A pénzügyi termékek költségeinek egyre nagyobb transzparenciája oda vezetett, hogy az ügyfelek egyre inkább kíváncsiak arra, hogy egyrészt az egyes pénzügyi termékek milyen költségpozíciókat tartalmaznak, másrészt hol találhatnak olcsóbb alternatívákat.
Pénzügyi termékek költsége – megtérül ez nekem?
IVÁNYI ILDIKÓ: Ebben a beszélgetésben én úgy gondolom, hogy nagyon számítunk arra a tapasztalatra, amivel Ön már hosszú évtizedek óta rendelkezik, mert egy nagyon kényes témáról szeretnék ma Önnel beszélni: ez a különböző pénzügyi eszközöknek a költségei. Ugye tudjuk, hogy az ügyfelek nagyon érzékenyek a költségekre, amióta jobban kinyílnak a pénzügyi eszközöknek a háttérinformációi – nevezhetjük ezt annak is, hogy transzparencia.
Azóta az ügyfelek többször találkoznak azzal, hogy egy termékben milyen költségek merülnek fel, és ő nekik milyen költségeket kell kifizetni. Ehhez a kérdéshez általában úgy állnak hozzá első körben, hogy ezt nekem az én befektetésem – legyen ez kötvény, részvény, biztosítási termék, befektetési alap, akármilyen pénztári megtakarítás – mikor fogja kitermelni? Gondolom Ön is találkozott már ilyen kérdésekkel. Érdemes-e egyáltalán ezzel így foglalkozni?
JÁNOS ZSOLT: Az első válasz az, hogy igen, érdemes a kérdésekkel foglalkozni. Erre szerintem persze, hogy joga van a befektetőnek. Pont arra a kérdésre ez a válasz, hogy mi történik az én pénzemmel? Ez az egyik legkritikusabb kérdés, amit érdemes, hogy egy befektető feltegyen mielőtt elindul egy befektetése. A sales, az értékesítők szeretik ezt a jövőképet, a víziókat eladni, hogy mi minden fog majd később történni. Hát ott a papír türelmes, meg az internet türelmes – sok mindent el lehet adni, és így ez elviszi a fókuszt ebbe az irányba.
Az elmúlt évtizedek sajnos azt mutatják, hogy nagyon sokszor az emberek azután rájöttek, hogy lehet, hogy megvolt ez a vízió, hogy mi történhet volna a jövőben, de a befektetett pénzből nagyon kevés érkezett oda meg, hogy ez valójában azt a fantasztikus fejlődést ki tudja termelni.
És ezért ma mindenkinek azt mondom, hogy mielőtt befektetne, azelőtt tegye fel a kérdést, hogy konkrétan mi fog az én pénzemmel történni?
Ez ki fogja kapni? Melyik számlára megy, ehhez ki nyúl hozzá? Milyen jogokkal, milyen hátterekkel?
Ezért nyitja ezt meg a pénzügyi szabályozó egyre erősebben, hogy az emberek ebbe bele lássanak. Na most itt van két reakció: a pénzügyi világ azt mondja, hogy ez nem jó, mert az emberek fókusza arra fog menni, költségérzékenyek lesznek, és az olcsóbb nem mindig a legjobb az embereknek. Ez az egyik szemszögből igaz. A másik oldalon pedig semmi nem túl drága, ha a különböző költségpozíciók mögött megvan egy érték, amit kapok.
Ha valaki azt a kérdést teszi fel, hogy mikor fogja ez a termék kitermelni a költségeket, akkor legelőször azzal kell foglalkozzak, hogy egyáltalán a termék arra képes-e? Mert vannak olyan termékek, amelyek bizonyos költség fölött nem tudnak kitermelni. Most már újra látunk kamatokat, de veszek egy példát: az elmúlt években a nulla kamatszinten a pénzpiaci alapoknak a hozama +/- 0 volt. Ahhoz, hogy valaki akár ilyen termékekbe is parkolja a pénzét – mert az helyes volt, kamat nélkül parkolni a pénzt, mert a likviditás kellett, mert helyes volt nem vásárolni kockázatot – ahhoz nagyon sokan nem jutottak saját maguktól oda.
