Bár az évvégi ünnepek után egy picit megbicsaklott a piac, az elvárt gyengülése a tavaly év végén kezdődött ralinak nemhogy nem következett be, hanem tovább robogott a piac felfelé, főleg az MI-vonatnak köszönhetően. Több elemző kongatja a vészharangot: talán most már érdemes a portfóliót felkészíteni a részvénypaci korrekcióra.
IVÁNYI ILDIKÓ: Jó napot kívánok, üdvözlöm önöket és üdvözlöm állandó szakértőnket és beszélgető társamat János Zsolt nemzetközi pénzügyi elemzőt!
JÁNOS ZSOLT: Nagyon szép napot, üdvözlök mindenkit és üdvözöllek téged is, kedves Ildikó!
IVÁNYI ILDIKÓ: Nagyon régen nem beszélgettünk ebben a formában a tőkepiacról. Úgy gondolom, hogy ma egy nagyon szűk részét fogjuk tudni csak megbeszélni a történéseknek és a várható történéseknek, mert annyi minden történt ezalatt az idő alatt, amióta így ebben a formában nem beszélgettünk, hogy ahhoz talán egy nap is kevés lenne, hogyha mindent szeretnénk ma megbeszélni.
JÁNOS ZSOLT: De van egy jó hír is, mert alapjában megvan egy olyan felületünk, ahol általában reggelente hangosan gondolkozom és próbálom napra összeszedni a gondolataimat a PFS Kávézacc podcastban. Akinek a magyar nem elég, az még németül is meg tudja hallgatni. És örvendek, hogy veled is hetente legalább egy aktuális témákat a vlog sorozatban be tudunk építeni.
2024 első negyedévében tovább robogott a bikapiac
IVÁNYI ILDIKÓ: Érkeznek kérdések az ügyfelektől, hiszen a piac nem áll meg, és a kollégáinktól is, akiknek küldik az ügyfelek a kérdéseket, azok továbbítják nekünk, hogy ezeken a beszélgetéseken térjünk ki ezekre a kérdésekre. Ami szerintem egy nagyon fontos dolog az, hogy egy olyan negyedévet zártunk most le, ez az 1. negyedév olyan volt a tőkepiacban, ami kiemelkedő volt teljesítmény szempontjából. Arra kérnélek, hogy egy picit foglaljuk össze, hogy tulajdonképpen mi is történt. Mi volt ennek a fantasztikus emelkedésnek az oka itt az első negyedévben? Aztán majd beszélünk arról is, hogy azért nem ennyire rózsás mindenütt a helyzet.
JÁNOS ZSOLT: Ami a legelső gondolat és ezt fontosnak tartom, hogy beépítsük, mint mindig, hogy ez ne csak mint utolsó fólia jelenjen meg így hangya-mozi formájában, hogy amit mi tehetünk, szerencsére most már elég hosszú ideje, az egy elég laza hangosan gondolkozás, és ahhoz, hogy egy pár téma érthető legyen, néha kell említsünk konkrét akár vállalatokat is, részvényeket is, piacokat is, de ez semmilyen formában nem helyettesít egy személyes tanácsadást, tehát, hogyha mintaként valamit említünk, akkor ezt ne értse senki semmilyen formában félre.
Még arra sem gondolunk, hogy ezzel azt szuggeráljuk neki, hogy ezt megvegye, eladja vagy bármit vele csináljon, hanem azért vesszük ezt kézbe, hogy ez érthető legyen. Tehát mindenesetre a saját portfólió kezelése az egyedi tanácsadásnak kell az eredménye legyen.
Mi történt az első negyedévben? Hát pont most egy pár nappal ezelőtt zártuk le és egy képben összefoglalva alapjában azt mondhatnánk, hogy ez történt az első negyedévben: Powell október végi beszéde után a bikára rákötöttek minden luftballont, amit csak úgy lehetett körben a tőzsdék körül, és az egyik legerősebb 5 hónapot tartó tőzsdei rally-t láttuk, tudjuk magunk mögött. Két olyan negyedév volt, ami historikus: 1998 óta nem láttunk olyat, hogy 2 negyedévet egymás után az S&P index több, mint 10 % fölött emelkedjen. Az, hogy állítólag léteznek medvék, azokat nem is tudjuk, hogy hol vannak.
Tehát nagyon kezdik egy páran ezt keresni, és amit te mondtál az előbb, erre rá is térnék, hogy azért nem minden ennyire fényes. Egyet tisztán látunk: a piac emelkedik, mert emelkedni akar. Már december végén megjelentek olyan hangok, hogy jaj, de most ez túl erősen emelkedett, és míg a világ ez nem tud továbbmenni, ez a piaci emelkedés meg fog állni. Ebből azt is lehetne mondani, hogy azelőtt túl pesszimista volt a piac.
Miután október végén Powell azt mondta, hogy azon gondolkozhatnánk, hogy esetleg gondolkozzunk azon, hogy esetleg jó lenne azon gondolkozni, hogy kamatot csökkentünk, erre a piac azt mondta, hogy hú, mi azt hallottuk, hogy lesz 7 kamatcsökkentés az idén. Aztán egy egész központi bankári hadsereg indult el és az elmúlt napokban azt hallottuk, hogy hát azért óvatos legyen a piac, mert lehet, hogy 3 lesz. De lehet, hogy elég lesz 2. Vagy akár egy szimbolikusan, de mivel ennyire erős a gazdaság, lehet, hogy egyáltalán nem kell.
Ez az, ami emocionálisan mozgatja az embereket, mert szeretnék nagyon sokan a tuti kijelentést, hogy biztos, hogy hova megy tovább a piac. Mindig megvannak a figyelmeztetések, akik állandóan pesszimisták, azok állandóan mondják, hogy jön a lemaradás, jön az összeomlás, jön a crash. Hát aki december közepe óta az első crash-prófétákra hallgatott, az elég szép emelkedésről lemaradt.
És most jön a FOMO – Fear of missing out hajtóerő, és akkor most esetleg próbál felugrani a robogó vonatra. Tehát ez az, amit összességében láttunk az első negyedévben. De nem akarok monológot tartani, ezért inkább áttérek a te kérdéseidre, és egy kicsit inkább beszélgessünk közösen.
Gyenge német gazdaság, mit jelent ez befektetői szemmel?
IVÁNYI ILDIKÓ: Említetted itt ezt a piaci emelkedést, illetve a FED elnökének, illetve ugyanígy beszélhetünk az európai központi jegybank elnökének a kijelentéseiről is: még mindig terítéken van a kamatkörnyezet és az inflációs hatások, de már nem beszélgetünk abban a hangnemben és abban a stílusban sem ezekről, mint ahogy beszélgettünk mondjuk egy évvel vagy egy bő félévvel ezelőtt. Mint említetted, ha kibírja a gazdaság azt, hogy nem csökkentünk kamatot, maradunk ezeknél az inflációs szinteknél, de úgy néz ki, hogy azért minden gazdaság ezt nem tolerálja annyira, mint ahogy mi azt így laikusok gondolnánk.
