Hogyan őrizhetjük meg megtakarításaink vásárlóértékét egy változó gazdasági környezetben? Milyen szerepet tölthetnek be a kötvények, a részvények és a különböző devizák egy befektetési portfólióban? És vajon valóban kamatra vagy osztalékra van szükségünk, ha rendszeres jövedelmet szeretnénk biztosítani magunknak a befektetéseinkből?
A befektetési döntések során gyakran a hozamok és a pénzügyi termékek kerülnek a középpontba, miközben a legfontosabb kérdés sokszor háttérbe szorul: pontosan milyen célra, mekkora összegre és milyen időtávon van szükségünk a pénzünkre?
A vlogunk legújabb részében Iványi Ildikó és János Zsolt nemzetközi pénzügyi elemző többek között a befektetési portfólió stabilitásáról, az infláció elleni védekezés lehetőségeiről, a devizakockázatról és a befektetésekből származó pénzfelvétel különböző formáiról beszélgettek. A beszélgetés egyik fontos üzenete, hogy a jól felépített befektetési stratégia alapja nem egyetlen pénzügyi termék kiválasztása, hanem a személyes célok pontos meghatározása és a változó környezethez való folyamatos alkalmazkodás.
Mit jelent valójában a stabil befektetési portfólió?
A befektetők számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként őrizhetik meg megtakarításaik értékét. Sokan a stabilitást az árfolyam-ingadozások hiányával azonosítják: úgy gondolják, hogy egy befektetés akkor biztonságos, ha az értéke rövid távon nem változik jelentősen.
A stabilitás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a befektetés árfolyama folyamatosan változatlan marad.
János Zsolt szerint érdemes különbséget tenni a rövid távú árfolyam-stabilitás és a hosszú távú vásárlóérték-megőrzés között. Egy befektetés ugyanis attól még nem feltétlenül szolgálja megfelelően a pénzügyi céljainkat, hogy az értéke kevéssé ingadozik.
Ha a megtakarításunk nominális értéke változatlan marad, miközben az árak emelkednek, akkor a pénzünk vásárlóereje csökken. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az összegért idővel kevesebb terméket és szolgáltatást tudunk megvásárolni.
A befektetési stratégia kialakításakor ezért nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, hogy mennyire stabil egy eszköz árfolyama. Azt is meg kell határozni, hogy a befektetés milyen mértékben képes hozzájárulni a hosszú távú pénzügyi célok eléréséhez.
Infláció és vásárlóérték: miért nem elegendő a nominális hozam?
Az infláció hatására a pénz vásárlóértéke idővel változik. A megtakarítások értékének megőrzése ezért nem csupán azt jelenti, hogy a befektetett összeg nominálisan megmarad, hanem azt is, hogy a pénzünkért a jövőben is hasonló mennyiségű terméket és szolgáltatást tudjunk vásárolni.
Az infláció mértéke azonban nem állandó. Vannak időszakok, amikor az árak gyorsabban emelkednek, és olyan évek is, amikor az infláció mérséklődik.
Ez a befektetési elvárások szempontjából is lényeges különbséget jelent.
Magasabb infláció mellett nagyobb hozamra lehet szükség ahhoz, hogy a megtakarítás vásárlóértéke megmaradjon. Alacsonyabb infláció esetén viszont kisebb nominális értéknövekedés is elegendő lehet ugyanennek a célnak az eléréséhez.
A befektetőnek ezért előre tisztáznia kell, hogy mit vár el a portfóliójától. A cél lehet például a tőke megőrzése, a vásárlóérték fenntartása vagy a vagyon hosszú távú gyarapítása.
A célok meghatározása azért is fontos, mert egy befektetési portfólió nem képes minden körülmények között, minden elvárásnak egyszerre megfelelni. Ha a befektető folyamatosan változtatja az elvárásait, és mindig az aktuálisan kedvezőnek tűnő megoldást keresi, könnyen elveszítheti a stratégia következetességét.
Az infláció és a kamatlábak változásának megtakarításokra gyakorolt hatásáról a Magyar Nemzeti Bank befektetési és megtakarítási tájékoztatójában olvashat részletesebben.
Kötvények és kamatok: valóban védelmet nyújtanak az infláció ellen?