Na most, hogyha azt a költséget, ami szükséges volt ahhoz, hogy ezt a szükséges szakvéleményt megvegye valaki, ha ezt a termékből szerettem volna kitermelni, akkor ez egy zsákutca volt. Miért? Hát azért, mert nulla kamatnál nincsen kamat, ezért azt a költséget nem tudná ezt a termék kitermelni. Az alternatíva csak az lehetett volna, hogy belemegyek nagyobb kockázatba, elvesztem a pénzemet. Lehet, hogy nem volt a költség, de a nap végén megvolt az a veszély, hogy sokkal kevesebb volt az értéke a befektetésemnek, mert rossz befektetést vásároltam.
A téma nagyon komplex. Ezt lehet akadémikus szinten szétszedni és itt lehetne órákon keresztül szétszedni. A döntő kérdés mindig az, hogy mi van mögötte? Ma megvesznek emberek Lamborghinit, Bentley-t, és ha azt kapják, akkor nekik rendben van az ár. De hogyha kifizetik a Bentley árát és kapnak egy Skodát, akkor torzít a kép.
A pénzügyi világban nagyon sokszor sajnos ez megtörtént, hogy túl magas költségek voltak úgy kivéve a termékekből, hogy ezek mögött nem volt az ügyfélnek hasznos, kézzelfogható haszon. És ezt a témát érdemes feszegetni az ügyfél oldaláról szerintem.
Mit rejtenek az egyes költségtételek?
IVÁNYI ILDIKÓ: Menjünk egy kicsit még jobban bele. Tulajdonképpen azzal a költséggel, amit az ügyfél kifizet ezekben a termékekben, mit fizet ő ki? Kinek fizet ő?
JÁNOS ZSOLT: Ezt termékenként kell megnézni, ezért vannak a tájékoztató „használati utasítások”, amit ma már a pénzügyi világ ki kell nyisson az ügyfeleknek. Van az úgynevezett ex-post és ex-ante költség kimutatás. Tehát már mielőtt az ügyfél megvásárolná a terméket, ki kell nyitni azt, hogy milyen költségek vannak benne, és alapjában itt kellene lássa mindenkinek a költségét, aki érintett a terméknek a létrehozásában.
Ez elkezdődik – vegyük a befektetéseknél az alapkezelőktől, az elemzőkön keresztül a tároló bankok, és a végén ne felejtsük el akár valami tanácsadó cég, sales háttér, jogi osztályok… tehát persze, hogy rengeteg olyan szakmai know-how van a háttérben, amit a termék kell megfinanszírozza, és ezen keresztül az ügyfél is. A fontos csak az, hogy ő ezt megkapja ezt a tájékoztatást. Azért is, hogy meg tudja nézni, hogy van-e nekem alternatívám? Mert ugye a költségeknél mindig ez a kérdés, hogy van-e alternatívám? És akkor is, hogyha találok egy alternatívát, amelyik olcsóbb, az, ami hiányzik szakmai oldalról, azt honnan fogom akkor kompenzálni?
Még az is lehet, hogy valaki azt mondja, hogy én belemegyek, szakmailag annyira képezem magam és ismerem és tudom, és belemegy ebbe a ’do it yourself’ mentalitásba, hogy akkor én fogom, mint az Ikeánál, összeszerelni a szekrényt, és ezt megcsinálja a befektetéseknél is. Ha ezzel jól érzi magát és megvan a szakmai háttere, hát akkor miért ne? Akinek nincs meg a szakmai háttere, ott drága tud lenni az olcsó leves, mert lehet, hogy valamit olcsón vesz meg, de mivel nem megfelelő, ezért az egész termék túl drága.
A tanácsadás ára
IVÁNYI ILDIKÓ: Többen találkoznak ma már olyan tanácsadókkal, akik azt mondják, hogy ők szakmai tanácsot adnak és nekik a fizetségük az vagy órabérben, vagy pedig egy általánydíjban jelenik meg. Ez ugye nincsen a termékekbe bele építve. Tehát itt lehet, hogy az ügyfél első körben azt érzi, hogy ő a termékben is fizet egy költséget, illetve ugye annak a szakmai tanácsadónak is fizet egy költséget. Egy ilyen duális helyzetben mi a jó megoldás? És van-e arra lehetőség, hogy az ügyfél csak egy helyen fizessen költséget?