Most nem Amerikával kezdeném azt, hogy beszélgessünk itt a tőkepiacról és a gazdaság alakulásáról, hanem egy nagyon erős és meghatározó államról, és ez Németország. Az EU-n belül Németország szerepe egy nagyon-nagyon fontos szerep, de most úgy látjuk, hogy a német gazdaság egy kicsit gyengélkedik, jelentősen zsugorodott a teljesítménye, és ez talán a megnövekedett áraknak, a megnövekedett hitelt költségeknek, a gyenge külső keresletnek tudható be.
Ez így igaz, vagy ehhez még hozzá kell csatoljuk azt, hogy a kínai import jelentősen befolyásolja nemcsak a német gazdaság teljesítményét, hanem az egész Európai Unió teljesítményét is?
JÁNOS ZSOLT: Ami érdekes az egész témában, hogy most a tőkepiac szemszögéből és mint befektető nézzük meg a témaköröket, vagy a gazdasági állapotot nézzük meg, és itt inkább mint munkát vállaló, foglalkoztatott szituációt nézzük meg. Ezt nehéz felfogni sokaknak, hogy ez a kettő szétválik egymástól. Halljuk a rémhíreket a médián keresztül, hogy mennyire rossz az állapota a német gazdaságnak, de ha megnézzük, a DAX csúcs szinteken van.
Nem akarom Amerikával kezdeni a tőkepiaci kitekintéseket és a véleményeket, mégis odakerülünk vissza, és főleg azért, mert hogyha az amerikai és a brit gazdaság nagyon erős, ha a tőzsdék erősek, akkor a az amerikai tőke Európát vásárolja és például Európát aktuálisan azért vásárolja, mert alulértékelt, a társaságok alulértékeltek.
A belső fogyasztási struktúrája Európának erősebben megbicsaklott, mint Amerikának. Ha megnézzük, akkor teljesen tisztán látható, hogy nem lehet összehasonlítani az amerikai és az európai GDP kilátásokat és fejlődéseket. Az amerikai nagyon erősen elindult felfele és magából erősen tartja a gazdaság, miközben az európai gazdaságnak az állapota összességében – és ennek az élén ugye Németország – nagyon gyenge.
De a befektetés oldaláról ez azt jelenti, hogy ha az amerikai gazdaság erős, akkor onnan áramlik tőke Európába, és hogyha Európának aktuálisan a gazdasági helyzete gyengébb, akkor ez egy befektető szemszögéből ideális, mert nem drágán, hanem olcsón szereti megvenni a piacot. Habár ennek megvan az a hátránya is, hogyha az amerikai gazdaság fordul, ott a hangulat fordul, akkor legelőször mit fognak eladni? Nem az amerikai piacot, hanem az európai piacot adják el.
Az amerikai elnökválasztás hatása Európára
IVÁNYI ILDIKÓ: Vannak olyan hangok, hogyha az amerikai elnökválasztást nem tudjuk kikerülni, hogyha egy picit beszélünk a jövőről, és hogyha Trump kerülne hatalomra, akkor Európának a helyzete változna Amerika oldaláról.
JÁNOS ZSOLT: Ezt megint szét kell választani 2 szemszögből: hogyha Trump megnyerné a választást, akkor általában azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben, évszázadokban egy republikánus elnök paraméterei, környezetei a tőzsdének tetszettek. Hogyha az amerikai tőzsdének jók a paraméterei, akkor ott a nagyobb vagyon jó hangulatban van és vásárolja Európát még akkor is, hogyha az európai vállalatok szankció helyzetbe kerülhetnek, de a tőke alapjában az olcsó lehetőségeket keresi.
Meg kell különböztetni azt, hogy egy piacot befektetés oldaláról nézünk meg, vagy a piacra dolgozó emberek oldaláról nézzük meg, ez 2 különböző megközelítés, és ezt nagyon nehéz sok embernek szétválasztani. A tőke más elvek szerint mozog, nem ismer etikát, nem ismer piaci ezoterikus hozzáállásokat, hanem hát keresi egyszerűen azt, hogy milyenek a lehetőségek.
Tehát azt még nem látjuk, hogy ki fogja megnyerni a választást. A piac pillanatnyilag Amerikában inkább Trumpot árazza be, hogyha nem Trump nyerne, akkor egy demokrata elnök általában a tőzsdének nem tesz olyan jót, akkor azt az amerikai tőzsde ki kell majd árazza, ami azt jelenti, hogy a kiárazás hangulatot változtathat, ami Európára negatív lesz azért, mert akkor az a tőke, ami idekerült most, az kivonul azért, hogy elsősorban azután a hiányzó szankciók miatt az európai gazdaság újra fel tudjon erősödni, és ezért érdekes legyen megint a befektetés.
Mit jelent a gyenge német gazdaság deviza szempontból?
IVÁNYI ILDIKÓ: Nagyon érdekes évben vagyunk benne, borzasztó sok kérdőjel van a tőkepiacot illetően. Egy picit maradjunk még itt Európában, hiszen ez egy picit közelebb van hozzánk. Hogyha Magyarországot nézzük, akkor Magyarország gazdasága erősen függ a német gazdaság helyzetétől. Most itt nem csak a munkaerő oldaláról vagy a munkavállalók oldaláról nézzük, de mi jelen pillanatban még saját valutában éljük az életünket és ez nagyon függ attól, hogy itt hogyan fognak alakulni a kamat kilátások, illetve az inflációs kilátások, hiszen az, hogy milyen viszonyba fog kerülni az euróval szemben a forint, az függ attól, hogy az Európai Unió hogyan teljesít, és ezen belül Németország, hiszen nagyon nagy a kitettségünk abba az irányba.
Ezért is gondolom én azt, hogy ezért jönnek ezek a kérdések az ügyfelektől, hogy egy kicsit beszéljünk többet a német gazdaságról, a német gazdaság alakulásáról, hiszen többen érintettek ebben, hogy a német gazdaságnak ki vannak téve, vagy a német gazdaság teljesítményének ki vannak téve.
JÁNOS ZSOLT: Abszolút, ez megint érthető munkavállaló és abban a régióban élő ember szemszögéből nézve. Ebből a szempontból nézve minden olyan ország, amelyik rá van utalva a nagyon erős német iparágakra, annak sajnos nagyon sok minden nem marad, hanem mint a cipőfűzőnél: nem a fűző mondja meg a tempót, hanem a cipő. Ebben az esetben a német gazdaság a cipő, és ahova az megy, odamegy a fűző is.
