Havi kilenc euróért korlátlan film – és zene letöltés. Telefon és szörfözés az interneten gyakorlatilag ingyen. Hírek, információk, lexikális adatok és társasági oldalak: itt van egy új nemzedék, amely ma már egyáltalán nem tudja, hogy ezekért a dolgokért egykor fizetni kellett. Egyszer egy hónapban ide-oda repülni olcsóbb, mint amennyibe ma Londonban vagy Bécsben egy lakás bérlése kerül. Azonban ha az ingatlanárak nem emelkednek, azok hozama gyakorlatilag lenullázódik. A nyersolajat egyes helyeken nyolcvan dollárral támogatják, miközben 31 dollárért adják el, a pénzügyi ágazat és a ruházati ipar 600 eurót fordít arra, hogy termékeit 60 euróért kínálja. A nevezetes bécsi szeleten a gazda és a vendéglős alig keres valamit. Apropó pénz. Az is ingyen van, legalábbis ha az ember az Applet, a Googlet vagy a Facebookot veszi.
Olyan országok, mint Németország, az USA vagy Svájc időközben szinte pénzt kap azért, hogy kölcsönvesz. Végülis van belőle elég.
Paradicsomi állapotok
Különösen akkor, ha az ember munkatársként, hitelezőként, vagy tulajdonosként nem függ a vállalat nyereségességétől. Sajnos ilyenek nincsenek túl sokan. A többieknek azzal kell szembenézniük, hogy az elmúlt évtizedek pénzügyi és gazdaságpolitikája a viszonyok szinte hihetetlen átrendeződéséhez vezetett. A hagyományos értelemben vett hozamot ott lehet kigazdálkodni, ahol hiány van, és a vállalkozó, valamint a tőkét biztosítók és a munkatársak hajlandóak bizonyos kockázatot vállalni annak érdekében, hogy terméket vagy szolgáltatást állítsanak elő. Úgy tűnik, jó néhány területen ez a mechanizmus a múlté. Természetesen csak úgy tűnik – hiszen magától értetődően továbbra is szükségünk van működő információs-, közlekedési-, élelmiszeripari-, ruházati- és pénzügyi gazdaságra. A harc a piaci részesedésért, az alacsony kamat és a feltételezett biztonságosabb pénzbefektetés oda vezetett, hogy az árak semmilyen viszonyban nincsenek a kockázattal. Ez nem az a fajta stabilitás, amit a lazább pénzügyi politika megalkotói reméltek. Konzervatív bírálóik szívesebben vették volna a „katasztrofális” recessziót, a felesleges kapacitások leépítését és a visszatérést a rendes kamatciklusokhoz. Ez még mindig némiképp merevnek tűnik, kiváltképp, mert sokan elismerik, hogy a hiány látszólagos felszámolásának hátterében nem csak pénzpolitikai okok állnak.
A vállalatok (amelyek az S&P 500 indexben szerepelnek) eközben nyereségük további visszaesését jelzik. 2015 negyedik negyedévében a nyereség becsült alakulása -3,3 százalék az előző év hasonló időszakához képest. Ez egymás után a harmadik negatív érték. A leginkább érintettek az energiavállalatok, miközben a telekom- és egészségügyi ágazat mégis csak enyhe növekedési jeleket ad. Sok bank azonban most sem keresi meg még a tőkeköltséget sem: kihelyezett hiteleik kamata magasabb, mint a nyeresége. Csak 2016 második felére várják az elemzők a vállalatok nyereségének enyhe emelkedését. Már most is előrelátható, hogy ezeknek a profitoknak csak korlátozott mértékben lesz közük ahhoz, hogy általában ismét racionális árbevételt hoz majd a zene, a hírek, a repülőutak, a bécsi szelet, a munkaerő vagy a tőke.
Hova forduljon az ember, ha az Éden e csalóka kertjében szeretne befektetni?
Nem kevés piaci megfigyelő indul ki bizonyos meggyőződéssel abból, hogy a passzív befektetések ideje lassan lejár. Sokáig siker koronázta azt is, ha valaki tette, amit mindenki: ingatlant vásárolt, és olyan alapot jegyzett, amely az egész piacot lefedte. Az ár így gyakorlatilag magától emelkedett. A következő évek az aktív alapkezelés újjászületését hozhatják, amelynek folyamatában szakértők csapata dönt az egyes befektetési tételek kiválasztásáról. Mert a renyhe árak és a pénzözön ellenére vannak ilyenek: vállalatok, amelyek nyereséget érnek el, üzletek, amelyek megérik a kockázatot és a finanszírozást, mert ez önmagában növekedést hoz.