JÁNOS ZSOLT: A téma azért is komplex, mert sajnos ebből a szempontból Európa még nem Európa. Ezen dolgozunk, hogy egységes legyen, és valamikor Európában minden országban ugyanaz a paraméter legyen. Ez a kérdés ma különbözik országonként. Az egyszerű válasz ebben is az, hogy pont ezért érdemes, hogy az ügyfélnek meglegyen a teljes költségkimutatás, hogy ő lássa, de nem csak százalékban, hanem felbontva tételenként, hogy ki, hol, miben részesül, mert akkor ő ezt fel tudja mérni, hogy a termékben van-e már benne valami, vagy például az értékesítés ki van véve?
Van olyan termék is, amelyiknek ez a része teljesen minimálisra le van csökkentve. Akkor persze, hogy nettóban látom azt, hogy a pénzpiaci iparág a háttérben az intézmények mekkora költségeket vesznek le. Van olyan eset, ahol ez passzol és tetszik, és van olyan eset is, ahol ez nem passzol. Az második pedig az lehet, hogy ha egy szakértőt vesz meg az ügyfél kvázi kívülről, akkor neki is ez az érték meg kell legyen, hogy mit vásárolt meg?
Legalább 3 modell van Európában erre a kérdésre: az egyik az lehet, hogy teljesen tisztán az értékesítő kimondja az ügyfélnek, hogy ő minden fizetést csak a termékekbe beépített jutalékokból kap. Ennek van egy olyan hátránya, hogy az ügyfélnek tiszta kell legyen, hogy érdeke ennek az értékesítőnek, hogy valamit eladjon, mert akkor a valamiből van bevétel, ami tudja finanszírozni azt az időt, azt a szolgáltatást, amit nyújtott. Ideális esetben – és ez felelősség kérdése – csak azt fogja eladni az ügyfélnek ez az értékesítő, ami valójában az ügyfélnek passzol, és nem azt fogja nézni, hogy melyik termékből kap több jutalékot. Tehát itt van egy felelősség és emberi kérdés benne.
A második lehetőség az lehet, hogy azt mondja, hogy teljesen nulla, semmi nincs a termékben, én terméktől független kapom direkt az ügyféltől az órabér szerinti elszámolást. Ez oda vezethet, hogy azt mondja, hogy oké, nem vagyok arra kényszerítve, hogy bármilyen terméket eladjak az ügyfélnek, de itt is megjelenik az emberi tényező, hogy alapjában hány órára, mennyi időre van valójában szükség, hogy ne legyen fölöslegbe túl sok idő gyártva. Tehát itt még ennél az ügyfél kell érezze azt, hogy ott, mint amit kapok, az megfelel.
A harmadik verzió az előző kettő kombinációja, hogy akár ki van nyitva a termékben a költség és ellene van számolva az idő elszámolás. Tehát ezt is mondom, hogy ez sajnos nem működik minden országban, de ezt egyedileg kell megnézni, hogy hol működik és milyen formában. A nap végén a legfontosabb az, hogy az ügyfél jól érezze magát azzal, amit megvett, tehát ne kapjon „címke-hamisítást”, hogy megvesz valamit és valami mást kap, hanem jól érezze magát azzal a szolgáltatással, amit megvett.
IVÁNYI ILDIKÓ: Akkor általánosságban kijelenthetjük azt, hogy bármilyen pénzügyi eszközt vásárolunk meg, annak a költségében benne foglaltatik egy tanácsadási díj is.
JÁNOS ZSOLT: Hogy benne van-e vagy nem, ezt érdemes megnézni. A legtöbb esetben ez benne van. Hogy benne van-e és mennyi és mekkora és ebben ki részesül, ezt direkt érdemes az ügyfél feltegye a kérdést és ezt szétbontsa.
IVÁNYI ILDIKÓ: Köszönöm szépen, hogy beszéltünk erről a kérdésről, mert ez nagyon sokakat izgat és érint. Abban, hogy a költségek mire oszlanak meg és ki, hogy milyen módon van abból megfizetve, kifizetve, ebben is látunk ugye változásokat. Itt is érvényes a transzparencia, tehát érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy hány évre, hány órára vettem meg egy tanácsadót magamnak és a tanácsadási díj az valóban megtérül-e nekem a későbbiekben.
——————
Beszélgetőpartnerek:
Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere
János Zsolt, nemzetközi piaci elemző
——————
Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/
Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/
——————-
A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.
Business illustrations by Storyset