Tehát minden ilyen szatellit-ország, amelyik egy erős gazdaságnak beszállító – vegyük az autóiparágat például-, az persze, hogy egy kitett helyzetben van, ez az egyik része. Ezt egyedileg kell mindenki saját maga megoldja: hogy milyen paraméterekre koncentrál, hogy a saját munkahelyi és a fizetés biztonságát tudja megteremteni? Ha megvan az az összeg, amit be tud fektetni, mindegy, hogy világszerte hol él, azt a javaslatot tudom csak mondani, hogy legalább olyan 50-60 százalékát a megtakarított pénznek vigye ki a saját devizájából a globális devizára, és ott a globális piacon helyezze el, mert szerencsére függetlenül attól, hogy az ő munkahelye most érintett-e gazdaságilag vagy nem, mint befektető megvan a lehetősége kimenni a globális piacra.
Persze a mindennapi életét a saját devizával kell megfinanszírozni, ezért egy nagy része a rövid likviditásának abban a devizában kell legyen. Ezzel nem is nagyon érdemes spekulálni. Szerintem, ha valaki azt akarja megnézni, hogy a devizák hova fognak alakulni, akkor azt kell megnézze, hogy az egyes országok eladósodottsági szintje a többiekhez hogyan alakul. Az az ország, amelyik nagyon erősen emeli az eladósodottsági szintet arányban erősebben, mint a többiek, annak a devizája természetes oldalról nézve gyengülni fog. Ott esetleg a kamatokkal tudnak egy picit kompenzálni, de az látható lesz, hogy a deviza gyengül.
Mivel pillanatnyilag ez egész globális gazdaság összehangoltan nagyon erősen eladósodásra van stimulálva, ezért inkább az a kérdés, hogy ki növeli az eladósodást még erősebben, mint a többiek. Az saját magát jobban gyengíti, és ezt kell, mint befektető átlássa, és eszerint kell portfóliókat összeállítsanak. Tehát nem tudom javasolni, hogy egy országban maradjon valaki, hanem kimenni a globális piacokra.
IVÁNYI ILDIKÓ: Az európai jegybanknak az elnöke, Christine Lagarde általában a FED után megy. Hasonló elveket vallott eddig is, mint mondjuk a FED, de megvan annak az esélye, hogy pontosan azért, mert látjuk, hogy Európa egy kicsit alulteljesít, hogy Christine Lagarde hamarabb fog a kamatcsökkentési pályára lépni az Európai Unión belül, mint a FED.
JÁNOS ZSOLT: Ha azt nézzük, hogy milyen állapotban van a gazdaság, és ezért milyen az íze az inflációnak: az amerikai inflációnak az íze más, mint az európai inflációnak. Az amerikai infláció adódik abból, hogy a gazdaság nagyon erős, ezt most nevezzük pozitív inflációnak. A pozitív infláció azt jelenti, hogy azért magasak az árak, mert erős a gazdaság, a bérek magasabbak, a fogyasztónak van több vásárlóereje, meg tudja vásárolni a magasabb árakat is, amit a vállalatok kibocsátanak, ezért nagyobb a forgalom, ha nagyobb a forgalom, nagyobb a nyereség, tehát a pozitív infláció az a gazdaság növekedéséből adódik. Pillanatnyilag kamatot csökkenteni Amerikában ebből a szempontból nézve nem szükséges.
Egy tényező van, amiért jó lenne kamatot csökkenteni, és Janet Yellen – ő mindig ott van, mint suttogó árnyék J. Powell mögött, vagy ahogy pár karikatúra mutatja, hogy néha előtte – szeretné, hogy a FED csökkentsen kamatot. Miért? Azért, mert az amerikai eladósodottsági szint radikálisan növekedett, és ennek az ára a kamatokon keresztül nagyon drága. Ez az egyetlen, amiért esetleg kamatot lehetne csökkenteni, a gazdaság szemszögéből nem kell.
Az európai infláció az inkább negatív, mert ez adódik abból, hogy az energiaárak emelkednek, a beszállítási láncok problémái, tehát Európa inflációt importált, mert az energiát nagyon erősen be kell hozzuk, a nyersanyagokat be kell hozzuk. Itt azt is látjuk, hogy az európai gazdaság nagyon gyenge. Tehát ezért Christine Lagarde-nak meglenne a lehetősége a kamatcsökkentésre, ezzel adni a gazdaságnak stimulust. A probléma csak az, hogy az infláció nem elég mély, és ezt jelentette be pont ma az európai központi bank igazgatósági köréből Holzmann, az osztrák nemzeti bank elnöke, hogy az infláció sajnos még nem elég gyenge.
Habár azt látjuk, hogy Angliában is csökken az infláció, a svájci nemzeti banknál is csökkent az infláció. Tehát megvan az esély, hogy a jövő héten Christine Lagarde legelőször előre lép, mert ezt még sokszor nem láttuk, hanem ő inkább egy fél év lemaradással kocogott az amerikai központi bank után. Most lehet, hogy legelőször megfordul, többen ezt remélik, főleg az ingatlan iparág reméli ezt, hogy a kamatok ezen keresztül vissza tudnak tovább is jönni.
A „pozitív és negatív” infláció
IVÁNYI ILDIKÓ: Az európai negatív inflációt az is befolyásolja, hogy az európai emberek másképpen költekeznek, tehát, amikor valami veszélyt éreznek, akkor visszafogják a költéseket és inkább ülnek a pénzen, minthogy költekeznének.
JÁNOS ZSOLT: Ha összehasonlítjuk kulturálisan: egy amerikai azt mondja, hogy yolo, még van parti, és akkor most még költögetünk és eladnak mindent, és ezen keresztül a gazdaságnak megvan a pörgése. Az európai nem fogyaszt, plusz még történik egy: sajnos azt a tőkét, amit ő nem fogyaszt el, azt nem befektetni a gazdaságba, hogy olcsón adjon pénzt a gazdaságnak, hanem még ki is vonja a gazdasági struktúrákból, és parkolja a párnacihába, vagy olyan számlákra, ahol nem kap semmit. Ez egy érdekes kulturális sztori. Ez újra és újra felbukkan, mint nagy különbség Amerika és Európa között.
IVÁNYI ILDIKÓ: Azért Európán belül, ha már itt a cihában tárolt pénzekről beszélünk, azért a magyar lakosságra nem ez volt a jellemző az elmúlt években, hiszen annyira magas volt a kamat, és az államkötvények után olyan magas kamatot fizetett az állam, vagy fizet még, hiszen utólagosan fizeti meg ezeket a kamatokat, hogy nem a cihában tartották az emberek a pénzt, hanem finanszírozták az állam működését.
JÁNOS ZSOLT: Indirekt megadták maguknak az ajándékokat, mert a legtöbb állam az államkötvényekből szociális ajándékokat ad. Tehát az emberek áttették az egyik zsebünkből a másikba a pénzt, szimbolikusan.
Magas költségvetési hiány – Nyugalom, Japánban is működik?
