A befektetési alapkezelés egyre nagyobb figyelmet kap a piaci változások közepette. A befektetési szakemberek stratégiája, az algoritmusok szerepe és a transzparencia mind olyan kérdések, amelyek a befektetőket foglalkoztatják.
Alapkezelők döntéshozatali folyamata
Iványi Ildikó: Nagyon érdekes kérdések jöttek megint, egy csoportba foglalnám őket: ezzel a változó világgal, változó gazdasági helyzettel kapcsolatos és azt kérdezték az ügyfelek, hogy ilyen esetben a befektetési alapkezelőnél a portfólió menedzserek milyen gyakran nyúlnak bele a befektetési alapokba, illetve, hogy állítanak-e valamit át olyan rendszereken, amelyek mondjuk algoritmusok segítségével dolgoznak?
János Zsolt: Nem csak ilyen esetekben, hanem általában mindig, amikor nagyobb mozgás van a piacokban, akkor az a kérdés kerül előtérbe, hogy mivel van megbízva az alapkezelő? Tehát mi a stratégia? Mit vettem meg? A szakács mit fog főzni? Tehát, hogyha egy kínai vendéglőbe mentem, akkor nagy valószínűséggel akkor is, ha kedvem lenne bécsi szeletre, azt nem fogom kapni, mert nem oda mentem, és itt is ugyanez látható.
Egyelőre még nem tudjuk azt, hogy a piacnak ez egy normális korrekciója volt, amit láttunk, és ez kvázi csak egy szezonális ingadozása a piacnak, vagy pedig egy tartós, valójában lényeges struktúra változást látunk. Ha ezt látnánk, akkor abból indulok ki, hogy az alapkezelők legelőször nem lépnének, hanem a befektetőkhöz fordulnának, és akkor azt mondanák, hogy megváltozik a stratégiánk. Ha Ön ezzel egyetért, akkor ebbe az irányba fogunk elindulni.
Mert amit nem tehetnek meg az alapkezelőt normális esetben, hogyha meg vannak bízva egy stratégiával és azt kijelentették, hogy azért vannak ott, tehát lekvárt főznek, akkor nem kezdhetnek el egyszerűen palacsintát sütni, csak mert ez lesz most divatos. Tehát ez nagyon lényeges a befektetőknek, hogy az alapkezelők normális esetben nem tehetnek azt, amit akarnak és nem tehetik azt, ami állítólag jó a befektető szemszögéből, mert úgyis csak egyet akar látni, hogy mindig emelkednek az árfolyamok.
Az algoritmusok szerepe a befektetésekben
Iványi Ildikó: És az algoritmusok tekintetében ez hogyan van?
János Zsolt: Az algoritmusokkal ugyanezt látjuk, Ha megnézzük, akkor az algoritmusok, ha be vannak arra állítva, hogy például a negyedév végén megnézzék, hogy milyen irányba tolódott el a kötvény és a részvény aránya. Ha ezek a kötvény-részvény arányok eltolódtak valamelyik irányba, tehát túl nagy lett a részvény értéke, akkor automatikusan eladnak, még akkor is, hogyha a piac tovább emelkedni fog, de nekik az a modelljük, hogy egy bizonyos arányban kell tartsák a kötvény-részvény arányokat.
Most az első negyedévben azt láttuk, hogy például a részvényeknek az értéke csökkent, ezért ebbe az arányba a kötvény-részvény arányban csökkent a részvény arány. Mit csinálnak az algoritmusok? Automatikusan vásárolnak, tehát eladnak kötvényt és vesznek részvényt. Ez akkor jó, hogyha piac újra fordul és ez a klasszikus ’buy the dip’ van, hogy megvették a mélypontot. Akkor ez úgy tűnik, hogy ez fantasztikus volt. Ha a piac tovább korrigál, akkor ez az automatizmus nem volt jó, mert akkor további is erodálódó piacba vásárolok bele.
De alapjában itt a mechanizmusok, ha be vannak állítva, akkor azt teszik, amire be vannak állítva és nem tesznek fel kérdéseket. Ez most aktuálisan akár pozitív jel is. Mi látjuk azt, hogy szezonálisan a piacokat például különböző szezonális trendek mozgatják, és általában a március közepe végétől kezdve mindegy, hogy milyen környezet van, inkább elkezd tőke beáramlani a tőzsdékre, ami azt jelenti, hogy ez viszi fel az árfolyamokat. Eddig ezen a héten ezt látjuk a 2025-ös évben is.
