A befektetések világában gyakran szembesülünk olyan helyzetekkel, amikor a várt hozamok elmaradnak, vagy a portfóliónk nem úgy teljesít, ahogy terveztük. Szakértőink ebben a beszélgetésben bemutatják, hogyan kezeljük ezeket a kihívásokat. A beszélgetés során kitérnek arra, hogy az ügyfelek és a tanácsadók hogyan közelíthetik meg a befektetési hibákat, milyen kérdéseket érdemes feltenni a pénzügyi szolgáltatóknak. Emellett megvizsgálják a központi bankok szerepét a pénzügyi válságokban, valamint azt, hogy a múltbeli tapasztalatok hogyan befolyásolják a jelenlegi befektetési döntéseinket. Ha szeretnél mélyebben megérteni a befektetések világát, és felelősségteljesebb döntéseket hozni, ez a beszélgetés nélkülözhetetlen segítséget nyújt.
A befektetési hibák kezelése: tévhitek és valóság a befektetésekben
Iványi Ildikó: A múlt héten ott hagytuk abba, hogy érdemes a stratégiánkat felülbírálni, vagy legalábbis ránézni arra a befektetési portfólióra, amivel rendelkezünk. Azt mondtad, hogy meg kell tanulni azt, hogy hogyan kezeljük azt, hogyha tévedtünk. És arról beszéltünk, hogy ezt a témát tovább fogjuk boncolgatni, mert hogy 2 oldalról érdemes ezt megközelíteni.
Egyik az ügyfél oldaláról, a másik szempont pedig a tanácsadó oldaláról történő megközelítés. Vegyük az ügyfelet. Az ügyfelek általában azt látják, hogy esetleg a pénzük értékét megőrizték, de a befektetésük nem hozott sem kamatot sem hozamot, és ezt úgy élik meg, hogy akkor ez nem biztos, hogy számukra egy jól megválasztott portfólió volt.
Ez többször beszélgetésekben elhangzik, hogy hát legalább 2-3% vagy 5-6% – van, aki magasabb – hozamot szeretne elérni, azért fektet be. De hát ebben is benne van a tévedésnek a lehetősége. Mit csináljon az ügyfél, hogyha ezzel szembesül és ilyen érzései vannak?
János Zsolt: Alapjában én úgy érzem, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy az embereknek az valamikor lehet, hogy jogos elvárásuk és a megfelelő gondolat is, hogy az a pénz, amit megkerestünk, mivel ez nem nyomtatott papír formájában kerül a tulajdonukba, még akkor is, hogyha nem papírformában kapjuk, hanem egy számlán egy számlaszámot látunk, akkor ennek legalább a vásárlóerejét meg szeretnénk őrizni.
És itt jön az első problémás helyzet, mert nagyon sok ember, akivel én is találkozom abból indul ki, hogy neki joga van bekövetelni azt, hogy valaki neki ad egy olyan befektetési valamit, amiben neki sikerülni fog a vásárlóerőt megőrizni. Ez általában azt jelenti, hogy mivel a legtöbb időben van infláció, ezért a kamat vagy a hozam ez minimum ezt kompenzálja. És itt van egy tévhit, mert erre joga nincs. Tudom, hogy ez kemény, de nincs.
A másik oldalán pedig azok, akik jönnek és kihasználva ezt a jogi elvárást azzal jönnek, hogy ők azt mondják, hogy én hozok egy ügyfélnek valamit, ami biztos, hogy ezt fogja teljesíteni.
Itt, mint ügyfél, azzal a kérdéssel kell foglalkozzam, hogy ki az és milyen háttérrel, aki ezt nekem ennyire tisztán ki tudja mondani, hogy biztos, hogy ezt tudja ő teljesíteni. Mert abban a pillanatban, mikor ma, mint ügyfél valakinek odaadtam a pénzemet és ezért kapok cserébe általában egy dokumentumot, ami azt mutatja, hogy én megvásároltam egy bármilyen befektetést, akkor az első kérdés, amivel foglalkozni kell nekem nem az, hogy mit ígértek, hanem azzal a kérdéssel, hogy ki és miért fogja nekem a pénzemet visszaadni az ígért szinten.
És itt már kezdődik a komplikáció, tehát itt meg is állnék. Hogy más kérdésekkel kell foglalkozni, amit a legtöbb ember eddig feltett, és erre vannak rá szoktatva. És sajnos ez nem megoldás, hogy azt mondjuk, hogy ja, hát dehát így neveltek, hogy ez így működik a mai világban. Más kérdéseket kell feltegyek.