IVÁNYI ILDIKÓ: De ha eltekintünk ettől, hogy most akkor az egyik zsebünkből a másik zsebünkbe rakjuk ezt a pénzt, ezért globálisan kijelenthetjük, hogy nagyon magas költségvetési hiánnyal küzdenek az államok. Amikor valaki ezt a témát felveti, akkor jönnek azzal, hogy nem kell ezzel foglalkozni, mert ott van a japán példa. Na most minden esetben alkalmazható a japán példa vagy minden esetben recept a japán példa?
JÁNOS ZSOLT: Hát a japán példa van kirakatban, mert az több mint 40 éve működik és a japán központi bank küzdött nagyon erősen azzal, hogy a likviditási stimulust valahogy újra helyrehozza és lábra állítsa a gazdaságot. De ugyanez történik Amerikában, ha megnézzük egy pár évvel ezelőtt az olaszországi eladósodottsági szint katasztrofálisnak tűnt, és olyan volt, mint most pillanatnyilag az amerikaiak aktuális eladósodási szintje. De egy pár évvel ezelőtt az volt, hogy Olaszországot kell figyelmeztetni és konzekvenciái lesznek és kamatok emelése és blabla. És mi történt? Semmi.
Tehát alapjában egyet látunk, hogy évtizedek óta ez a modell működik, és egyelőre úgy tűnik, hogy tovább is fog működni. A japán központi bank bejelentette, hogy akkor ők most megemelik a kamatot: 0,25 százalékkal emelték, de egyből kimondták, hogy ha a piac érezni fogja ezt, akkor ott vannak tovább és vásárolják a kötvényeket. Tehát a központi bankok befolyásolják a piacunkat, és aki már azt mondja, hogy ja, de hát ez egészségtelen: eladósodási szintből és eladósodási likviditást hajtani felfele a piacokat. Hát akkor az mindenütt el kell adja a részvényeket, mert világszerte minden tőzsdei kapitalizációja az eladósodás szintje a háttérben hajt felfele.
Hogyha megnézzük, egy évvel ezelőtt Powell kijelentette a FED oldaláról, hogy ő egy ‘quantitative tightening’ programmal a mérleget fogja csökkenteni, és ehhez párhuzamosan mit csinált? A ‘reverse repo’ programon keresztül, plusz a Bank Term Funding programon keresztül 3 billió dollár plusz likviditást tolt be a piacba. Tehát az a csökkentés, amit bejelentett, azt kompenzálta másik oldalán egy likviditással. Tehát alapjában azt lehet mondani, nem történt semmi, és ezért is látjuk, hogy a piacok a likviditás oldaláról mennek felfele.
IVÁNYI ILDIKÓ: Igen, itt megszólalnak olyan hangok, hogy nem lehet a végtelenségig emelni a költségvetési hiányt, mert az a visszájára fordulhat és hogy nem lehet majd ezzel normálisan dolgozni. Megnövekszik ettől az infláció, nehézséget jelent majd a zöld átállás is, nehézséget jelent ilyen szempontból az öregedő lakosság létszámának a növekedése is, de úgy lehet érzékelni, hogy ezt a központi bankok ennyire nem látják borúsan ezeket a negatív jeleket.
JÁNOS ZSOLT: Ez újra és újra felmerül. Jönnek a borús képeket, az egész rendszer összeomlásáról szóló jósok. Őszintén, hogy ennek mi lesz a vége, nem tudja senki. Hogy ez meddig megy? Hát egyelőre az az érzés, és ezt is jelentette be legkésőbb 2011 augusztusában Mario Draghi: What ever it takes! Ez azt jelenti, hogy a végtelenig! Ezt egy privát embernek nagyon nehéz elfogadni, mert végtelenig eladósodni csak a központi bankok tudnak, egy privát háztartás, egy vállalat nem tudja ezt megoldani.
Tehát itt megvan ez a lehetőség és hogy miért nem veszik annyira komolyan? Nézzük meg, választási évben vagyunk az idén. Senki, aki választást szeretne megnyerni, radikális biliborításba nem fog belekezdeni. A likviditás teljesen kivonni a piacból. Az adósságszinteket radikálisan összevágni azt jelentené, hogy anarchia. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség 60-70 % robban, ami azt jelenti, hogy banki struktúrák összeomlanak. Azt jelenti, hogy égnek a belvárosok.
Tehát aki ma választásokat akar megnyerni, az csinálja azt, ami a rendszernek egy része tovább, mert a radikális válasz, változtatás az tényleg radikális lenne. És miért pont az, aki most az élen van? Miért ő kezdjen neki és vegye fel a fekete Pétert a kezébe, hogy ő volt az, aki a világot a káoszban hajtotta? Tehát ez a válasz, amit ma erre lehet adni.
Léteznek veszélyek. Lehet, hogy valamikor a piacban kialakul egy olyan pillangó szárnyának a csapása, ami elindít egy váratlan hullámot. Akkor már egyet láttunk: ott vannak a központi bankok, adnak likviditást, a kínai központi bank is készül erre fel. Ebből a szempontból, hogyha a FED csökkentene, az európai központi bank csökkentene, akkor ez segítene a kínai központi banknak, mert akkor ők is tudnak likviditást adni a kínai piacnak, hogy az lábra álljon, mert ez segítene Európának, a globális gazdaság 34 százalékának. Tehát ez az eladósodás játék nem egészséges, de ebbe élünk évtizedek óta.
IVÁNYI ILDIKÓ: Igen, ezt egy privát befektetőnek nyilván nagyon nehéz megérteni, hogy a végtelenségig lehet egy eladósodást emelni. A kérdés az, hogy mikor, milyen formában fogják tudni majd ezt az eladósodottsági szintet csökkenteni, és ez mennyire lesz hatással majd az egyénre? Mert hatás nélkül nem lesz ez a csökkentés.
JÁNOS ZSOLT: Amit látunk, az egy dolog, és ez nem új, ez már rég így van: aki akár hosszabb ideje a Díványbeszélgetéseket, a podcastokat hallgatja, és megérti, hogy működnek a piaci erők, az tudja ezt kezelni. Ő nem tudja ezt megfordítani, de nem, mint áldozat száll ki az egészből. Az áldozat az, akinek nincs elég bevétele, hogy félre tudjon tenni pénzt, és azt a pénzt, amit félretesz azt ne fektesse úgy be, hogy ő akár ebből az eladósodás-játékból profitáljon.
Az infláció, ha magasan marad, ennek persze, hogy vannak áldozatai, de aki ezt tudja kezelni, az a nyertese. Ez így van a szabad gazdaságban, a szabadpiacban, hogy amikor valaki nyert, akkor valaki más lehet, hogy nem tudom személyesen megnevezni, hogy ki az, de valaki ráfizet, ki kell fizesse ezt a nyereséget.
Tehát ezért az egyedi befektetőknek csak azt tudom mondani, hogy érthetem, hogy mi van a tömeggel, de a nap végén gondoljak arra, hogy ez mit jelent nekem, én hogy kell lépjek és ne menjek a csordával. Általában a csordának nincs igaza, csak tehetetlensége, ezért jó érteni, hogy hogyan mozog a tömeg, de az egyedi lépések azok érdemes, hogy mások legyenek.