Iványi Ildikó: Erre van valami recept, hogy ez miért történik, vagy pedig ez így jön automatikusan valami miatt, aminek nincsen magyarázata?
János Zsolt: Rengeteg anekdota van. Mindig, amikor valamit el akarunk magyarázni visszamenőleg, akkor sok mindent ki lehet találni, ami éppen passzol. Azok a chart-ok, amit itt meg lehet nézni, amik mutatják azt, hogy szezonálisan hogyan működik egy év alatt a piac, azok általános statisztikai számok. Tehát megnézik visszamenőleg, hogy mi történt 1928 óta, 1950 óta, és kész. Ebben nincs benne az, hogy miért történt ez az átlag, hanem ez egy átlag. És azt tudjuk, hogy nem 100 %-ban az átlag történik, de az legalább megadja a lehetőséget közelben lenni bizonyos fejleményekhez.
Milyen eszközöket választanak az alapkezelők?
Iványi Ildikó: Nagyon sokan kérdezték, hogy egyáltalán az alapkezelők hogyan és milyen módon válogatnak ki ugye eszközöket, amiket aztán becsomagolnak egy csomagba? Hogyan állapítják meg annak az arányát, hogy milyen arányban legyenek ott? Konkrétan voltak olyan ügyfelek, akik ugye látják bizonyos befektetési alapnak az összetételét, és akkor ott 60-70 %-ban azt látják, hogy egyéb. Ugye ez érdekes nekik, hogyha ha egy kicsit komolyabban foglalkoznak a befektetésekkel, hogy mi lehet vajon abban az egy évben, vagy azt miért nem írják ki, úgyhogy kérték, hogy egy pár szót azért erről is beszéljünk, mert ez őket érdekli.
János Zsolt: Tehát a téma abból a szempontból összetett, mert egy olyan múltból jövünk, ahol a legtöbb pénzügyi eszköz nem volt transzparens. Tehát addig, amíg ki volt mutatva egy áremelkedés, a legtöbb embert nem is érdekelte, hogy honnan jön ez. Aztán néha rájöttünk, hogy ez akár kamu volt és nem is volt valós, ezért a legtöbben elkezdtek a függöny mögé nézni és akarják látni, hogy mi is van benne abban a csomagolásban, hogy nem egy illegális az az ár, ami ki van mutatva. És ezt alátámasztja ugye a szabályzó.
Tehát az, hogy ma egyre inkább belelátunk a pénzügyi termékekbe, ezt a szabályozásnak köszönhetjük, a mifid-nek, az úgynevezett KID nyomtatványoknak. Tehát mindig, amikor megveszünk ma egy bármilyen befektetési eszközt, akkor hasonlóan, mint a gyógyszertárban, kapunk egy hatalmas cetlit, amit a legtöbb ember nem is olvas el, mert ugye nem érdekli, mert azt mondja, hogy nekem csak az a fontos, hogy legyen hozam és kész, a többi nem érdekel.
Pont ilyen időszakokban jövünk arra rá, hogy mit vettem akkor meg. Pont ez a kérdés, hogy mi szerint válogat az alapkezelő. Hát ez benne van annak az alapkezelőnek, annak a vagyonkezelésének a leírásába és oda kell visszamenjek, mint befektető, hogy megnézzem, hogy mit is vettem meg annak idején. Lehet, hogy ez nem is érdekelt akkor, de most erre ez tudja megadni a választ a kérdéseimre.
Na most negyedévente normális esetben – vagy van olyan nemzetközi alapkezelő vagy vagyonkezelő is, amelyik ma már napi szinten – ki kell adja az aktuális információkat, de mivel, ha van nagy alapkezelő, ott 6-700 pozícióról beszélünk, ezért ezeket mind szétbontani és egyenként megnyitni ez túl nagy adminisztráció egyelőre. Lehet, hogy a technika segíteni fog, hogy majd később csak gombnyomásra ezt látni fogjuk.
És ezért általában a top10 pozíciót adják meg az alapkezelők és a többi nincs egyelőre megadva, ami nem azt jelenti, hogy el van titkolva, hanem azt általában évente egyszer tudom látni, amikor az éves beszámolót hozza nyilvánosságra az alapkezelő. Akkor normális esetben, ha ezt bekísérem, minden befektetési alapnál, így ilyen 100-150 oldalas részletes leírás van, hogy egy bizonyos időpontban ez általában dec. 31-én melyik pozíció volt benne az alapban? És ugye ez idővel halasztva később kijön a nyilvánosságra.