A megtakarítások vásárlóértékének megőrzése kapcsán gyakran felmerül, hogy a kötvények arányának növelése kiszámíthatóbbá teheti a portfóliót.
A kötvény azonban nem önmagában termel hozamot. A kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek megvásárlásával a befektető lényegében pénzt ad kölcsön a kibocsátónak. A kamat ennek a hitelviszonynak az ellenértéke.
A kötvények esetében ezért fontos kérdés, hogy a megállapodás szerinti kamat milyen mértékben képes ellensúlyozni az infláció hatását.
János Zsolt egy példán keresztül szemléltette ezt a problémát: ha a befektető egy adott inflációs várakozás alapján meghatározott kamatot fogad el, de a futamidő alatt az infláció emelkedik, akkor a rögzített kamat már nem feltétlenül biztosítja a vásárlóérték megőrzését.
Léteznek inflációkövető konstrukciók is, amelyeknél a kamat az infláció alakulásához igazodhat. Ezeknél azonban az infláció csökkenése a kamat mérséklődésével is járhat.
A kötvények tehát bizonyos körülmények között kiszámíthatóbb pénzáramlást biztosíthatnak, de önmagában a kötvények arányának növelése nem jelent automatikus védelmet az infláció ellen.
A befektetési döntés során azt is figyelembe kell venni, hogy milyen feltételekkel, milyen időtávra és milyen kamatozással történik a befektetés.
Részvények és a reálgazdaság: hogyan járulhatnak hozzá a vásárlóérték megőrzéséhez?
A beszélgetésben a részvénypiac is előkerült az infláció elleni védekezés lehetséges eszközeként.
János Zsolt a reálgazdaság működéséből indult ki. Az inflációval együtt emelkedhetnek az árak, ami a vállalatok forgalmának és bevételeinek növekedéséhez is hozzájárulhat. Ha a vállalatok gazdaságosan működnek, és a bevételeik növekedése a nyereségükben is megjelenik, akkor ez a folyamat a részvénybefektetők számára is értéknövekedési lehetőséget teremthet.
Ez a gondolatmenet azonban nem jelenti azt, hogy a részvények minden inflációs környezetben automatikusan megőrzik a vásárlóértéküket.
A vállalatok teljesítményét számos tényező befolyásolja, és a magasabb árbevétel nem feltétlenül jár együtt a nyereség azonos mértékű növekedésével.
A beszélgetés fontos tanulsága, hogy a befektetőnek azt kell mérlegelnie, milyen értéknövekedési lehetőségeket lát az egyes eszközökben, és mennyire bízik azok megvalósulásában.
A részvények, a kötvények és más befektetési eszközök eltérő módon reagálhatnak a gazdasági folyamatokra. A portfólió kialakításakor ezért nem egyetlen eszköztípus kizárólagos alkalmazása, hanem a célokhoz igazodó befektetési struktúra kialakítása kerülhet előtérbe.
Forint, euró vagy dollár? A devizaválasztás egyéni döntés
A befektetési portfólió összeállításakor nemcsak az eszközök típusát, hanem a befektetések devizanemét is meg kell határozni.
Sokan úgy gondolják, hogy a külföldi devizában tartott megtakarítások automatikusan nagyobb biztonságot nyújtanak a hazai deviza esetleges gyengülésével szemben.
A devizaváltás azonban újabb kockázatot is jelent: a befektetőnek nemcsak az adott eszköz teljesítményével, hanem a devizaárfolyamok változásával is számolnia kell.
János Zsolt szerint a devizaválasztás egyik fontos kiindulópontja az, hogy a befektető hol él, és milyen pénznemben fogja a megtakarításait felhasználni.
Ha valaki a jövőbeni kiadásait forintban tervezi, akkor a forintban tartott megtakarításoknak fontos szerepük lehet a pénzügyi célok finanszírozásában. Ha viszont a kiadások egy része euróban vagy dollárban merül fel, akkor az adott devizában tartott eszközök is relevánsak lehetnek.
A beszélgetésben elhangzott egy olyan megközelítés is, amely szerint érdemes lehet a befektetések legalább felét abban a devizában tartani, amelyben a befektető a mindennapi életét éli. Ez azonban nem általánosan alkalmazható szabály, hanem egy lehetséges kiindulópont.
