Rendhagyó Díványbeszélgetésünket ezúttal a biztosítási szektorban működő szakmai partnerünkkel közösen szerveztük meg. Évindító rendezvényünkön a globális piaci várakozásokról beszélgettek szakértőink, ezen az alkalmon a magyar befektetők szemszögéből világítottunk meg kérdéseket.
BOGNÁR BEATRIX: Üdvözlöm Önöket a soron következő Díványbeszélgetésen innen Szombathelyről. Én Bognár Beatrix vagyok, a PFS szombathelyi régiójának pénzügyi tervezője. Nem egyedül szerveztük meg ezt a mai beszélgetést, bemutatnám Hajgató Szilvesztert, az NBA Biztosítási Tanácsadó Kft. ügyvezetőjét, aki csapatával nemcsak stratégiai partnerünk, de biztosítási kérdésekben mindig precíz, pontos és szakmailag helytálló segítséget nyújt a hétköznapokban. Üdvözöllek Szilveszter!
HAJGATÓ SZILVESZTER: Üdvözlöm a nézőket és a hallgatókat! Köszönöm, hogy ma itt lehetek. Ez egy rendhagyó beszélgetés, mivel a Beát kiegészítve én is hoztam olyan témákat és kérdéseket, amelyeket nekem, mint alkusz cégvezetőnek tesznek fel a kollégák és ügyfelek a tőkepiacokat érintve. Nem csak mi ketten fogunk beszélgetni, hanem itt lesz velünk ma János Zsolt, transzformációs specialista és független pénzpiaci elemző Bécsből. Üdvözlöm Zsolt! Nagyon örülünk, hogy ma itt vagy velünk!
JÁNOS ZSOLT: Nekem főleg az tetszik ezekben a beszélgetésekben, hogy Szilveszternek és Beatrixnak a kérdései nem valami elméleti kitalált valamik, hanem pont azok a kérdések, amelyek az ügyfeleknek a fejében zajlik. Ezek a regionális Díványbeszélgetések külön fantasztikusak és érdekesek, ami így újra és újra látható a PFS életében. Nézzük meg, hogy milyen gondolatok és kérdések vannak, amit ma közösen itt meg tudunk beszélni.
Lecsengőben a kötvényláz?
BOGNÁR BEATRIX: Mint mindig, most is az ügyfeleink kérdéseire alapoztuk ezt az egész beszélgetést, és nagyon sok kérdés érkezett az államkötvényekkel, meg általában a kötvényekkel kapcsolatban. Erről tudnánk egy kicsit részletesebben beszélni, mert ugye volt a múltban egy felhype-olt kötvény-láz, és most kíváncsi lennék arra az ügyfeleimet képviselve, hogy mi lett ebből? Megérte, jó döntés volt? Vagy esetleg mostani szemmel visszatekintve ez most már lehet, hogy egy másik döntés lehetne?
JÁNOS ZSOLT: Hogyha a kötvények kérdését kézbe veszik az emberek, akkor nemcsak az államkötvény a döntő, hanem már magában a kötvénynek a lényével kell foglalkozni. Egy kötvény alapjába nem egy befektetés az operatív gazdaságba, hanem a kötvény az általában egy hitelnyújtása, egy hitel eladása valakinek. Az államoknál tudjuk azt, hogy a legtöbb állam az államkötvényeket vagy szociális rendszerek finanszírozására, vagy belső struktúrák finanszírozására használja fel. Ami a jó hír, hogy így az elmúlt legalább 60 évben Európában államkötvénycsődöt nem láttunk. Még 2011-ben Görögország is a saját állampolgárokkal szemben a kötvényeket másképp kezelte, mint a külföldi befektetőkkel szemben.
Tehát ebből a szempontból nézve, ha valaki kötvényt vásárol, akkor abból indulok ki, hogy már a kötvény lénye miatt inkább a biztonságba kapaszkodik, mert tudom, hogy milyen a futamidő, tudom, hogy mekkora a kamat, és számíthatok arra, hogy van egy időpont, amikor visszafizetik és kész.
Hogy a kötvényekkel spekulálni lehet, mert közben változnak a kamatok és ezért a kötvényeknek az árfolyama emelkedik vagy csökken, az már egy másik kategória. Ez mindig a döntő kérdés, hogy valaki spekulációból keresi a befektetéseket, vagy pedig az a célja, hogy kiszámítható, ismert kockázati kereteken belül érjen el egy biztonságot. A nap végén az a cél ugye, hogy amit félretett az ember, az, mint vásárlóerő megmaradjon.
Kockázatkezelés = nincs kockázat?
HAJGATÓ SZILVESZTER: Az elhangzottak alapján egy kérdés merült föl bennem: mit javasolsz azoknak az egyszerű embereknek, befektetőknek, milyen kérdést érdemes feltenniük, mi segíthet nekik azzal kapcsolatosan, hogy nem mindig az aktuális trendekre, hype-okra üljenek föl, hanem megfelelő döntéseket tudjanak hozni a befektetéseik kapcsán?
JÁNOS ZSOLT: A kérdés az, hogy az emberek egyáltalán kíváncsiak-e arra, ami válasz jönne? Azt a fontos kérdést feltennék? Mert az egyik legfontosabb kérdés az lenne, hogy én szeretném-e tudni, hogy azon kívül, hogy valaki nekem ígért kamatot és azon kívül, hogy valaki nekem visszafizeti a pénzemet, időközben a pénzemmel mit fog tenni? Mire használja fel? Ez a múltból még megvan sok ember fejében, hogyha azt a választ kapják, hogy ja, hát ez üzleti titok, erre ma a szkeptikus kellene legyek.
De azért hozzá kell mondjam azt is, hogy sajnos itt mind a két oldal egy picit szeret hibákba belekeveredni, mert az ügyfelek elvárnak alapjában egy hamis ígéretet. Ezalatt mit értek? Azt várják el, hogy valaki azt mondja nekik, hogyha ezt a terméket megveszed, akkor leveszem a válladról a kockázatot, a kockázatokat mit kezeljük. Ezt szeretné, és mivel ezt az ügyfelek szeretnék megvenni, ezért sajnos a pénzpiac iparág is egy hamis ígéretet ad el az embereknek, hogy állítólag a mi termékünkkel ez működik.
Veszek egy egyszerű példát: most éppen egy pár héttel ezelőtt megjelent egy olyan portfólió felülvizsgálás, ahol megnéztek több private banking vagyonkezelőt, akik ugye különösen ezt a képet szeretik eladni az embereknek, hogy ha van ez a vagyonkezelésed, akkor a kockázatot mi kezeljük. Ez alatt mit értenek? Hogyha a piacon van egy nagyobb korrekció, akkor eladnak, akkor kiszállnak a kockázatokból, megemelik a cash kvótát. Ez az aktivitás az, amit az ügyfelek szeretnének látni, hogy az én pénzemmel a vagyonkezelő aktívan dolgozik.