Tudatosság és információgyűjtés szerepe
Iványi Ildikó: Hát nyilván nem olvassa el ezeket a tájékoztatókat az ügyfeleknek a nagy része, de én úgy gondolom, vagy legalábbis azt tapasztalom, hogy egy tudatosabbak kezdenek lenni a vásárlók és egyre inkább megnézik azt, hogy mi van abban az eszközben és egyáltalán milyen kockázatot vásárolnak meg.
János Zsolt: Pontosan, tehát ez egy kicsit nekem hasonlít a vendéglátáshoz. Ha ma elmegy valaki egy vendéglőbe és neki bizonyos allergiája van, vagy bizonyos szakács módszert elutasít, hát akkor azt jó előre megkérdezi, és hát hogyha az, amit ott kapnék nem tetszik, akkor egy van: nem megyek abba a vendéglőbe. Bemehetnék és verhetném az asztalt, hogy én mást akarok, de akkor azt, hogy a tulajdonos vagy a szakács mondani, hogy ha idejöttél, akkor ez a mi modellünk, transzparensen kimutatjuk, szóval akkor máshova kell menni és ugyanez van a befektetéseknél is.
Iványi Ildikó: Nem ehhez voltunk szokva, hogy ennyire transzparensen ki kell nyitni mindent, és még mindig vannak olyan eszközök, amiknél nem látunk ilyen transzparenciát. Erre ugye sok befektető azért kíváncsi lenne, hogy ha ő odaadja a pénzét, hogy akkor az tulajdonképpen egy hangzatos lánykori név mögött mibe is fektetik bele.
János Zsolt: De hát ez a szabadpiac. Én azt látom nagyon sokszor, hogy van olyan vagyonkezelő is, amikor bizonyos transzparenciát esetleg, ha bekövetelünk, akkor azt mondják, hogy János úr, érdekes az ön kérdése. Tudjuk, hogy ez létezik, de a mi ügyfeleinknek ez nem fontos, ezért nem adjuk meg. Tehát ez is a szabadpiac kérdése.
Az egyik az, hogy a törvény kényszeríti az iparágat arra, hogy ők információkat rendelkezésre kell állítsanak, de ez a minimális szint, ez nem nagyon sok, és hogy mennyivel többet szeretne az ügyfél, ez rajta is múlik, és azt mondja, hogy én bizonyos transzparenciát pluszba szeretnék, ha nem kapom meg, semmi probléma, más szép anyának is van szép lánya vagy fia, tehát akkor máshova megyek.
Iványi Ildikó: Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat velünk. Biztos, hogy fogunk ilyen technikai kérdéseket kapni az ügyfelektől, mert ahogy említettem, ugye egyre tudatosabbak és egyre több információra vannak kiéhezve az ügyfelek és egyre több ilyen típusú kérdés is jön.
János Zsolt: Veszek egy példát. Ha értem ezt, akkor jobban érzem magam bármilyen piaci helyzetben, mert tudom, hogy akkor az én eszközöm, ami a portfólióban van, az arra, amit most esetleg véleményem szerint jó lenne tenni, arra alkalmas-e, és ha igen, akkor nyugodt vagyok. Ha nem alkalmas, hát akkor meg tudom nézni, hogy ezt hogy tudom kiegészíteni, mi hiányzik.
Tehát újra odakerülünk sajnos vissza, hogy minél több információnk van, annál több felelősség van rajtunk. Hogy hát bekapcsolni azt a tömeget a fülünk között és elgondolkozni és egy véleményt alkotni és azt mondani, hogy oké, akkor ezt a véleményt szeretném a portfólióban látni minden előnyével és hátrányával.
Iványi Ildikó: Az is nagyon jó, hogy egyre több olyan lehetőség van, egyre több platform, amin ugye lehet tájékozódni és szakembereknek a segítségét is igénybe venni, hogyha valaki bizonytalan, hiszen érdemesebb 1-2 órát rászánni, mint utána mondjuk éveket bosszankodni, hogy valami rossz befektetést csinált valaki. Legalábbis úgy érzi, hogy rossz.
János Zsolt: Ez annyira fantasztikus, hogy megvan a lehetőség a technológián keresztül, mindegy, hogy milyen kérdés van, ha valaki azzal foglalkozni akar, akkor azt mondom, hogy maximum egy fél óra múlva. Persze, hogy sok marketing, de jó szakmai vélemény is tud a kezében lenni, ha csak akarja, mert ez már rendelkezésünkre áll, ez akár még 15-20 évvel ezelőtt nem volt normális.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
Business illustrations by Storyset