A központi bankok szerepe a pénzügyi válságokban
Iványi Ildikó: De lehet, hogy ez visszavezethető oda, hogy a 2008-as pénzügyi válságot már nagyon távolinak érzik vagy érezzük, és utána azt követő időszakban talán azt lehet mondani, hogy 2021 vége, ’22 elejéig a piacok emelkedést mutattak. Tehát van egy olyan múlt, amibe sokan kapaszkodnak és úgy gondolják, hogy ez így folytatódhat, ami addig volt.
János Zsolt: Hogyha foglalkozunk a valódi gazdasági múlttal, akkor azt látjuk, hogy a hetvenes évekig teljesen normális volt az, hogy újra és újra a pénzügyi rendszerünkben kialakultak olyan helyzetek, amikor egy része a felépített vagyonoknak eltűnt. Elveszett. Úgy a hetvenes évek óta alakult az a kép ki, hogy állítólag van egy nagy védőstruktúra, egy védőrendszer. Ez a központi bankok formájában jelent meg, amelyek nagy krízisek megoldására likviditással megjelentek. Ez volt 2008-ban. Ez volt 2020-ban. Alapjában ez történt több alkalommal az elmúlt évtizedekben, és ezért hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy állítólag a végén mindig van valaki, aki kvázi megmenti a pénzügyi rendszerünket.
A kérdés az, hogy ez tényleg így lesz-e mindig? 2011-ben Mario Draghi-nak a híres bejelentése, hogy „whatever it takes”, az még megmaradt sok embernek így a fejében, de az érdekes az, hogy nem ő kezdte el, hanem jóval előtte még Bernanke előtt az amerikai központi bank elnöki oldaláról jött ez, hogy Alan Greenspan például a piacoknak mikor összeomlottak, akkor likviditást adott.
Ez olyan egyszerűnek hangzik, hogy a piacnak likviditást adunk, de ez az alapja annak, hogy bizonyos termékek ott nem szűntek meg, mert különben nagyon sokan vesztettek volna. Ezért alakult ki ez a kép, hogy van egy ilyen utolsó mentő szint. Tehát ha addig elfajul az egész, akkor mégis belenyúlnak.
Most aktuálisan azt látjuk, hogy az aktuális szereplők ezeket a kialakult trendeket mind megkérdőjelezik és előretekintve nem olyan egyszerű azt mondani, hogy egy következő krízisben valójában megint a központi bankok fellépnek, mert a politikai hátterek ma más irányba terelik a központi bankoknak a struktúráját és a formáját.
Transzparencia a befektetésekben: milyen kérdéseket tegyünk fel?
Iványi Ildikó: Az előbb említetted, hogy teljesen más kérdésekkel kell, hogy ma egy befektető foglalkozzon. Egy pár ilyen kérdést megfogalmaznál, hogy adjunk az ügyfeleinknek tényleg olyan muníciót a kezébe, amivel nemcsak velünk, amikor találkoznak, hanem mondjuk más pénzügyi szolgáltatókkal, amikor találkoznak, akkor is fel tudják tenni ezeket a kérdéseket, hogy aztán utána, amiről a beszélgetésünk elején beszéltünk, azok az általános kérdések, azok másképpen vagy egyáltalán ne hangozzanak el?
János Zsolt: Az első legegyszerűbb kérdés, amit mindenkinek javaslok, hogyha én odaadom a pénzemet egy befektetésnél, akkor feltenni azt a kérdést, hogy konkrétan az én pénzemmel mi minden fog történni, ezt mire fogják felhasználni? Ez egy ilyen egyszerű, szimpla kérdés. Amikor ezt az elmúlt évtizedekben is többször, akár én is feltettem, vagy mondtam ügyfeleknek, hogy tegyék fel, akkor hogyha az a pökhendi válasz jön, hogy örvend annak, hogy te kapsz kamatot, megvan az futamidő, fogadd el és kész. Mi tudjuk, hogy mit kell csinálni. Zárt konyha. Tehát ezt el lehet fogadni. Aki ezzel kibékült, hát akkor megvette a befektetést és kész.
Ha kapok választ és látom, hogy mit fognak tenni a pénzemmel, akkor eldönthetem, hogy ezzel egyetértek-e. Ha azt mondják, hogy jó, de hát mindegy, hogy egyetértesz-e vagy nem, te kapsz kamatot. Hát akkor megint fel kell tegyem a kérdést, hogy a kamattal meg tudnak annyira venni, hogy azt, amit a pénzemmel csinálni fognak, azzal nem értek egyet, de a kamat miatt mégis belemegyek az ügybe.