De ebben mi a probléma? Amikor ugye jön egy piaci meglepetés, egy korrekció, az árfolyamok visszacsökkennek, akkor mivel az az ígéret, hogy mi a kockázatot kezeljük és csökkentjük, ekkor mi történik? Túl későn a korrekció után elkezdenek eladni. A korrekció előtt kellett volna – ha egyáltalán – eladni, de most jött, meg volt a korrekció, eladnak, és akkor addig, amíg a piac lenn van, nem csinálnak semmit, és az ügyfélnek jelzik, hogy igen, mi megemeltük a cash kvótát. Mikor fektetnek újra be? Hát azután, miután esetleg a piac emelkedett, mikor kvázi helyreállt, túl későn fenn, akkor befektetnek, mert hát most mi aktívak vagyunk.
Alapjába nem azt kellene az ügyfélnek eladni, hogy mi kezeljük a kockázatot, hanem mi itt vagyunk és beszélünk veled arról, hogy ne ciklikusan reagálj, hanem anticiklikusan, tehát amikor van egy piaci meglepetés, akkor ne ebből meneküljünk, hanem a cach kvótából alacsonyan akár bele vásároljunk. Az ügyfél értse azt, hogy nem vagyok jós, nem tudhatom, hogy az alacsony szinten még nem megyünk-e tovább alacsonyabbra, de ezt tudja kezelni. Ez egy fő problémája ugye a piacnak.
Arra a kérdésre, hogy milyen kérdést tehet fel az ügyfél, nagyon sok jó kérdés van, a kérdés az, hogy kíváncsi vagyok a válaszra? És ha azt mondják, hogy igen, akkor beszéljünk és vannak lehetőségek és nézzük meg, hogy hogyan tudod a kockázatokat kezelni.
Nagyon jó a megközelítés, de sajnos itt a nagy tömeg ebbe a csapdába benne van. Igen, a piacnak egyszerűbb azt adni, amit az emberek szeretnének, és az emberek szeretnének valamit megvenni, ami egy illúzió, ami alapjában hátrány.
Pont ebben a piackutatásban ez ki van mutatva, hogy ezek az állítólag kockázatot kezelő, megvédő portfóliók csak 5 évre nézve is 50 %-kal a teljesítményben le vannak maradva egy kiegyensúlyozott, időtől független, úgynevezett ’All Weather’ portfólió összeállítástól, ahol nem divatok veszek meg, hanem egyszerűen független a napi hírektől összeállítok egy stabil portfóliót.
EUR/HUF mozgás befektetői szemmel
HAJGATÓ SZILVESZTER: Minket itt a határ mellett nagyon érdekel, hogy hogyan alakul az eurónak az árfolyama? Az elmúlt egy évben nagyon sokat lehetett hallani azzal kapcsolatosan, hogy a forint gyengülését várják az elemzők. Azonban ez nem következett be. 380-390-es sávban mozgott a forint. Sokat hallunk arról, hogy Brüsszelből nem érkeznek meg az ígért támogatások, és ezek problémát jelenthetnek a magyar gazdaság tekintetében. Mit gondolsz, milyen hatása lehet a magyar piacra, a befektetői piacra az eurónak az árfolyamának? Az elkövetkezendő egy évben várható-e jelentős gyengülés? Most megkaptuk nemrég a GDP adatokat, a magyar gazdaság nem teljesített túl jól, tehát ennek kapcsán lennék kíváncsi a véleményedre.
JÁNOS ZSOLT: Az egy év egy deviza mozgásában nagyon sokszor túl rövid időszak, ezt azért hozzá is kell mondani. Az idei azért is különleges év, mert rengeteg országban világszerte rengeteg választás van, Európán belül is nagyon sok választás van. Akkor is, hogyha azt mondjuk, hogy a politikai tőzsdei mozgások nagyon rövid lábon állnak, de ez befolyásolja a rövid deviza mozgásokat tovább is.
Ha nagyon szárazon nézzük ezt meg, akkor a devizapiac az összképet árazza be – hogy egy deviza most gyengül-e vagy erősödik-, hogy milyen a gazdaságnak az állapota. Ez körülbelül olyan, mint a tőzsdéken a vállalatoknál is: ott alapjában egy fantáziát megvesz, egy politikai ígéretet megvesz a piac, és esetleg ezért a deviza erősödik. Ezt azután a gazdaság akár magasabb kamatokkal néha alá kell támassza, ha csökkenti a kamatot, akkor inkább növekedési fantáziát kell eladjon.
A devizapiacok, az országok szinte ugyanúgy olyan színpadon vannak, mint a vállalatok normálisan a tőzsdén ott vannak. Tehát rövid időre -és ez a veszélyes ilyen választási években – a politika el tud adni egy víziót, egy perspektívát, amit lehet, hogy megvesz a piac. Az új józanító azután jön, hogy milyenek a számok. És a 2024-es számokat sajnos nem fogjuk 2024-ben látni, csak 2025-ben, tehát onnan visszapillantó tükörből nézve egyszerű lesz okosnak lenni.
Ha a hosszabb sávot nézzük meg, akkor pillanatnyilag a gyengülés látható a forintnál, és bizonyos szemszögből egy olyan országnak, amelyiknek még saját devizája van, annak egy deviza gyengítése akár előny is, főleg, hogyha exportra is dolgozom, a szolgáltatásom eladom a külvilágnak, akkor ezzel tudok kedvezőbb pozicionálásba menni. Persze a másik oldalán van az a rossz oldal, hogyha importálok energiát, nyersanyagokat, egyebet, akkor ez egyre drágább lesz, mert akkor a gyengülő devizával kell ezt megvegyem.
Privát befektetőknek sem forintban, sem euróban nem tudom javasolni, hogy deviza spekulációval próbáljanak optimalizálni, mert ez a legérzékenyebb piac.
Igaz, hogy az egyik leglikvidebb, és a jó hír ugye a devizapiacon, hogy ott van egy fix szereplő a másik oldalon: a nemzeti bankok. Mert a nemzeti bankoknak bizonyos érdekük megvan sávokban tartani a devizákat, stabilizálni, amennyire lehet, és ez különlegessé teszi a devizapiacot, mert itt van egy fix szereplő. Minden országnak a nemzeti bankja ott van és vesz vagy elad, ami a tőzsdéken nincs.
Tehát ilyen jóslást nem adok le, mert egy év túl rövid idősáv, túl sok a paraméter. Még egy dolog van: mindenki, aki próbál felmutatni vagy jósolni valamit, hogy hova fog menni a piac? Csak gondoljunk bele, hogy ő mit próbál meg: a piacok az árfolyamokba mindig az aktuális híreket árazzák be.
Tehát, hogyha azt mondom, hogy tudom, hogy hol lesz az árfolyam az év végén, akkor azt állítom, hogy tudom, hogy milyen hírek lesznek decemberben. Halvány fogalmam nincs még arról se, hogy holnap milyen hírek lesznek, mert ezeket a híreket azután beárazza a piac. Nem fordítva van, hogy a piac generálja a híreket, hanem a hírek generálják az árfolyamokat és ebből alakulnak. Tehát ezért ez a jóslás spekuláció. Ez egy nagyon forró játék.
