.
JÁNOS ZSOLT: Egy érdekes oldala van ennek a speciális kosárnak: nem egy hagyományos vagyonkezelés van az ügyfélnek, ahol ő kvázi kap egy értéket, és azt mondja, hogy odaadtam a pénzemet, és valamit csinálnak, és kimutatnak egy eredményt, hanem itt a saját számláján ő látja azt is, hogy milyen pozíciók vannak éppen aktuálisan bevásárolva.
Ez nem egy bebetonozott fix összeállítás, hanem ezzel a vagyonkezelő persze, hogy foglalkozik is, megváltoztatja, pozíciókat leépít, kicserél, másokat bevesz. Alapjában én azt szoktam mondani erre a kérdésre, hogy mindenki vízzel főz. Ami nagyon fontos az az a kérdés, hogy a vagyonkezelő milyen elv szerint válogatja össze abból az univerzumból azokat az eszközöket, amit aktuálisan éppen az én portfólióban tart?
Befektetés a mag-szatellit elv alapján
KOZSA TIBOR: Igen, hogyha már ezt említed, maga a leírás arról szól, hogy egy 3 fázisú üzleti modellt használ: az 1. pontban megvizsgálja a múltját ezeknek az eszközöknek, azután egy úgynevezett fundamentális elemzésbe kezd – hozzá kell tenni, hogy használ technikai elemzéseket, de teljesen másképp, mint egy olyan befektető, aki napi szinten úgymond keresi a ki- és beszállási pontokat. Itt egyáltalán nem.
Itt is használnak stop-loss vagy akár vételi funkciót, de ha ez megvan, mégsem úgy történik automatikusan, mint máshol egy beállított stop loss, hanem még mindig megvizsgálják fundamentálisan, hogy kell-e lépni, vagy éppen az adott napi körülményeket még.
És azután még mindig van egy 3. fázis, ahol megpróbálnak egy prognózis alapján egy hosszú kb. 5 év feletti, előre tekintő számok alapján még azt mondani, hogy igen, ez belekerüljön, vagy ne ebbe a kosárba.
JÁNOS ZSOLT: Sokan felteszik a kérdést, hogy de minek a múltat nézni? Az már lejárt. Ez nagyon lényeges, mert ugye a múltból lehet azt látni, hogy bizonyos események milyen problémákat okoztak, mi történt ott? És ezt össze is lehet hasonlítani. Itt látom a különböző stratégiákról, hogy melyik stratégia reagált megfelelően, transzparensen, kiszámíthatóan. Ezzel tudok felkészülni különböző jövőbeli szcenáriókra is.
Ami lényeges ilyen bluechip vállalatoknál -ez itt is látható ugye a kosárban-, hogy ez az osztalék kifizetés oldaláról még egy bizonyos kompenzációt is tud nekem fizetni. A legtöbb vállalat, amelyik itt van, nem csak ebből a szempontból van ez kiválogatva, de hogyha vannak ilyenek is, és kapok osztalékot, akkor ez pluszba az árfolyam fejlődéshez felfele vagy lefele, mint kiegészítő elem még hozzájön.
Az időtáv döntő
KOZSA TIBOR: Amikor valakinek ez a termék, ez a vagyonkezelés a látókörébe kerül és gondolkozik rajta, hogy ezt használja, annak mit mondasz, hogy mik azok a legfontosabb szempontok, amiket figyelembe kellene vennie konkrétan ennek a terméknek a kiválasztása esetén?
JÁNOS ZSOLT: Tehát alapjában minden befektetésnél ugye az első téma az az idő kérdése. Egy ilyen részvénykosár, amelyik a befektetési kockázati sávokban egy ilyen közepes kategóriába van elhelyezve, ez az idő gondolkozásban legalább minimum olyan 5 év legyen az időtáv, amiben gondolkozom, mint ügyfél.
Lehet, hogy éppen egy olyan ciklikus fejlődésben vagyok benne, ahol erősen emelkednek a szektorok, de hogyha függetlenné akarom tenni magam és akár egy lefele fejlődő hullámban is ez benne van a portfóliómban, akkor ez az idősáv a döntő.
A második a likviditás, mert nagyságrendileg minimum egy olyan 5000 eurótól felfele érdemes ezt a pozíciót a portfólióba bevásárolni. Eleinte a kérdésed nagyon jó volt, hogy akkor ez most szatellit vagy core, ezt kell individuálisan megnéznem: ha szatellitnek nézem, akkor persze, hogy az össz -portfólióm nagyobb kell legyen. Ha ez egy mag investment, akkor akár egy kisebb portfólióval is ezt meg tudom oldani, de ez már individuális kockázatkezelési kérdés.