Ez a lényeg. Ez a transzparencia. Ezért vannak a termékek kinyitva. Az iparágat ez nagyon zavarja, hogy az ügyfél felteheti a kérdést, hogy én akarom látni, hogy az én 10000 eurómból pontosan ki, hol mit fog kapni, ezzel mi fog történni, és elhiszem azt, hogy abból az invesztícióból, amit ezzel valaki megvett, abból ki fogják termelni a költségeket, ki fogják termelni az ígért hozamot, és én vissza fogom kapni a pénzemet, és ha ezt nem fogadom el, hát akkor nem veszem meg a befektetést.
Iványi Ildikó: Sokszor azt is halljuk, hogy pénzügyi szolgáltatókhoz bemegy valaki, szeretne valamilyen tranzakciót eszközölni, és akkor rögtön kap egy ajánlatot. Abból az ajánlatból 3 vagy 4 olyan dolog elhangzik, ami persze pozitívabban cseng egy ügyfélnek a fejében, mert a médiából is erről hall, a rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól. Tehát úgy gondolja, hogy akkor ez neki jó lesz. Van-e arra lehetősége egy ügyfélnek – mondjuk nem egy privát tanácsadás alkalmával, hanem mondjuk egy intézménynél-, hogy azt mondja, hogy oké, én ezt értem, akkor én kérek szépen minden dokumentációt, és én ezt át szeretném nézni?
János Zsolt: Persze, tehát erre mindenkinek megvan a joga, megvan a lehetősége. Itt két oldalt kell nézni. Az egyik, hogyha az intézményt nézzük, valaki bejön bármilyen kérdéssel, és az értékesítés szemszögéből az intézménynek vagy az értékesítőnek akár ez egy jó lehetősége azt mondani, hogy van egy igény, erre adok egy ajánlatot, és ha elfogadta az ügyfél és megvette, hát akkor minden rendben van. Kész.
Ha kíváncsi többre hát akkor tegyen fel kérdést. Tehát a felelősség persze, hogy az ügyfeleknél van és ott marad.
Hogyha ő valamit kért és kapott egy ajánlatot, azt úgy szó nélkül aláírhatja, megveheti és mehet. Mindegy, hogy passzol vagy nem passzol. De hát fel is tehet kérdéseket. Arra szerintem nem kell senkit kényszeríteni, hogyha most jön ő egy igénnyel, akkor én lebeszéljen arról, hogy az igényét meg tudom oldani egy bármilyen termékkel. Ez nem a feladata sem az értékesítőnek, sem az intézmények, akik termékeket találnak ki.
Én, hogyha most Volkswagen-t gyártok és valaki azt mondja, hogy neki kell mobilitás, akkor persze, hogy szívesen ajánlom neki a Volkswagen palettából az autót, és nem kezdem el lebeszélni arról, hogy neked nem kell autó, hanem esetleg egy roller vagy menj gyalog. Ez egy félreértés.
Iványi Ildikó: Jó, csak ezt is halljuk, hogy odatettek eléjük dolgokat és rögtön kérték, hogy írják alá. Tehát azért érdemes mondjuk beszélni arról, hogy milyen kérdéseket tegyenek fel, mert hogyha azt várja el az értékesítő, hogy majd az ügyfél úgyis kérdez, akkor jobb, hogyha a kérdéseket mi megfogalmazzuk és a szájukba – már bocsánat, de így pestiesen szólva – odaadjuk, hogy minél felelősebb döntéseket hozzanak.
János Zsolt: Jó, de hát itt ugyanott vagyunk. Tehát aki kíváncsi arra, hogy milyen kérdéseket lehet feltenni, az kérjen fel, bízzon meg, és akkor őt megtanítjuk arra, hogy ez, hogy megy. Nem érzem a pénzügyi világnak, vagy akár nekünk is vagy bárkinek felkérés nélküli feladatának mindenkit olyan szintekre „kioktatni”, és a saját know-how-nkat inflálni azzal, hogy azt mondom, hogy itt van és ezt csinálja. Tehát a felelősség megmarad mindenkinél és ha kíváncsi, hát akkor készüljön fel, ha nem kíváncsi és nem készül fel, akkor éli az életét anélkül.