BOGNÁR BEATRIX: Lehet, hogy mi pont azért viselkedünk így – és most általánosítok persze-, mert így szocializálódtunk. Ebben nőttünk fel, hogy ezzel mindig számolni kellett, hogy deviza-forint, hogy tudok a legjobban kijönni belőle?
JÁNOS ZSOLT: Egy jelentősége van. Az idősáv mindig a fő kérdés, milyen idősávban tudok gondolkozni? Mennyi időm van? Minden, ami egy éven belül történik, azt nagyba kivinni nemzetközi piacokra, az spekuláció, mert itt fogom elkölteni azt a pénzt, ebben a piacban, ebben a devizanemben. Tehát itt rövid időre spekulálni nonszensz.
Hogyha már 3-5 éves idősávban gondolkozom, és van egy pici időm, akkor lehet, hogy olyan 30-40 százalékát a saját devizanemből kivihetem. Minél hosszabb az időm, annál jobb, hogy kimenjek a globális piacra, és ott persze, hogy egyet el kell fogadjak: vannak ott nagyon domináló devizák. Hogyha ma a dollárt vesszük, akkor a világgazdaságnak 78 százaléka – tendencia 80% irányába megy – dollárban dominált piac. A kisebb devizák is ugye ott vannak.
Tehát, hogyha hosszútávra fektettek be, akkor kibékülhetek azzal a képpel, hogy a globális gazdaságot veszem meg. Minél rövidebb vagyok, annál érdemesebb ott maradni abban a régióban, abban a devizanemben, abban az országban, ahol élek.
Egyik oldalról persze a belső gazdaságot erősíteni, a másik oldalról pedig ezt a kockázatot, hogy mi történik rövid időn belül a devizával, nem is veszem a vállamra, hanem megtartom akár most forintban a likvid tartalékokat.
Ez egy új kép. Én is ugye Székelyföldön nőttem fel 11 éves koromig, és emlékszem, hogy még a nagyszülők is és azután ahogy még országokban megvoltak így a devizák a szülőknél is, hogy Európában így szinte mindenki másik országnak a devizájával itt összevissza spekulált. Mi Ausztriában elég hamar belenyugodtak ebbe, mert ugye a shilling hozzá lett kötve a márkához, a svájci frankkal is meg volt egy elég kialakult fix árfolyam, tehát így a német nyelvű piacban ez a deviza spekuláció a belső kis struktúrában elég hamar háttérbe szorult.
Amikor Magyarországon vagyok, akkor sokszor látom ezt, hogy többen felteszik a kérdést, hogy akkor most hol lesz 370-380-390? A nagy képet nézve – tehát még egyszer: minden, ami egy évnél hosszabb ideig van befektetve – abszolút mindegy ez, hogy a devizával mi történik. De mi történik a nagy gazdasági képpel, az egy fontosabb kérdés.
Érdemes ebbe a témába bele nőni ugye, mert van olyan is, aki pénzpiaci alapot vesz meg dollárban forintból. Ami alapjában egy nonszensz, mert miért egy kockázatmentes eszközt veszek meg, de a devizanemmel bemegyek a legmagasabb kockázati kategóriába. És akkor hirtelen egy konzervatív termékből egy ultra dinamikus termék lett. Az érdekes az, hogyha dinamikus terméket veszek meg és megvan a devizakockázat, akkor ez akár kompenzálja, és a dinamikus terméket tudja ez enyhíteni is egy picit.
Tehát amit te mondtál az előbb, hogy az ügyfelekkel érdemes beszélgetni és feltenni a kérdést, hogy mit szeretnének? Itt a nagy kihívás szerintem inkább az, hogy egy jó tanácsadó hallja, hogy az ügyfél mit szeretne, de szükséges pontokban ellentmond, és belemegy egy normális beszélgetésbe, hogy nézzük meg a háttereket, a tényeket. Akinek csak azt adom, amit szeretne, a politikában ott vagyok a populistáknak, akik pont ezt a visszhangot kihasználják: azt mondják, hogy hát ezt akarják az emberek, akkor ezt kapják, hogy ez gazdaságilag jó-e, az egy másik kérdés.
Lesz az USA dollárnak riválisa?
HAJGATÓ SZILVESZTER: Az előbb a válaszodban megütötte egy dolog a fülemet: említetted, hogy a piacok 87 százaléka dollárban kereskedik jelenleg. Az elmúlt időszakban, különösen az orosz-ukrán háború kitörését követően felerősödtek azok a hangok, hogy a dollár esetlegesen a jövőben veszíthet az erejéből, és elveszítheti a domináns pozícióját a piacokon. Ezzel kapcsolatosan mi a véleményed, bekövetkezhet ez a közeljövőben? Hogyha be is következik, milyen valuta léphet a dollár helyébe?
JÁNOS ZSOLT: Ja, egy hiba van, a németből fordítottam, tehát nem 78, hanem 87 százaléka dollárban van. ???? Ami lényeges, hogy amit látunk az az, hogy egyre több érdek erősödik világszerte, hogy a dollárnak a dominanciáját azt nem feltétlenül gyengíteni, hanem alternatívát létrehozni. Mert hogyha egy deviza ennyire erős, akkor ebben nagy felelősség is van, mert ha mindenkinek az én devizámra van szüksége, akkor ezzel én elég lazán tudok dolgozni. Egy amerikai elnök azt ki is mondta, hogy a dollár a mi fizetőeszközünk, és a ti problémátok. Mert persze, hogy ez függőséget is épít fel.
Az a kép, ami tavaly is megjelent, hogy akkor most a BRIC országok saját devizanemet hoznak létre és támadni fogják a dollárt, ez hosszú távra nézve lehet, hogy meg fog valósulni. Nagyon erősen erősödik India. Kína most nagyon küzd saját magával, és az még kérdés, hogy sikerül-e visszatérni újra a kapitalizmusnak az elemeire, mert az nem újdonság, hogy Hszi Csin-ping kiszállt ebből, tehát ő most próbál központilag egyedül irányítani. Ez nem működik. Olyan kevés külföldi befektetés, mint aktuálisan Kínában van, nem volt 1993 óta, és amíg nem jön külföldi befektetés, addig kinek kell a jüan? Ha nem kell a jüan, akkor miért domináljon a jüan?
Mivel szállunk ki ebből a bipoláris világból és megyünk a multipoláris világ irányába, az látható, hogy az alternatívák jönnek, előbb-utóbb megerősödnek. Hogy mikorra fog nekik sikerülni a dollárt nagyon erősen gyengíteni, azt nagyon megkérdőjelezem.
Nézzük meg, a pandémia óta nem gyengült a dollárnak a szerepe a világgazdaságban, hanem erősödött. Ha most megnézzük a mesterséges intelligenciát, az egész technológiai témakört, a tőzsdéknek a kapitalizációját, akkor világszerte ez az aktuális amerikai infrastruktúrában működik a legjobban, tehát oda áramlik tovább is a likviditás.