Rebalancing a részvénykosárban
KOZSA TIBOR: Ahogy te is mondod és jól látható, hogy egy ilyen termék – hiába használ technikai elemzéseket-, ez nem alkalmas rövid távú befektetőknek. Tehát ezt is én kiemelem. Nem csak a hozamelvárás szempontjából, hogy a befektetési ideje szabja meg, de nagyon rövid távon nem szabad ezzel gondolkodni, hogy majd így kiváltja helyettem a részvénypiaci ugrálást valaki más. Tehát erre nem alkalmas,
Viszont használ egy úgynevezett rebalancing-et ez a befektetési kosár. Ez nagyjából ugye azt jelenti, hogy 4 % túli százalékos kitettséget nem akar megengedni, tehát igyekszik nagyon jól diverzifikálni, és ezt a rebalancing-et akár iparágak és a régiók között is megteszi, de maga a régiók és az iparágakon belül is.
Ha már ez a kiegyensúlyozás van, akkor ez a működésében is jelenthetne olyat, hogy akár képes lehet teljesen kiszállni értékpapírokból, és nem csak hogy teljesen kiszállni abból, és átmenni egy másikba, akár tudtommal cash pozícióba is mehetne, ha olyat hozna a piac – eddig még nem volt, hogy ilyet kellett volna ennek a kosár kezelőnek alkalmaznia.
JÁNOS ZSOLT: Ja hát ennél a kérdésnél azt kell mondjam, hogy persze, ha egy ügyfél ma megvásárol egy részvénykosarat, akkor ő nem egy cash kosarat vásárolt meg. Ha valaki ezt szeretné, hogy akár 100 % cash-be is szálljon ki, vagy kötvényekbe menjen a vagyonkezelő, akkor nem ezt a címkével ellátott részvénykosarat veszem meg.
Tehát ezt is fontos eldönteni, hogy mit veszek meg, lássam, hogy ez van benne. Ha részvénykosarat vettem meg, akkor én személyesen nem akarom, hogy cash-be menjen. Mindegy, hogy mi történik a piacokban. Mert a portfóliómban akkor a cash más helyen van elhelyezve, és itt az a szerep, hogy ez legyen részvényekben.
Részvénykosár vs. befektetési alap
KOZSA TIBOR: Rövid időnk van úgymond minden ilyen témára, azért még 2 dolgot felhoznék: az MSCI World index a benchmark, az összehasonlítási értéke. Ebből nyilván kiderül, és már ahogy beszélgettünk is, hogy ez egy globális részvénypiacot lefedő, jól megválogatott, azt mondanám, hogy legérdekesebb és ilyen típusú – ahogy mondtad – nagy cégeket, bluechipeket használ elsősorban.
De van itt egy másik kérdésem még számodra, hogy miben különbözik egy ilyen kosár egy befektetési alaptól? Mondjuk egy globális befektetési alaptól?
JÁNOS ZSOLT: Lényegében az egyik leglényegesebb különbség, hogy mint befektető napi szinten látom a pozíciókat az én saját értékpapír számlámon. A klasszikus befektetési alapoknál is látjuk az eszközöket, de az csak mindig a negyedév végén hozzák nyilvánosságra, és később látom. Tehát napi szinten nem látom, hogy ott mi van.
A másik lényeges, hogyha egy ilyen vagyonkezelésbe beszállok vagy kiszállok, akkor itt az átfutási idő, amíg nekem a portfólióm felépítik, és az egyes pozíciókat, az hosszabb. Ezért is ez az eszköz még lassabb, még inkább nem alkalmas trading megfogalmazásra.
Egy befektetési alapnál minden este van egy ár, amin holnap meg tudom venni vagy eladni. Ebben eltér a vagyonkezelés ezektől a témáktól, plusz, hogyha osztalékot fizetnek ki, akkor ő nem reinvesztál automatikusan, hanem az osztalék megmarad az én számlámon és azt eldöntöm én, hogy én ezt újra befektetem, és pozíciókat veszek meg vagy nem.
Tehát látjuk, hogy így a részletekben vannak a különbségek, ha nagyon felületesen nézzük, ugyanaz: van egy vagyonkezelő, aki egy elv szerint dolgozik, de a részletes lebonyolításban közelebb vagyok a piachoz.
KOZSA TIBOR: Igen, és ez már tényleg legyen az utolsó, ugye az ESG szempontokat figyelembe véve, hiszen ma szinte mindenhol ezt hallani. Ez 86 százalékos belső besorolású vagyonkezelt termék. Tehát mivel tényleg rövid az időnk, akkor én azt gondolom, hogy zárjuk ezt így le. Rengeteget lehetne beszélni magáról közvetlen erről a termékről is, de ezt mindenki megteheti a saját tanácsadóján keresztül. És hát akkor legközelebb folytatódni fog ez a sorozat, majd egy új termék fog megint ide palettára kerülni. Örülök, hogy beszélgethettünk és sikeres napot kívánok neked és mindenkinek!
——————
Beszélgetőpartnerek:
Kozsa Tibor, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————
Itt vagyunk még elérhetőek:
Honlap: https://pfspartners.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pfspartners.hu
Podcast: https://pfspartners.hu/podcast/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
Business illustrations by Storyset