Az ingatlanpiaci ciklus
IVÁNYI ILDIKÓ: Igen, mindenkinek figyelemmel kell arra lenni, hogy megpróbálja a saját mérlegét valamilyen szinten balanszban tartani. És hát nyilván ezt látjuk a gazdaság szereplőitől is, hogy ez a cél, hogy ne billenjen lehetőség szerint a mérlegnek az a serpenyője, mert az valóban káoszhoz fog vezetni. Szót ejtett Ön már az ingatlanpiacról, de csak így éppen, hogy egy picit súrolva ezt a témát. Ez is nagyon sokakat érint, és általában mindig, hogyha beszélgetünk a piacokról, akkor külön beszélgetünk a részvénypiacokról, tőkepiacról és külön beszélgetünk az ingatlanpiacról. Van a 2 között összefüggés?
JÁNOS ZSOLT: Persze. Az egyik legfontosabb összefüggés, hogy a likviditás kell az ingatlanpiacon is. Az ingatlanpiacnak van egy olyan tulajdonsága, hogy a legtöbb ember, aki ma megvett egy ingatlant, ő nap mint nap nem dobja ki az ingatlant a piacra, hogy nap mint nap lássa, hogy mekkora az ára ennek az ingatlannak. Ezért az ingatlanok, eltérve a részvénypiactól vagy akár a kötvényektől, nem árazódnak be minden nap. Megvan a legtöbb ingatlant tartónak a portfóliójában a lehetősége, hogy ő bebeszélhet magának bármit, tehát ő elhitetheti magával, hogy ez az ingatlan x összeget ér. Na most pillanatnyilag mivel a kamatok nagyon erősen emelkedtek, egyet látunk és ez elég szokatlan nemcsak Európában, hanem Amerikában is, hogy bizonyos részei az ingatlanpiacnak megálltak.
Tehát ahhoz, hogy az ingatlanpiacoknak az árai emelkedjen, és az emberek lássanak reális árakat is, ahhoz egy volt fontos az elmúlt években, hogy az alacsony kamat mellett nagyon sok ingatlan tranzakció bonyolódott le és új szereplők jelentek meg a piacban, akik ingatlanokat vásároltak. Hogyha megnézzük a kamatszinteket, akkor azt látjuk, nagyon hosszú ideig mi 0 kamatszinteket láttunk és ennek a 0 kamatszintnek az az egy lényeges oldala, hogy az ingatlanok a kötvényeknek konkurenciái kezdtek lenni.
Tehát nagyon sokan, főleg intézményi befektetők, nem kötvényeket vásároltak meg, nem államkötvényeket vásároltak meg, nem vállalati kötvényeket, hanem ingatlanokat, ami bérbe volt adva, és az a bérleti díjbevétel magasabb volt, minthogyha kamatot kaptak volna. És ez odavezetett, hogy az ingatlanoknál egy elég erős piaci forgás indult el 15 év 0 kamatszint miatt. Ez most radikálisan le lett állítva.
Ez nem azt jelenti, hogy az ingatlanok egészségtelenek, eltűntek, nincsenek rendben nem, hanem az új kamatszinten be kell álljon egy piaci kereslet és kínálat. Pillanatnyilag a legerősebben azt, hogy az ingatlanpiac megállt, látjuk Ausztriában, Németországban. Például tavaly az ingatlanok tranzakció számai vissza csökkentek 93 százalékkal. Nem 93 százalékra, hanem 93 százalékkal. Tehát ma alig 7 % maradt meg. Ez azt jelenti, hogy ezt csak idővel lehet megoldani, tehát a piacnak idő kell, hogy az új kamatszinteken újra leárazások történjenek.
Pár Díványbeszélgetéssel ezelőtt beszéltünk egy pár kritikus helyzetbe kerülő ingatlanfejlesztőről, mint például a Signa, és itt is látjuk az elmúlt hetekben a fontos lépést, hogy nem lesz csődlebonyolítás, hanem beléptek nagy befektetők, akik időt adnak a szervezetnek, hogy most ne kelljen vész-eladásokon keresztül ingatlanokat értékesíteni, mert ez rontaná az egész piacot, és nem csak a Signának a mérlegét, hanem mindenkinek a mérlegét. Ezért a piac nyugalmat vesz meg, likviditást ad eladósodáson keresztül veszi meg az időt, hogy majd 2 – 3 – 4 év múlva, amikor a piac ebből a szempontból is elindul, újra be van árazva, az erős gazdaságból megveszik az emberek drágábban az ingatlanokat, akkor megint elindul az ingatlanpiac.
Ha valaki hosszútávra ingatlanokkal dolgozik, akkor neki ez nem új. Az ingatlanpiac ilyen 12-15 évente általában, ha megnézzük az elmúlt évszázadokat, mindig lelassult valamilyen sokkok miatt. Neki ez normális. Aki az elmúlt 10 évben került bele az ingatlanpiacba és ahhoz szokott hozzá, hogy ma megveszem két hét múlva eladom, egy fél év múlva duplán eladom, forgatom az ingatlant, annak ez egy sokk helyzet, mert nincs tranzakció. És az a veszélyes, hogyha nincs likviditás, plusz hiteleken keresztül túlfinanszírozta magát, akkor nem likvid és a magas kamatot kell fizetni, és az ingatlant nem tudja eladni. 3 nagy probléma.
IVÁNYI ILDIKÓ: Ez az egész ingatlanpiac körül, ami kialakult most gazdasági helyzet, ez betudható a hagyományos monetáris politikának, illetve hozzájárult-e a 2008 után kialakult monetáris politika ahhoz, hogy ma itt tart az ingatlanpiac?
JÁNOS ZSOLT: Az egyik, amit látunk, és mindegy, hogy melyik grafikát vesszük kézbe, hogy ne mindig ugyanazt mutassam, ez egy másik grafika, ahol látjuk a FED-nek a kamat szintjeit és emellett az infláció alakulását. Tehát ha megnézzük, a kék vonal az infláció, a kamatok szintje és ez a rakéta szerű radikális robbanása a kamatnak egy vészféket jelent az ingatlanoknak.
Ami még pluszban hozzájön, az az energia. Az energia kérdése és a megújuló energia, az ingatlanoknak az energia állapota meg kell változzon. A következő, ami megváltozott, az a kamat szintje. A demográfiáról még nem is beszéltünk, hogy mivel egyre kevesebb fiatal van, a statisztikákból azt néha látjuk, hogy állítólag nekik több lakásra van szükségük, mert nem akkora nagy családokkal mennek egy házba, hanem ilyen szingli háztartásokba mennek, de mégis sokkal kevesebben vásárolnak a következő évtizedekben ingatlanokat, és az idősebbek adják el a régi ingatlant.