Nem látom rövid időre azt, hogy a kínai gazdasági modell annyira fantasztikus lenne, hogy akkor most mindenki most Silicon Valley-ből kivonul, és azt mondja, hogy hajrá, felveszünk egy egyenruhát, vörös csillagot a fejünkre és élvezzük Hszi Csin-ping alatt a gazdasági modelleket, vagy akár Putyin irányába fordulni, tehát ezeket nem nagyon látom. Nem zárom ki, de így a következő 5-10 évben nem erről fogunk beszélgetni, hogy radikális dollár összeomlás látható lenne.
Vegyük a példát ugye az egész mesterséges intelligencia hype körül. Most az az érzés, hogy mindenre, mint az antibiotikum, a mesterséges intelligencia a tuti megoldás. Amelyik iparág problémába kerül és a sajtókonferencián csak hangosan gondolkodnak, hogy azon gondolkoztunk, hogy esetleg a mesterséges intelligenciát beépítsük, hát már egyből a piac ennek örvend és ünnepel. Tehát egy ilyen miliőben nehéz.
Pont ma reggel a podcastban is ez egy téma volt, amit ott bevettem, mert ugye ma NVIDIA-nak lesz a jelentése, és ez egy ilyen nulladik napnak tűnik, mert annyira vár a piac arra, hogy valójában sikerül nekik az, ami tényleg egy új dimenzió lehetne? Amit ugye sokan nem tudnak, hogy Nvidia nem chipeket gyárt, hanem ők a chipeket csak tervezik. Na most az eddigi átfutási ideje, amíg egy chipet megterveztek, az körülbelül olyan 8 és 11 hónap között tartott, és most kiszivárgott az, hogy úgy tűnik, hogy sikerül NVIDIA-nak beépíteni a mesterséges intelligencia applikációkat, és így le tudják rövidíteni a tervezési időt 3-4 hónapra. Ez radikális hatékonyságnövelés, költségcsökkentés, marzs növekedés lehetne.
Egy ilyen miliőben nehéz az embereknek kikapcsolni a híreket, és azt mondani, hogy ha portfóliót állítok össze, akkor nem szaladok az elment rakéták irányába és a robogó vonatokra, hanem higgadtan egy – én úgy nevezem, hogy ’All Weather’, tehát – minden időszakra, minden időre összeállított portfólióval legelőször stabilizálom az összeállítást.
Ennek persze, hogy a globális gazdaság része, tehát akkor meg kell nézzem, hogy a globális gazdaság hol zajlik, mekkora része Amerika, mekkora része Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, Európa? Itt sajnos azt látjuk, hogy az egyes európai országok globális szintű szemszögből nézve nagyon pici.
Még Ausztriában is sokan azt kérdezik, hogy miért nem foglalkozok az osztrák piaccal? Ha megnézem az osztrák piacnak a tőzsdei kapitalizációját, ami a globális piachoz nézve 0,01%, akkor miért foglalkozzak egy ’Mickey mouse’ tőzsdével, ami teli van bennfentes információkkal, olyan tranzakciókkal, ami nem transzparens? Valakinek lehet, hogy jó, de ez nem a 2024-25-ös mindset, amivel érdemes függetlenül felépíteni az egészet.
Tehát igen, érdemes ezt megnézni, összeállítani és ha az megvan alapjában a széles portfólió, akkor tudok kezdeni egy picit a jó tanácsadómmal akár optimalizálni, megnézni, hogy hol vannak lehetőségek? De az egy döntő, hogy a másik oldalon ne valaki ott üljön, és azt érezzem, hogy őt a marketing irányítja, hogy akkor most mi a motivációja nekem valamit beépíteni, hanem nézzük meg marketingtől függetlenül a sztorit, hogy hogyan is néz ki a világgazdaság.
2024 a választások éve – lehet politikamentesen befektetni?
BOGNÁR BEATRIX: Az elmúlt időszakban rengeteget hallunk arról, hogy a 2024-es év a választások éve lesz, mert globálisan az egész világon ugye mindenhol választanak, szinte ezt így mondhatjuk. Mégis azért a befektetők részéről kérdezném azt, hogy hogyan tudjuk magunkat a politikától függetleníteni? Tudunk úgy összeállítani egy olyan portfóliót, amibe a politika nem szól bele?
JÁNOS ZSOLT: Az előbb ugye mondtam azt, hogy a gazdaságoknak a fejlődése is egy picit hasonlít a vállalatokra. Az árfolyamok miért mennek felfele? 2 tényező van: az egyik, amikor elindul egy biznisz modell, akkor eleinte a piac megveszi a fantáziát, a perspektívát, akár a marketinget, a víziókat és beáraz az árfolyamba egy növekedést.
Ez olyan technikailag hangzik, a beárazás. Sokan kérdezik, hogy ez hogyan megy, hogy áraznak be a piacok? Nagyon egyszerű. A beárazás azt jelenti, hogy a napi árak létrejönnek abból, hogy valaki eladott és valaki vett. Na most, hogyha a jövőkép pozitív, akkor a piac egyre magasabb és magasabb árakat fogad el, mert bebeszéli magának azt, hogyha én ezt megvettem mondjuk 20 egységért, akkor találok valakit, akinek majd el tudom adni 25 egységért, és ő azért veszi meg, mert ő is talál esetleg valakit, aki majd megveszi 30 egységért.
Tehát ez a jövőkép. Ez megy mindaddig a vállalatoknál, amíg vannak ezek a negyedéves jelentések – mint ma is NVIDIA-nak-, és akkor jönnek a tények. Aznap, amikor megjöttek a számok, akkor a piac azt nézi, hogy milyenek a marzsok, milyenek a forgalmak, hogy néznek ki a növekedési számai a vállalatnak, és hogyha azt teljesítik, amit előre a piac beárazott, akkor az árfolyam nem mozdul, akkor marad azon a szinten, akkor nem történt semmi nagy sztori.
Ha alulteljesít – ezt láttuk tegnap-tegnapelőtt, akkor elég kemény nyaklevessel mennek vissza, és akkor akár 15-20 %-ot is visszakorrigálnak a piacok, mert túl sokat beáraztak és akkor ez a vízió összeomlik, hogyha alulteljesítettek. Ha jobbak a számok, akkor akár ugrik felfele. Ilyet is láttunk most az első negyedévben, hogy a jelentés után volt olyan részvény, amelyik 10-15 % ugrott.
Itt jön a privát befektetőknek egy naiv elvárása, hogy azt mondják, hogy hát ezt hogyha tudnánk előre, az jó lenne. Nem, ez bennfentes információ és ez ma már büntetendő. Pont ezért van az, hogy a nagyvállalatoknak, a top menedzsereknek nagyon szűk az ideje, akár 10 nap van, amikor kereskedhetnek a saját részvényekkel egy év alatt, mert hát ők tudják a számokat és pont ez egy manipuláció lenne.
Aztán mikor megvan a jelentés, akkor már abban a pillanatban, ahogy beárazta a piac a tényeket, kezd azzal foglalkozni, hogy oké, akkor most mi a következő kitekintés? Milyenek a víziók? És akkor lehet, hogy korrigál, de azután újra ugrik az árfolyam felfelé, mert jók a víziók és megint megveszi az ígéretet. Ugyanez történik politikai oldalról is. Azt tudjuk, hogy a politika, a politikusok a választás előtt mindent megígérnek, ebből kialakul egy piacban egy kép, hogy lássák, hogy milyen irányba hova tudnánk menni.