A megfelelő devizamegoszlás minden esetben az egyéni pénzügyi helyzettől, a jövőbeni kiadásoktól, a befektetési időtávtól és a kockázatvállalási hajlandóságtól függ.
Kamat, osztalék vagy részvényeladás: valójában mekkora összegre van szükségünk?
A befektetésekből származó jövedelem kapcsán gyakran a kamat és az osztalék kerül a középpontba.
Sokan úgy építik fel a portfóliójukat, hogy abból évente meghatározott összegű kamatot vagy osztalékot vehessenek ki. A beszélgetés egyik fontos gondolata azonban az, hogy a befektetőnek valójában nem feltétlenül kamatra vagy osztalékra, hanem egy meghatározott összegű pénzáramlásra, vagyis cash flow-ra van szüksége.
Ha valaki évente egy bizonyos összeget szeretne felhasználni a pénzügyi céljai megvalósítására, akkor elsőként ezt az összeget kell meghatároznia.
A pénz többféle forrásból is rendelkezésre állhat:
- Kamatból, amelyet a befektetés vagy a kötvény fizet.
- Osztalékból, amelyet a vállalat a részvényeseinek juttat.
- Árfolyamnyereség realizálásából, amikor a befektető nyereséggel értékesíti az eszközét.
- A befektetés egy részének eladásából, amikor a szükséges pénzösszeg más forrásból nem áll rendelkezésre.
A lényeg tehát nem feltétlenül az, hogy a befektető kizárólag kamatból vagy osztalékból finanszírozza a kiadásait, hanem az, hogy a portfóliója megfelelően szolgálja a meghatározott pénzügyi célokat.
Ez a szemlélet segíthet abban, hogy a befektető ne kizárólag a pénzügyi termékek által kínált kifizetési formák alapján hozzon döntést.
Miért fontos a befektetési portfólió rendszeres felülvizsgálata?
A befektetési portfólió kialakítása nem egyszeri feladat. A pénzügyi célok, a gazdasági környezet és az egyéni élethelyzetek idővel változhatnak.
Megváltozhatnak a befektetési lehetőségek, az egyes pénzügyi termékek feltételei, a jogszabályi környezet és az adózási szabályok is.
Egy korábban megfelelőnek bizonyult befektetési stratégia ezért nem feltétlenül marad hosszú távon is változatlanul alkalmas a célok elérésére.
A rendszeres felülvizsgálat során érdemes megvizsgálni, hogy:
- A portfólió továbbra is megfelel-e a befektető pénzügyi céljainak.
- A megtakarítások megfelelően igazodnak-e a várható kiadásokhoz.
- A befektetések devizamegoszlása összhangban van-e a jövőbeni pénzügyi tervekkel.
- Az eszközök kockázata továbbra is elfogadható-e.
- Szükségessé vált-e a portfólió átalakítása.
A felülvizsgálat célja nem az, hogy a befektető minden piaci változásra azonnal reagáljon. Sokkal inkább az, hogy a befektetési stratégia a megváltozott körülmények között is a kitűzött célokat szolgálja.
A befektetési stratégia alapja: a célok meghatározása és az alkalmazkodás
A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete, hogy a befektetési döntések során nem létezik mindenki számára egyformán alkalmazható megoldás.
A megfelelő portfólió kialakítása előtt tisztázni kell, hogy mi a befektetés célja, milyen időtávban gondolkodunk, mekkora összegre lesz szükségünk, és milyen kockázatokat tudunk vállalni.
A befektetési eszközök kiválasztása csak ezt követően következhet.
A kamat, az osztalék és az árfolyamnyereség egyaránt szerepet kaphat a pénzügyi célok finanszírozásában. Ugyanígy a kötvények, a részvények és a különböző devizák is eltérő módon járulhatnak hozzá a portfólió működéséhez.
A gazdasági környezet és az egyéni élethelyzetek változása miatt a befektetési stratégiát időről időre érdemes felülvizsgálni.
A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy melyik befektetési forma a legjobb, hanem az, hogy a választott portfólió mennyire képes hosszú távon támogatni a befektető konkrét pénzügyi céljait.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
A beszégetés összefoglalója AI segítségével készült.