Tehát a 3-400 négyzetméteres ház nem kell egy házaspárnak 70 évesen, hanem inkább egy kisebbet akarnak megvenni, és esetleg a fiatalok még nem tudják megengedni maguknak azt a nagy ingatlant megvásárolni. Tehát több paraméter van, ami nagyon felfordíthatja pillanatnyilag az ingatlanpiacot a következő évtizedeket nézve.
IVÁNYI ILDIKÓ: Az ingatlanpiacnál ez a kockázatkerülés nem játszott szerepet, hogy ennyire felpörgött az ingatlanpiac az elmúlt évtizedben, hogy a 2008-as válságból kiindulva úgy gondolták az emberek, hogy ez egy kockázatmentesebb befektetés, mintha a pénzpiacon fektetnék be a pénzüket?
JÁNOS ZSOLT: Nem kérdés, hogy ez is hozzátartozott. Azzal, hogy alacsony volt a kamatszint, új szereplők jelentek meg, akik kötvény helyett ingatlant vettek. Tehát az egész miliő olyan irányba elment, hogy jó pár befektető mondta az elmúlt években, hogy János úr, én nem akarok foglalkozni a gazdasággal és a tőzsdével és befektetésekkel, alapokon keresztül veszek egy ingatlant. Azzal nem fog semmi történni és kész.
Igaza van, ha éppen nem tör ki egy háború, és egy bomba nem esik rá arra az ingatlanra. Ott tényleg nem történik vele sok minden, vagy nem jön egy földrengés. Az egy másik kérdés, hogy azt az ingatlant, ami tovább létezik, milyen áron tudja majd eladni. És erre jönnek egyre többen rá, mert hogyha nincsen kereslet, hát akkor mondhatom, hogy mennyibe kerül az ingatlanom.
Ha nem kell eladjam, akkor vigasztalhatja saját magát, de ha el kell adjam, akkor azon az áron fogom eladni, amire találok egy vevőt. Ez pillanatnyilag a német és az osztrák piacban a vevők – összehasonlítva 2022-23-val – majd nyitott pénztárcával jönnek, ha -20 – 25 százalékos diszkontot kapnak. Akkor van likviditás. Egy pár olyan régió is van, ami nem annyira a fővárosok központja, ahol -40 %-nál már vásárolnak. De annál kevesebbet még nem.
IVÁNYI ILDIKÓ: Jó, de lehet, hogy most kellett is, ahogy ön is mondta, hogy 10-15-18 évenként így az ingatlanpiacon is van ilyen visszaesés. Ez most kellett is a piacnak, hogy egy picit ezeket a kvázi kockázatkerülő befektetőket szembesítse azzal, hogy ez sem egy kockázatmentes befektetés.
JÁNOS ZSOLT: Úgy látom, hogy sem a túl erős emelkedésre nincsen senkinek szüksége, és erre a józanító helyzetre sincs senkinek szüksége. Dehát a piac nem azt csinálja, amire nekünk kívánságunk van, hanem ez kialakul. Az, hogy egészségtelen az, ami kialakult, ez a nulla kamatszintnek volt egy eredménye. Addig, amíg benne voltunk, hát addig senki nem állt ellen és nagyon sok embert ismerek, aki nem tiltakozott, hogy a bank akkor ne adjon neki 2 – 3 – 5 %-os hitelt, hanem igenis ő szeretné megfizetni a 10%-ot, ami egészséges. Ilyen nem volt. 🙂
Ami, mint befektető is nehéz, de érdemes elfogadni, hogy a gazdaság, a tőkepiac az nem egy kívánság koncert, hanem az működik, nincs manipulálva. Ami manipulálva van, az az embereknek az érzelme, és ezeket kell tudni kezelni, hogy a piacnak a túlzásba vitele felfele és lefele normálisan hozzátartozik. Megfelelő likviditás menedzsmenttel, megfelelően széles portfólióval ezeket tudom kezelni és kész.
Most vegyünk aranyat?
IVÁNYI ILDIKÓ: Ez jellemző most, az elmúlt hónapban több olyan kérdés jött, hogy akkor vásároljunk-e aranyat, mert most az aranynak az ára az elindult. Ugyanezt tudjuk elmondani az aranyról is, mint az ingatlanról, hogy nem most, hanem máskor és más szempontokat figyelembe véve vegyünk, ha venni szeretnénk.
JÁNOS ZSOLT: Az emberek általában akkor figyelnek fel bizonyos befektetésekre, amikor ott van a kirakatban a headline, hogy akkor ennek az ára most emelkedett és csúcsokon van. Ez nem változik meg, tehát akkor is, hogyha sokan azt mondják, hogy a múltat érdemes megnézni, tanulmányozni, mert a múltban láttuk, hogy mik voltak, és azok meg fognak ismétlődni.
Én általában azt szoktam mondani, hogy nem a gazdasági paramétereket kell tanulmányozni, hanem az embereket, mert a paraméterek azok mind megváltoznak, de az emberek nem, az emberi viselkedés az mindig ugyanaz. Tehát ha valaki most azt mondja, hogy aranyat kell venni, akkor első pillanatban azt mondom, hogy végre történt valami, ami őt felébresztette. Hogy ezt most jó megvenni vagy nem, arra nem adok neki választ, mert a kérdés az, hogy mennyi ideig szeretné ezt megtartani?
Tehát, hogyha ő most elhatározza, hogy most felébredt és ezért elkezd megfelelő stratégiával aranyat vásárolni, és ezt majd egy ilyen kis faládában, mint amilyen nekem is van itt hátul, abba beteszi és valamikor odaadja az unokáknak vagy a gyermekeknek, akkor teljesen mindegy, hogy hol van az árfolyam. A fontos az, hogy valami felébresztett, elkezdtem, gyűjtöm és a portfóliónak ez egy része, kész.
IVÁNYI ILDIKÓ: Nem a polcon tartom a faládában, ugye?
JÁNOS ZSOLT: Szimbolikusan igen, az egy kincsesláda. 🙂 Tehát hát főleg az aranynál az úgyis mindegy, az arany nem hoz kamatot. Hogy most bezárom egy széfbe vagy trezorba, az teljesen mindegy. Nekem az a kép tetszik egy kedves ügyfélnél, aki azt mondja, hogy ő szereti, hogyha csillog az arany, és a lakásának egy részébe olyan vastag üveglemezeket tett be, hogy a nap rásüt az aranyra, ami a lemez alatt van, tehát fantasztikus.
Ez egy élmény, de megint odakerülünk vissza, hogyha valaki emiatt most felébredt, és ez neki passzol, hát akkor azon kell csak gondolkozni, hogy ezt hogy építsük be az ő portfóliójába, hány százaléka, mekkora részre gondol, mi az elképzelése? És akkor elkezdi most, és aztán ha vissza ereszkedik az árfolyam, és ő folyamatosan bevásárol, hát akkor hígítja visszafele a bevásárlási szintet. Kész.