Ezt most látjuk, hogy minél közelebb jön november, és annak a veszélye, hogy Trump újra elnök legyen, annál inkább bizonyos iparágak árfolyamai csökkennek. Mindig, amikor olyan statisztika jön ki, hogy ő erősödik, akkor esnek vissza, mint a megújuló energiák, Kínának nagyobb a problémája, mert ő jelzi azt, hogy nagyon kemény szankciókat fog bevezetni és adókat Kínával szemben. Mikor kijön egy statisztika, hogy Biden mégis maradhat, akkor erősödnek a megújuló energiák, a fosszilis energiák mennek vissza.
Tehát ezt látjuk, hogy a piac ezt előre beárazza, ezek mind spekulációk. November 5-én fogjuk látni, hogy mi fog történni. És azután pedig teljesíteni is kell. Ezért én összehasonlítom, nem rövid időre nézve, de hosszú távra nézve a politikai fellépéseket gazdasági modellekkel. Ez persze, hogy korlátos, mert ha megnézem, hogy a politikusok miket csinálnak, hogy lépnek fel…hát hogyha vállalati vezetők lennének, akkor már rég leváltották volna őket, de hát ugye ezt nem várjuk el.
A vállalatoknál tudjuk azt, hogy egy vállalat vezetése nem egy demokrácia, hanem a vezető a tulajdonos és a tőke szemszögéből kell döntsön: legyen nyereség, akár leépít munkahelyeket, ugrik a munkanélküliségi ráta, leépít egy vállalat munkahelyeket és ugrik az árfolyam felfele. Miért? Azért, mert költségeket csökkentett. A politikánál ez nehezebb. S politika pont az, aki azt mondja, hogy engem megválasztottak, akkor jönnek a munkahelyek, jönnek az ajándékok, csak ezt valaki meg kell finanszírozza.
Az orosz-ukrán konfliktus esetleges megoldása mit hozhat a tőkepiacon?
HAJGATÓ SZILVESZTER: Az előzőekben már részben érintettük az orosz-ukrán háborút. Nekem az lenne a kérdésem, illetve nem csak nekem, hanem sokan fordulnak hozzám ezzel a kérdéssel, hogy most már lassan 2 éve tart a háború. Úgy tűnik a hírekből, hogy most már van esély arra, hogy megállapodás születik a felek között. Amikor a háború elindult, a piacok összeomlottak, nagyon gyorsan lereagálták a híreket a pénzpiacok. Mire számítasz, ha esetleg lenne egy kiegyezés a felek között, egy átmeneti megállapodás, annak milyen hatása lenne a piacokra az elkövetkezendő időszakban?
JÁNOS ZSOLT: A jó az, hogy nem kell jósoljunk, hanem ha értjük a piacokat, akkor látjuk, hogy a piacok hogyan reagálnak. Az érdekes az, hogy nem az a különleges, amit most látunk, hogy bizonyos iparágaknál a csúcson vannak az árfolyamok, ez a normális. Miért? Hát a gazdaságnak az a fő szerepe, az a létjogosultsága, hogy a menedzserek azon dolgoznak, hogy a szolgáltatások jobbak legyenek, hatékonyabbak legyenek, növeljék a marzsokat, a vásárlók azt veszik meg, amire szükségük van, azon gondolkozni, hogy likviditás legyen. Tehát ezek a gazdasági körforgás.
Amikor jön egy váratlan esemény – ez lehet háború, lehet természeti katasztrófa vagy bármi más-, akkor ezek a különlegesek. Mivel ezek nincsenek benne a rendszerben, ezért ez a sokk rövid időre oda vezet, hogy a piacokból, mivel nagyon likvidek, hirtelen kivonul pénz. Ha kivonul pénz, azt jelenti, hogy az árfolyamok esnek, azért, hogy megtalálja a piac és azt a kérdést feltegye, akkor ezt az eseményt most hova tegyük?
Na most a kemény az, hogy a tőzsdének a háború mindegy sajnos. Sőt a rombolás alapjában a tőkepiacnak az egy azutáni felépítési víziót és perspektívát mutat egyből fel. És ezért ezt látjuk, hogy évszázadok óta a háborús események – még a világháború az, amelyiknek nagyobb kihatása van esetleg az egész világra, de akkor is bizonyos iparágak dübörögnek és megvan a kereslet bizonyos témákkal szemben. Tehát a globális gazdaság ez sokkal jobban kivédi.
Az érdekes az, hogy aki a gazdasági összefüggésekkel és modellekkel foglalkozik és ezt próbálja megérteni, én azt látom, hogy ezek az emberek nem annyira pesszimisták, mert ők látják, hogy a gazdaságnak megvan egy törekedése megoldásokra előre.
És még egyszer azt mondom, ha egy menedzser, ha elkezd jajgatni, hogy jaj, milyen nehéz az élete, azt mondom, hogy akkor állj fel, tűnj el, mert itt ebben a székben egy megoldó kell üljön, és nem egy olyan, aki nyavalyog. Ez sokkal keményebben a vezetőknek ki lehet mondani, mint ugye így a privát emberek életében.
A piacok beárazták azt, hogy megvolt egy energia-sokk, de megvan a megoldás. Ha megnézzük a nyersanyagokat az energia oldalán, akár a földgáz és egyébnek az árát, mennek inkább lefele. Az olajnál is az van jelezve, hogy visszaesik a kereslet, a másik oldalon pedig több beszállító van. Az OPEC-en kívüli beszállítók termelik az olajat és ezzel nagyobb a kínálat, csökkennek az árak, ami megint jó, főleg olyan régióknak, mint Európa, mert mi az az energiát be kell importáljuk.
Hogy meddig fog tartani ez a konfliktus, a gazdaság szemszögéből az szinte mindegy, mert a gazdaság működik. Az egy katasztrófa az érintett embereknek, katasztrófa gondolat, hogy egyáltalán ma 2024-ben még mindig el kell fogadjuk azt, hogy vannak a kőkorszakban gondolkozó valakik, akik azt mondják, hogy most veszem a botomat és fejbe verem a másikat, mert nekem nem tetszik valami. Tehát, hogy ilyen van, ez tényleg szomorú, de a gazdaság ezt teljesen használja és keresi a megoldásokat.
Ez az, ami néha érthetetlenné teszi az egészet, hogy az ember azt mondja, hogy oké, de én maximálisan érzek valamit és látom, hogy a tőkepiac erre hogyan reagál. Harmincöt év után azt kell mondjam, hogy a piacnak sajnos nagyon sok esetben nincs lelke. Lelkiismerete nem tudom, hogy van-e. És ez olyan érdekesnek hangzik, mert ki a piac? Hát a nagy raj pont. Ez a baj, hogy a piacnak nem tudunk egy arcot adni. Hanem a piac a tömeg.