Iványi Ildikó: Akkor igencsak csodálkozhat, hogy egy ilyen változó világban esetleg az a portfólió, amivel ő rendelkezik, nem azt a képet mutatja, mint amit ő elvárt volna tőle.
János Zsolt: Hát lehet csak úgy lehet, hogy mint az elromlott óránál csak addig kell várni, amíg tiszta véletlen naponta ez az óra és anélkül, hogy működne a háttérben kétszer a pontos időt mutatja, csak hát ki kell várjam azt az ablakot, amikor éppen az passzol.
Ez nagyon sok portfólióban így van, és ezzel is kell kibéküljenek, hogy általában a befektetéseknél is, és hogyha mi sokszor beszélünk ilyen ’all weather’ portfólió összeállításról, akkor minden egyes része a portfóliónak nem passzol minden nap, minden időben, minden gazdasági helyzetben.
Hát ezért van a széles kockázatporlasztás, a széles portfólió, hogy valamelyik részét megtalálhatom, amelyik most éppen passzol, és egy másik része lehet, hogy egy fél év múlva passzolni fog. Azt, hogy olyan legyen összeállítva, ami mindennap, mind a percben minden igényre megfelelő lenne, ezt nem tudom senkinek sem javasolni. Nem ismerem a terméket és ezért ebbe az irányba nem is keresném a megoldásokat.
A diverzifikált portfólió: mit kell eladni, ha likviditásra van szükségem?
Iványi Ildikó: Mindig oda lyukadunk ki 1-1 ilyen beszélgetésnél, hogy a jól diverzifikált portfólió, egy széles palettán mozgó portfólió az azért megteremt egy bizonyos biztonságot a befektetéseinkben. Hogyha tényleg likviditásra van szükségem, akkor nem ahhoz kell hozzá nyúljak, ami esetleg most nem mutat olyan szép képet, hanem ahhoz, amivel meg vagyok elégedve, ahol azt láttam, hogy a pénzem dolgozott is, hozott hozamot vagy kamatot, és akkor nyilván, hogy jobb szájízzel, mosolyogva nyúlok ahhoz a befektetési eszközömhöz.
János Zsolt: Itt több téma van, erről is beszélgethetnénk tovább. A legtöbben, amikor pénzre van szükségük, szeretnék a portfólióban azt megtartani, amelyiknek az árfolyama magas és azt kidobni vagy eladni, aminek az árfolyama alacsony. Ez azért ellentmondó, mert ha eladni akarok, akkor azt kell eladjam, ami likvid, ahol sok likviditás van, mert akkor az én árumat maximális áron tudom eladni.
Venni azt kell, ahol kevés a likviditás, mert akkor az árak alacsonyak. Ehhez persze hozzájön még egy dolog: a mai aktuális tények szerint kell döntsek!
Ez volt az első kérdés, hogy hogy tudok hibákat kezelni? Hibát kezelni és dönteni, hogy valamit bezárok és kiszállok, mert a mai tudásom szerint az nem megfelelő, ez alapjában ugyanolyan nehéz, mint valamit megtartani és bebeszélni magamnak, hogy ez állítólag hosszú időre mindig jó lesz.
Ilyen anekdoták is vannak a fejekben, hogy hosszú időre minden újra helyre fog állni! Vagy nem… tehát belátni, hogy nem volt jó a döntés, mint azt mondani, hogy ezt megtartom, alapjában ugyanolyan nehéz, csak az egyiknél elfogadom azt, hogy nem ismerem a jövőt és a másiknál azt állítom, hogy ismerem a jövőt, annak ellenére, hogy halvány fogalmam nincs, hogy mi lesz a jövőben.
Iványi Ildikó: Ezt a beszélgetést még biztosan fogjuk folytatni, mert ezzel kapcsolatban, hogy ismerem a jövőt, vagy pedig nem mértem fel jól a lehetőségeimet, ezzel kapcsolatban érkezett egy kérdés, ami konkrétan egy eszköz osztályra vonatkozik, amiről szerintem érdemes beszélni, mert sok embernek a fejében megfogalmazódik, de nem érti a működését.
Erre vissza fogunk majd a következő alkalommal térni.
A jövő héten egy hosszabb beszélgetésre kerül sor. Kinyitjuk az ablakot és egy kicsit körülnézünk megint a világban, mi történik a pénzpiacokon, milyen események, hozzászólások, megnyilvánulások izgatják a pénzpiacot, merre tartunk? Jövő héten lesz a Díványbeszélgetésünk.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
Business illustrations by Storyset