Vagyonkezelés, mint „Szent Grál”
IVÁNYI ILDIKÓ: Volt egy nagyon érdekes kérdés és emellett nem tudunk elmenni: itt vagyonokról beszélünk, embereknek a megtakarításairól, amibe beletartoznak az ingatlanok is, beletartoznak a pénzbeli vagy pedig ad abszurdum a nemes fémekben történt megtakarítások, vagyon tárolása is. Most felütötte a fejét megint egy olyan hang, hogy érdemesebb a vagyont hivatalos vagyonkezelőre bízni, mert az biztonságosabb és nagyon sok mindentől megóvja az embereket. Mondjuk egy öröklésnél is és menedéket is nyújt az embereknek. Ez így van, vagy pedig ez most megint egy ilyen felkapott téma? Többen ezt a „Szent Grál”-nak tekintik, hogy most különböző trust-okba vagy, vagy más néven is nevezhetjük ezeket a vagyonkezelőket, hogy oda bevigyék a vagyonukat.
JÁNOS ZSOLT: Már magában, mikor valaki azt mondja, hogy „Szent Grál”, akkor biztos, hogy nem „Szent Grál”. Amit láttam az elmúlt évtizedekben, hogy nincsen „Szent Grál”. A tegnap reggeli podcastban azt hiszem volt egy olyan gondolatmenet, amit egy nagyon jó amerikai vagyonkezelőtől vettem át, hogy minél vagyonosabbak kezdenek lenni az emberek, annál több energiát fordítanak arra, hogy minél kevesebb adót fizessenek, és ezzel egy több problémába keverednek bele.
Mert hát a rendszerek azok ezt nem szeretik, minden játéknak megvan a szabálya és megvan az ára, és aki ezt állandóan ki akarja optimalizálni, én azt látom, hogy az eltolja csak idővel mindig a jövőbe a problémát, de véglegesen nem tudja megoldani. Na most vegyük ezt, hogy betenni egy vagyonkezelőbe és azzal egyáltalán nem foglalkozni vagy saját magam ebben részt vegyek – egy befektetési alap az nem más, mint egy vagyonkezelés. Tehát ott is meghatározó például azt, hogy Fidelity-nek kiválasztom azt a befektetési alapját, amelyik most mondok egy példát, az ázsiai, a koreai small cap kategóriába fektet be, odaadom a pénzt neki, és a vagyonkezelő, az alapkezelő csak azzal ott foglalkozik. Ez nem más, mint egy vagyonkezelés.
Magasabb szinteken ez megoldható akár – ezt a private banking oldaláról volt felépítve az elmúlt években – az is, hogy akkor nagyobb részét a vagyonomnak odaadom, és hogyha a vagyonkezelő megszabott paraméterek szerint kezeli a vagyonomat, a kérdés mindig az, hogy mennyire megyek közel, mint befektető, hogy mennyire szeretném egyedivé tenni a portfólió kezelését? Hol van az én saját kockázattűrő képességem? Milyen divatot szeretnék benne látni? Mi az elképzelésem? Mitől félek, mit akarok, mit nem akarok, mit támogatok? Ott az ESG téma. Tehát rengeteg minden van.
Bizonyos vagyon fölött megjelenhet az is, hogy akkor azt a vagyont bevinni valami jogi szervezetbe. Ez lehet egy trust, lehet egy alapítvány, lehet egy vállalat, sok verzió van. De még egy: ezek mind létező modellek, számtalan modell, ami egyedi. Ezekből egyiket sem választanám ki, mert azt mondom, hogy ez a centrális, ez kell most mindenkinek. Itt Ausztriában is volt egy olyan 30 évvel ezelőtt az a divatos helyzet, hogy mindenkit olyan 3 és fél – 4 millió eurótól felfele bevittek egy trust-ba vagy bevittek ilyen alapítványokba.
Ezeknek a 70 százalékát visszamenőleg próbálják felszámolni, mert nonszensz. Sem költség oldaláról nem éri meg, sem struktúra oldaláról, de volt egy ilyen divatos hullám, és akkor különböző, néha könyvelők, jogászok, adótanácsadók adták el ezeket a konstrukciókat. A piac megvette, és sokan rájöttek azután, hogy sorry, ezzel megvettem egy köpenyt, de ez nem az, ami nekem egyedileg kell.
IVÁNYI ILDIKÓ: Nem lehet egy kicsit egy olyan dolog emögött, hogy a felelősség alól szeretnénk menekülni, vagy a felelősséget szeretném áthárítani?
JÁNOS ZSOLT: Hát ez mindig benne van. Tehát ez egy téma. Az az döntő, hogy az emberek, amihez nem értenek, ott persze, hogyha lehet, a felelősséget szeretnék átadni valakinek, de hát ezért van a hivatalosabb szabályozott része is a pénzpiacok. Ezért egyre szigorúbb a szabályozás is, ami nem nagyon tetszik a pénzpiaci szereplőknek a bankoknál, a biztosítóknál, a tanácsadó vállalatoknál, mert itt is megvan a felelősség.
Akkor is, hogyha az ügyfél nem adta egy az egyben át a felelősséget, de valaki ott van, mint tanácsadó és az ügyfél oldalán van és ügyfél szemszögéből válogatja ki, hogy mik az megoldások, akkor ott a felelősség. Tehát ez így is, úgy is ma már megvan, a felelősség kérdése az lényeges. És ezért is fontos, hogy legyenek szabályozott piacok.
Az egész kripto világ pont egy ilyen téma, amelyik a felelősségből ki szeretett volna bújni, és egy nem szabályzott -azt lehet mondani, hogy nagyrészt kriminális – miliő alakult ki, amiben csak a legfényesebb példa, hogy ott van Sam Bankman-Fried, akit a múlt héten ítéltek el, azt kell mondani, hogy csak 25 évre, mert a nap végén, hogyha jól viselkedik, 10 év után esetleg még ki is jön, de hát 9 milliárd dolláros nagy sikkasztás. Alapjába az egész kripto miliő nagy része nem szabályozott, nem hivatalos és elég forró lovaglás.
A kripto világa és a felelősség kérdése
IVÁNYI ILDIKÓ: A kriptokról ritkán beszélünk, az még egy külön Díványbeszélgetést megérne, hogy arról a világról és egyáltalán arról a szemléletről, arról a befektetési formáról beszéljünk. Azt lehet mondani, hogy szinte nem múlik el olyan negyedév vagy félév, hogy valami ilyen visszaélés ne ütné fel a fejét, de azt is látjuk, hogy nagyon sok ember azt látja az ő „Szent Grál”-jának, hogy ő abból fog vagyont építeni és nem foglalkozik azzal, hogy milyen kockázatba ül bele akkor, amikor bevásárol abba a piacba, vagy odaadja a pénzét ilyen coinokért.