BOGNÁR BEATRIX: Nekem pedig pont az tetszik a gazdaságban vagy a tőkepiacban, hogy folyamatosan fejlődik. Ez ad egy kiszámíthatóságot, mivel, ha visszamegyünk egy pár 100 évet és a mostani időszakot megnézzük, hiába vannak fentek-lentek a gazdaságban, ettől függetlenül alapvetően húzunk az elejétől a végéig egy vonalat, akkor az emelkedő. Így valahogyan a pesszimistákat én pont ezért nem is értem, mert itt ha hosszútávon gondolkodunk, akkor ennek pont az ellenkezőjét látjuk.
JÁNOS ZSOLT: Visszatérek oda, mert sokan azt a kérdést felteszik, hogy mennyire normális az, ami most van és ez meddig tud így tovább menni, ez az emelkedés? És erre azt kell mondjam, hogy az emelkedés a normális és az, hogy újra ’all time high’-okat látunk és egyre magasabb szinteket, ez a normális.
Ha elfogadod azt a képet, hogy a gazdaságnak megvan egy alapszerepe, ami pont erre van felépítve és az a nem normális, ha jön egy meglepetés. Tehát azok, akik állandóan ilyen összeomló képekkel foglalkoznak, azoknak azt kell mondjam, hogy ők nem a normálissal foglalkoznak, hanem az abnormális meglepetésekbe próbálnak bele tenni képeket. A rémképeket esetleg egyszerűbb eladni, mert hát az emberek ezt szívesebben megveszik, de alapjában normális az, hogy a gazdaság növekszik és egészséges.
Generációváltás a KKV szektorban
BOGNÁR BEATRIX: Több ügyféltől is jött olyan kérdés, hogy most már felépítettek, megalapozottak egy vállalkozást. Ott vannak az utódok, a gyerekeik, sőt valahol már unokák is és azért ezt egy kényes kérdésnek gondolják sokan, hogy hogyan adják át azt, amit ők felépítettek? Én ezért szerettelek volna megkérdezni téged, mert tudom, hogy ebben neked sok éves tapasztalatod van, hogy vannak erre technikák, hogy érdemes megközelíteni az örökítési témát.
JÁNOS ZSOLT: A vállalkozásoknál legalább 3 téma van, amit, mint pénzügyi tervezők szóba hozunk valamikor az ügyfélnél, és pont ez is mutatja azt, hogy egy jó pénzügyi tervező nem a termékről és abból az egy pár dologról beszélget, amit lebonyolítunk, hanem a konszolidált vagyonképről, hogy milyen összefüggések vannak.
Amibe sok vállalkozó akár hibázik is elég korán az az, hogy az egész vagyonát, a saját tőkét teljesen visszaforgatja, és csak a saját vállalkozásában tartja.
Ez olyan esetekben veszélyes, amikor a vállalkozón múlik az, hogy a vállalkozás mennyire jó vagy rossz, tehát azt jelenti, hogy egy radikális kockázata van vagyon oldalról is. Ezért is a vállalkozóknak is azt javaslom, hogy minél hamarabb kezdjék el attól független, hogy van egy saját vállalkozásuk, porlasztani a vagyon felépítést, a saját vagyont.
Erre most egy jó példa Jeff Bezos: az csak az idén több mint tízmilliárd dollár értékben adott el részvényt, és egy páran mondták, hogy hú, akkor most azt jelenti, hogy száll ki. Nem, hát neki is kell valamikor pénz a kasszába, hát valahol kell ő is néha fizessen ugye cappuccinot? És ha megnézzük az arányokat, az tényleg kevés, amit elad, de az kell.
Egy pár évvel ezelőtt Bill Gates is, amikor elkezdte eladni a Microsoft részvényeket, akkor azt mondták, hogy akkor most vége a cégnek. Nem, hanem kockázat porlasztás. Ez az első, ami fontos a vállalkozóknak, és ez a következő generációra nézve nagyon fontos. Sok vállalkozó még a régi modellből úgy építi fel a vállalkozást, hogy hát elfogadják, hogy eleinte veszteséges a cég. Erre van egy egyszerű modell vagy kijelentésem, vagy azt mondom, hogy nem, ’profit first!’.
Tehát ez kell az első létjogosultsága legyen minden vállalkozásnak, hogy legelőször minél hamarabb ez kitermelje azt a profitot, amit magamnak, mint vállalkozónak, mint tulajdonosnak szükséges, hogy egyáltalán ez a befektetés, ez a vállalkozás érdekes legyen, hogy ne csak kreatívan kelljen valahogy kivenni likviditást. Ez miért annyira fontos? Hát azért, mert a következő generáció ezt figyeli. És látják azt, hogy mivel küzd, mivel foglalkozik egyáltalán a szülő és mennyire szexi, mennyire vonzó azt a vállalkozást valamikor akár átvenni.
Aztán jön a harmadik téma, hogy mikor kezd el egy apa a gyermekével arról beszélgetni, hogy esetleg lenne valami, amit tovább tud adni. És itt az én javaslatom az ideális életkor olyan másfél-kétéves kortól kezdve a vasárnapi reggelinél, amikor a gyermekek észreveszik és értik, hogy mi zajlik. Hogy ott mit látnak? Egy szenvedő, állandóan jajgatót és nyöszörgőt, és hogy ezt még egyszer nem csinálnám? És akkor csodálkoznak, hogy nem veszi át ezt a gyermek vagy egy egészen más modellt.
Van egy negyedik nagyon érzékeny téma, amit most több projektben látunk, mert kísérünk ilyen generációváltás kihívásokat, amikor az 50 – 60 -70 éves vállalatot átadó nehezen fogadja azt el, hogy azok a lépések, amiket ők még 10-20-30 évvel ezelőtt megtettek, hogy akár valamit felépítsenek, azoknak ma a nagy része nem működik, nagy része illegális is, tehát megváltozott nagyon sok minden a világban: a compliance, a transzparencia témák, egyéb és akkor erre jön mindig, hogy milyen hülye lett a világ! Nem, ők lemaradtak, és ezt bevallani, hogy oké, akkor bizonyos paraméterekben sikerült, de ne tegyük ezt tönkre azzal, hogy ragaszkodunk a régi reflexekhez, hanem hamarabb elengedni, hogy a fiatalok ezt másképp oldják meg.
Én nagyon lelkes vagyok, mikor látom így a fiatalokat a vállalatoknál is, akik szeretnének azért jönni, fantasztikus megoldásokkal jönnek, nagyon jó ötletekkel jönnek, de egyet be kell látni: ezek mind teljesen mások, mint az, amit a szülők csináltak. Tehát ez a ’soft’ átadási modell nagyon sok esetben nem működik. Ehhez nagyon reflektált kell legyen a szülő. És ugye ez is nehéz, kinőni abból, hogy én nevelem a gyermeket, megmutatom neki, példakép vagyok, és ebből kiszállni és azt mondani, hogy partner vagyok, egyenrangú vagyok, meghallgatom szívesen és visszalépek maximum a mentor, maximum a meghallgató, maximum a támogató szerepbe. De nem nyúlok bele.