JÁNOS ZSOLT: Itt is csak azt tudom mondani, hogy a paraméterek azok megváltoznak állandóan, a következő nagy probléma teljesen másképp fog kinézni, mint az utolsó nagy probléma. Egy dolog nem változik meg, az emberi viselkedés és ez az, amit újra és újra látunk: mindegy, hogy mit hova hasonlítunk össze, érdemesebb inkább az emberekkel foglalkozni, abból jön a kapzsiság. A kapzsiság nem egy tőzsdei jelenség, az egy emberi tulajdonság. A mohóság ez nem egy tőzsdei jelenség, a tőzsdén ez megtörténik. Ott van egy piac, ahol ezt ki tudják élni az emberek, de alapjában ez egy emberi tulajdonság.
Ezekből adódnak ezek a lufik is, és amit a legnehezebb a kripto világban és az embereknek felfogni, hogy valaminek az árfolyama emelkedik annak ellenére, hogy semmi belső értéke nincs. És mégis emelkedik azért, mert van valaki, aki még mindig megveszi. És ő miért veszi meg? Hát azért, mert ő fogad arra, hogy még valakinek drágábban el fogja tudni adni. Mert hogyha tuti lenne, hogy nem tudom drágábban eladni, vagy amikor megvettem, azután puff, nincs értéke, akkor abban a pillanatban senki nem venné ezt meg.
De addig, amíg ez a sztori működik, hogy ezt így valakinek, csak egynek kell továbbadni, csak egy kell, hogy ő drágábban megvegye, mert higgye el, hogy ő drágábban el tudja adni, addig ezek a témák működnek. Hogy mikor billen a szentiment, ezt nem tudjuk, és azt se tudjuk, hogy mi fogja billenteni.
IVÁNYI ILDIKÓ: Mint ahogy láttuk ezt a billentést egy évvel ezelőtt, amikor kiderült ez a csalás. Ilyenek mindig vannak és addig, ameddig nem lesz egy szabályozott piac, mint a tőkepiac, addig biztos, hogy ezek elő fognak fordulni, de mi nem ezzel foglalkozunk. Mi a tőkepiaccal foglalkozunk, amely szabályozott piac és ahogy Ön is mondta, sokaknak nem tetszik, mert azt mondják, hogy túlszabályozott már ez a piac, és ez a túlszabályozás valamilyen szinten az eredményességét is befolyásolja a tőkepiacnak. De hát szabályok nélkül nem működünk.
JÁNOS ZSOLT: A túlszabályozásról nekem az a véleményem, és én több egyetemen vagy pénzügyi tervező intézményeknél főleg az etikát és a transzparenciát oktatom és erről beszélgetek, hogy mennyire vagyok érintett, ha kreatívkodni akarok és maximálisan ki akarom használni a piaci lehetőségeket, akár a korlátokat, a határokat eltolni, akkor a szabályozás persze, hogy zavar.
Ha a másik oldalon vagyok az érintett, akinek a pénzével történik ez meg, akkor eléggé tetszik a szabályozás. Mindig az a kérdés, hogy a lónak melyik oldalán vagyok. Ez is egy olyan téma, amit mindenki saját maga kell kezeljen. Csak azért, mert értem azt, hogy ma a piacban bizonyos mechanizmusok hogyan működnek, és hogyha az kritikus is, ez nem azt jelenti, hogy ez holnap, holnapután, egy ideig nem fog tovább menni, és nem azt jelenti, hogy ezalatt az idő alatt esetleg egy páran ebből nem tudnak nyereséget maguknak kihozni.
Azt mindenki saját maga kell eldöntse, hogy ő azokba a témákba bele akar-e menni, abban részt akar-e venni és a végleges konzekvenciával tud-e élni. Ha igen, csinálja, ez az ő felelőssége. Az érdekes az, hogy például a nagyon nagy vagyonkezelők, a tranzisztorok, az alapítványok általában nagyon konzervatívan kezelik a vagyonokat és pont ezért nem mennek benne bele ilyen agresszív szerencsejátékos sztorikba, mert náluk van az a felelősség. Általában a komoly trust-oknak az elve a tőke megvédése és a vásárlóerő megvédése. A hozam a legtöbb komoly trust-nak nem célja.
IVÁNYI ILDIKÓ: Csak a magánbefektető nem így gondolkodik, mert ő szeretné a hozamot maximalizálni minimális kockázatok mellett, és természetesen nagyon rövid idő alatt általában.
JÁNOS ZSOLT: A legtöbb privát befektetőnek, aki azt szeretné, hogy maximalizálja a hozamot, neki nem a hozam maximalizálása a problémája, és nem innen jön a hajtóerő, hanem abból, hogy az életét, ahogy éli és az a munkahely, ahol van, az annyira fárasztó neki, hogy ezért így a nagy tőkével szeretne valahogy kimenekülni abból a miliőből. És sajnos ezen keresztül egyre több és több kockázatba megy bele, ami sokkal rosszabb és nehezebb helyzetbe tudja őt hozni.
IVÁNYI ILDIKÓ: Igen, szerintem ezt a beszélgetést folytathatnánk még, hiszen nagyon sok téma van, amiben mindig visszatérünk oda, hogy ha valaki szeretné, hogy a vagyona biztonságban legyen, hogy a vagyonával rendelkezzen, és úgy, hogy az az értékét meg is őrizze, akkor érdemes a szakemberekkel leülni beszélgetni. És folyamatosan tájékozódni arról, hogy a piac tulajdonképpen hogyan is alakul, és a piacban a szakértők, a hozzáértők, a tanácsadók, azok milyen kockázatokat látnak, és erről folyamatosan beszélni és folyamatosan tájékozódni.
Ezek a kérdések, amelyekről ma is beszéltünk, ezek is a kollégáinkon keresztül érkeztek, ezeket időről időre mi meg szoktuk beszélni: Ön minden reggel a podcastban, aztán kitérünk rájuk a tőkepiaci vlogokban is, ott egy-egy kérdést szoktunk általában csak feldolgozni az ügyfél szemszögéből és a tanácsadó szemszögéből. És hát itt vannak a Díványbeszélgetések, ahol a tőkepiaci kérdésekre időről időre visszatérünk, itt részletesebben is beszélünk ezekről, úgyhogy én biztatom Önöket, hogy küldjék a kérdéseiket, bombázzanak vele bennünket.
Nincs rossz kérdés, csak rossz válasz – ezt szoktuk mondani. Tehát ne féljenek kérdéseket feltenni, hanem tényleg küldjék el, és biztos vagyok benne, hogy a kollégák is, illetve mi is igyekszünk nagyon gyorsan és nagyon érthető nyelvezeten válaszokat adni az Önök kérdéseire. Mindenkinek nagyon szép napot kívánok és János úrnak nagyon szépen köszönöm a mai beszélgetést, és majd folytatjuk az említett fórumokon. Viszontlátásra, viszonthallásra!
JÁNOS ZSOLT: Viszontlátásra!
___________
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