Ez a transzformáció nagyon-nagyon nehéz, és ez sajnos csak a fejekben dől el. De ezt meg kell tenni, mert ha nem, Európa tovább benne van ebbe a problémába, hogy a fantasztikusan felépített KKV szektort nem akarja senki, és az érdekes az, hogy a fiatalok nem a vállalatokat nem akarják, hanem azt, amit az idősek próbálnak erőszakkal fenntartani. Azt nem akarják. Mert ez nem tartható. Még egyszer: nem lehet azokkal a lépésekkel ma tovább haladni.
A legviccesebb szituáció, amikor vannak valami jó startup ötletek vagy valami az asztalomra kerül és így a fiammal beszélgetek ezekről. Egy fél nap múlva visszajön, így 15 évesen azt mondja, nézd meg a laptopomat, erre gondoltál? És akkor nézem, hogy az a fantasztikus ötlet, amit esetleg nekem valaki bemutatott, hát az már létezik és ő megtalálta. Az illető ezt a sztorit csak nekem azért tette az asztalra, mert az én pénzemet szeretné. Tehát neki esze ágában sincs ezt felépíteni, vagy valakitől lekoppintotta vagy lemásolta.
Vagy egy másik példa, amit tudom, hogy fájdalmas és nehéz nevek nélkül, de a gyermek ugye elmegy, az egyik vállalatnál kell egy hivatalos képzést letenni, és annak a képzésnek egy fix része a transzparencia, a compliance, az etika. Ő megtanulja, letesz egy vizsgát és jól érzi magát azokkal az elvekkel, és azután hazamegy és a családi vállalkozásba az a fantasztikus apa, akire ő felnézett, látja, hogy egymás után olyan dolgokat tesz még mindig, ami az ő etikai és transzparencia képzésébe ’no-go’-ként volt kinevezve.
Akkor meddig maradjon ez az apa még azonnal fantasztikus szinten? Ha nem akarja megsérteni, akkor szó nélkül elfordul. Hogyha kimondja, akkor sokszor megsértődik az apa. Tehát ezek olyan témák, amiről ma nem hallunk sokat, de ez a valóság. Ez az, amit látunk, és ez egy nagy kihívás a következő évekre nézve.
HAJGATÓ SZILVESZTER: Mindennapi munkánk során részei vagyunk a vállalatok munkájának, és rengeteg példát látok arra vonatkozóan, hogy a cégekbe hogyan zajlanak le a generációváltások. Úgy látom, hogy ez most jelentős problémát jelent. Sajnálatosan azt látom, hogy Magyarországon a cégeknek a 80 százaléka ezt a generációváltást még nem tudta megfelelőképpen kezelni. De elsősorban a mezőgazdaságban látok olyan pozitív példákat, ahol a családfő elküldi tapasztalatot szerezni a gyermekeit külföldre más mezőgazdasági cégekhez, és amikor eltelik 5 – 10 év, visszahívja ezekkel a tapasztalatokkal a saját cégébe a felnövekvő gyerekeket és szépen fokozatosan a háttérből támogatva őket átadja nekik a cégvezetést. Ez szerintem egy nagyon követendő példa és hála istennek erre is van tapasztalatom a mindennapok során.
JÁNOS ZSOLT: Megvannak a remények, ez a jó, hogy látunk sok példát. Mindenütt azt látjuk, hogy az, hogy csak úgy megtörténnek a dolgok, az egy ritkább. Ezt érezzük a mi iparágunkban is: az az idő, a 70-80-as évekből, amikor ez az ’all finance’ ötlet megjelent, hogy akkor állítólag egy fő mindent meg tud az ügyfélnek csinálni. Hát azt ma látjuk, hogy ez nem működik. Ha van jó szakember és ezért élvezetes veled és veletek dolgozni, mert akkor tudom, hogy tudjuk, hogy az ügyfélnél, hogyha ezek a kockázat és biztosítási témáknak a kezelése szükséges, akkor ott egy full profi, mentálisan fókuszált ember van, aki a végéig ezt csinálja.
BOGNÁR BEATRIX: … a kárrendezés részét is!
A kárrendezés egy biztosítás legfontosabb része
JÁNOS ZSOLT: A befektetési témában is az iparág ugye elad egy ígéretet, hogy mi minden kockázatot kezelünk és nem vesztesz, ami nonszensz! Mert rengeteg olyan veszély lesz, amire nem tudunk felkészülni. Még ha egy megfontoltan, nagyon jól összeállított portfólióm van, még akkor is el kell fogadjam, hogy részben veszteségek lesznek, vagy olyan piaci részek, amihez nem férek hozzá – ezzel ki kell béküljek. Mert vannak olyan események, külső sokkok, amit nem tudok irányítani, de legalább, amit láthatok, azzal nézzek szembe és a biztosításoknál ugyanaz.
Alapjában az emberek egy jó érzést vesznek meg, hogyha valami történik, akkor itt van valaki, aki nekem segít akkor. És ezt látom, hogy ott is a biztosítási iparágban is nagyon sokan sajnos nem ezzel foglalkoznak, hogy hogyan tudom az ügyfélnek ezt a jó érzést és ezt a bizalmat megadni, hogy igen, hogy ha valami van és az neki úgyis egy katasztrófa, tehát ha a beteg lettem, baleset lett, valaki meghalt, akkor tényleg maximális biztonságban érzem magam, ha ott van valaki, akit sírva is felhívok és azt mondom, hogy Szilveszter, ez a baj és ő azt mondja, hogy ’keep cool’, foglalkozz azzal, én elrendezek mindent neked. Ezt én nagyon sokszor sajnos nem látom.
HAJGATÓ SZILVESZTER: Köszönöm Bea, hogy szóba hoztad ezt a témát. Igen, nekem a kárrendezés az valóban a szenvedélyem. Én úgy gondolom, hogy a mi szakmánknak értelmet ad az, amikor egy ügyfél kárt szenved el és mi tudunk neki segíteni a kárának a rendezésében.
Ezt csak úgy lehet megtenni, hogyha az ügyfelek megfelelő szerződésekkel rendelkeznek, korábban erről már többször beszéltünk a Zsolttal, Beával is más fórumokon, hogy az ügyfelek nem szívesen foglalkoznak a biztosításokkal, és ez egy ördögi kör lehet: hogyha nem aktualizálják, nem újítják meg a szerződéseiket, nem fektetnek bele energiát, akkor mi sajnos nem mindig tudunk nekik megfelelő kárrendezési szolgáltatást adni.
Aktuális a kérdés, hogy ezt az MNB is látta Magyarországon, és ennek kapcsán egy rendhagyó lakásbiztosítási kampány fog következni március 1. és 31. között Magyarországon, amire eddig korábban sosem volt példa. Itt az MNB azt szeretné, hogyha az ügyfelek módosítanák a szerződéseiket, itt lehetőségük lesz egy hónapig arra, hogy függetlenül attól, hogy mikor van a fordulója, felmondják a szerződésüket.
Kérdésem Zsolthoz irányulna és az lenne, hogy Nyugat-Európában láttál e hasonló kezdeményezéseket? Mi látszott a szerződések minőségét, tartalmát illetően, mennyire mennek gördülékenyen a kárrendezések? Innen Magyarországról nekünk mindig az az érzésünk, hogy csak nálunk ilyen rossz a biztosítóknak a megítélése. Az adatok, amik eljutnak hozzánk: az egy főre jutó szerződés szám, a biztosítási kultúra, a GDP-ben elfoglalt helyzete a biztosítási piacnak jóval kedvezőbb Nyugat-Európában, mint nálunk. Úgyhogy kíváncsi lennék, hogy milyen tapasztalatokat tudsz megosztani velünk ezzel kapcsolatosan.
JÁNOS ZSOLT: A biztosítási iparág az egy az elég intranszparens iparágként jön és attól függ, hogy a szabályozók mennyire kemények, ez különbözően nyílik meg, lesz transzparensebb és építhető fel. Amit el lehet fogadni, hogy az a megtáltosodás, hogy az emberek főleg a biztosítási témát nap mint nap saját maguktól megoldják – tehát, hogy felébrednek és azt mondják, hogy Mariska, akkor ma ezt a kockázatot megoldjuk-, ezt világszerte nem látom, ez sehol nem működik.
Ezért az iparágban nagyon fontos szerepe van a jó szakértőnek, aki megfelelő időpontban ott van az ügyfél oldalán és ezt a témát szóba is tudja hozni úgy, hogy akkor ezt kellően tudjuk kezelni, mert magától ez nem történik meg.
Ilyen kampányokkal rengeteg próbálkozás volt, azt kell mondjam, hogy a legtöbb a kisebb-nagyobb lendület után általában mind úgy lecsengett és így a mindennapi életbe beszivárgott. Valakinek ez egy ideig volt egy jó marketing húzása és ennyi, tehát elég józanító a kép.
HAJGATÓ SZILVESZTER: Köszönöm a válaszodat Zsolt ez nagymértékben megnyugtat engem, mert akkor ezek szerint annyira mégsem rossz a helyzet a magyar biztosítási piacon, mint amennyire fel van festve. Úgyhogy köszönöm szépen a válaszodat.
JÁNOS ZSOLT: Nagyon sok országban, különböző régiókban ott vagyok akár országokon belül is, és a bécsiek azt mondják, hogy Gratz-ban mások az emberek, a gratziak azt mondják, hogy a salzburgiak mások, a magyarok azt mondják, hogy az osztrákok, a svájciak, a németek.
A jó hír az, hogy mindenütt csak emberek vannak. És ezek a kérdések, amiket ma itt közösen megbeszélünk, ezek a kérdések jöhettek volna ugyanúgy Ausztriából, Németországból, Svájcból és Amerikából is, Új-Zélandról is. A podcastokon keresztül a visszajelzésekből látom, hogy mindenütt szerencsére csak emberek vannak. Megvannak bizonyos keretek, és mindig, amikor valaki azt mondja, hogy itt mi le vagyunk maradva, de ott a többiek jobbak, itt mindig azt kell mondjam, hogy a szomszéd asztalon a bécsi szelet az mindig nagyobbnak tűnik, de szerencsére fordítva is.
BOGNÁR BEATRIX: Így a vége fele egy személyesebb kérdést szeretnék föltenni, ami szintén ügyféltől jött. Nem titok, hogy Te szinte hajnalok hajnalán veszed föl ezeket a kávézacc podcast-eket. Hogyan lehet korán reggel már ilyen összeszedetten, ilyen érdekfeszítően beszélni a tőkepiacról? Hogy működik ez? Hogy csinálod?
JÁNOS ZSOLT: Hát ez nagyon egyszerű: mikor ébren vagyok, akkor persze, hogy most már 35 éve a gazdasági témákkal állandóan foglalkozom, és hogyha az ember benne van ennyiben, akkor pici nüanszok elegek ahhoz, hogy érezzem, hogy hol mozog az egész téma. Valahogy kialakult, főleg a gyermekek nevelése mellett az, hogy nekem tetszik, hogy 4 órakor indul a nap, de ez onnan indult ki – nem azért, mert korán akartam kelni, hanem – este szívesen azt a rituálét élvezem, hogy este 7:00 órától közös a család, főzzünk közösen a gyermekekkel, ugye lefeküdni és ebből alakult ki ez a modell, ami ma jól passzol így tovább is.
HAJGATÓ SZILVESZTER: Ez érdekes, amit szóba hoztál Bea, mert én is minden reggel fél négykor kelek. Nekem nagyon fontosak ezek a reggeli órák. Én arany óraként tekintek erre az időszakra, rengeteg időm van szabadon gondolkozni, felkészülni az adott napra, átgondolni a dolgaimat. Tehát nekem ezek a legértékesebb időszakai a napomnak, amikor reggel fölkelek és van pár órám nyugodtan ráhangolódni az előttem álló feladatokra.
JÁNOS ZSOLT: Hát az érdekes ugye az, hogy pont ezért is a mai Díványbeszélgetést most délben vettük fel, mert este sem a Szilveszternek, sem nekem nem lenne megfelelő, ezért azt mondtuk, hogy inkább így napközben. Én élveztem nagyon, köszönöm a kérdéseket, és bármikor, amikor itt régióban az az érzésetek, hogy megéri és érdemes, hogy még egy elbeszélgessünk, akkor szívesen.
BOGNÁR BEATRIX: Nagyon örülök, hogy így időt tudtunk szakítani erre a beszélgetésre. Mindig, minden alkalommal, ha összejövünk, akkor élvezem ezt a diskurzust. Ha ügyfeleinknek, további új érdeklődőknek kérdése lenne még, akkor szívesen várjuk azokat. Tanácsadóink meg fogják egyenként válaszolni ezeket.
Szeretnék mindenkit meghívni a következő Díványbeszélgetésünkre, ami úgy körülbelül egy hónap múlva lesz esedékes, de erről majd úgyis küldünk információkat, hogy senki ne maradjon le, aki szeretne részt venni ezen. Illetve napi szinten ott vannak a podcastek, ha valaki szeretne részletesebben hallani a napi eseményekről, melegen ajánlom, hallgassák!
HAJGATÓ SZILVESZTER: Köszönöm, hogy ma itt lehettem veletek. Nagyon jól éreztem magamat. Ami nekem különösen tetszett, hogy ugye nekem ez az első beszélgetésem, amikor a pénzpiacok kapcsán résztvevője vagyok egy ilyen egyeztetésnek, és nagyon tetszett, hogy Zsolt az egyszerű kérdéseimre, milyen egyszerű, szakszerű, érthető válaszokat adott.
Úgyhogy én mindenkit arra buzdítok a jövőben, hogy ha felmerülnek a pénzpiacokkal kapcsolatosan kérdéseik, nyugodtan forduljanak hozzá bizalommal, vegyenek részt a rendezvényen és kérdezzenek Önök is Zsolttól, mert szerintem nincs túl egyszerű és rossz kérdés, viszont nagyszerű válaszok tudnak érkezni a másik oldalról. Úgyhogy köszönöm ismételten, hogy itt lehettem és ismét szélesedett a látóköröm.
___________
Beszélgetőpartnerek:
Bognár Beatrix, a PFS-Partners pénzügyi tervező trainee partnere
Hajgató Szilveszter, NBA Biztosítási Tanácsadó Kft. ügyvezetője
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
