Kihívások és kilátások: Világgazdasági kitekintés 2024-re

Kihívások és kilátások: Világgazdasági kitekintés USA, EU, Kína, ESG

Idei első Díványbeszélgetésünkön szakértőink az USA kamatlépéseknek valószínűségét járták körbe annak tükrében, hogy idén választások lesznek az országban, majd megvitatták az Európai Unió gazdasági kihívásait és fejlődési lehetőségeit. Elemezték a kínai gazdasági lépéseket, és azonosították, hová áramolhat ki a tőke Kínából. Végül kiemelték az ESG fontosságát, és felelősségünket ebben a témában.

IVÁNYI ILDIKÓ: 2024-es évvel kapcsolatban rengeteg kérdés érkezett a kollégáktól, ügyfelektől, érdeklődőktől: úgy gondolják, hogy a befektetők szempontjából 2024 a kockázatkezelés és a racionális létfontosságú döntéseknek az éve kellene, hogy legyen. Amikor ezek a kifejezések elhangzottak egy-egy beszélgetés alkalmával, akkor én megkérdeztem, hogy ezt ők mire alapozzák és hogy mi volt az a folyamat, amivel idáig jutottak, hogy racionális döntéseket kellene hozni, amikor befektetésekről döntenek?

Azt válaszolták, hogy azért, mert tulajdonképpen meg kellett volna már ezalatt a 3 év alatt tanulni, hogy kellene hagyatkozni arra, hogy milyen volatilitás van a piacokon, hogy egyáltalán folyamatosan beszélünk ez alatt a 3 év alatt a kamatokról és az inflációról, ami tulajdonképpen 2024-ben nem tűnik el az életünkből, és nagyon sok számos olyan tényező – munkaerőpiaci helyzet, a globális fejlődések a piacokon, aztán most 2024-ben nagyon sok választás lesz. Ezek mind olyan események, amelyek befolyásolják a piaci mozgást.

Én is elég sok olyan cikket és értekezést olvastam el az év elején, amelyekben az a kérdés merült fel, hogy 2024-ben mi várható? Találtam egy nagyon érdekes pár mondatot Ian Bremmer, amerikai politológustól, aki azt mondta ki, hogy 2024-ben a globális piacon 3 háború zajlik és hogy ez nagyon befolyásolja a gazdasági folyamatokat. Ebből kettőt már ismerünk: az egyik  az orosz-ukrán konfliktus, a másik az október elején kialakult izraeli és talán azt kell mondani inkább, hogy a Hamász-szal közös konfliktus.

A harmadik, ami nagyon érdekes kijelentés volt az ő részéről, az Amerika hadviselése saját magával. Ezt arra alapozta, hogy Amerikában elnökválasztás lesz, és az elnökválasztásnak az évében nem minden érdemi döntés történik meg azért, mert a még regnáló hatalom már nem akar érdemi döntéseket hozni. Amerikában az elnökválasztásnak az eredményét még nem tudjuk, de hogy ott ki fog kormányra kerülni, az az egész globális piacra kihat.

Ön mit gondol, addig, ameddig az elnökválasztás nem történik meg, addig ezek a folyamatok, amiket látunk most – konkrétan mondjuk a FED-nek a döntési folyamatai-, ezek ugyanúgy folytatódnak, vagy az elnökválasztás körüli „cirkusz”, ami zajlik, az meg tudja változtatni esetlegesen a mostani álláspontját a FED-nek a kamatokat illetően?

JÁNOS ZSOLT: A FED, amikor csak lehet, mindig azt akarja mutatni, hogy az ő lépései az aktuális politikától függetlenek, és erre nagyon-nagyon figyel normális esetben. Ami az idén különleges az az, hogy választási években normális esetben az amerikai központi bank nem csökkent kamatot, vagy nem foglalkozik a kamattal. Az elvárás 2022-ben az volt, hogy 2023-ban fog kamatlépéseket végrehajtani a FED, mert választási évben, ha lehet, nem nyúl hozzá.

Most a kérdés az, hogy ha nem nyúlna hozzá a kamathoz, akkor hogyan tudna reagálni azokra az eseményekre, ami most gazdaságilag történik? A politikai események – tudom, hogy egy pár embernek kemény kijelentés, de -, a politikai befolyás a tőzsdékre nagyon rövid időre hat, ha egyáltalán a politikának van hatása a gazdaságra, majd a gazdaságnak van hatása a tőzsdékre, de direkt a politikának a tőzsdékre nagyon ritka, hogy direkt hatása lenne.

Mindegy, hogy ki lesz az elnök. Persze, hogy a tőzsdén is bizonyos iparágakat vagy az egyik, vagy a másik jobban fog érinteni, és más iparágakat nem fog érinteni. Ezt eddig is láttuk. Most veszem példaként csak a megújuló energiaszektort: szárnyalt és profitált abból, hogy Joe Biden lett az elnök, és az ő ’Inflaton Reduction Plan’ intézkedéseivel nagyon sok likviditás folyt pont ebbe a témakörbe bele. Donald Trump mindig ez ellen volt. Ő szeretne visszatérni a fosszilis energiához. Minden olyan hír, ami most az erősíti, hogy inkább Donald Trump lesz az elnök, az gyengíti a megújuló energia szektorokat és erősíti a hagyományosokat.

Tehát ez mindig meglesz, de alapjában azt lehet mondani, hogy a demokraták alatt például a tőkepiac, a tőzsdék nem voltak olyan erősek, mint a republikánusok alatt. Tehát, ha keresztül tudunk nézni a Trump személyiségén, a tőzsde szemszögéből nézve a republikánus elnök idő alatt erősebb volt általában a tőzsde, mert más érdekek vannak előtérben.

IVÁNYI ILDIKÓ: A múlt évben a FED elnöke azt sugallta, hogy ebben az évben körülbelül 3 alkalommal várhatjuk azt, hogy kamatcsökkentés lehet.

JÁNOS ZSOLT: Mondjuk az érdekes az, hogy ezt beszéli be magának a piac, hogy J. Powell ezt sugallta. Ő nem mondott semmit ebből a szempontból, hanem azt mondta szó szerint, hogy a kollégákkal arról beszélgetünk, hogy esetleg elkezdjünk-e azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy eljönne-e az ideje majd annak, hogy azon gondolkozzunk, hogy esetleg a kamat csökkentésen gondolkozzunk…De a piac ezt hamarabb akarta hallani. Vannak az úgynevezett ’Dot Plot’ jelentések, ami az igazgatósági körnek a véleményét méri fel, hogy a 12 igazgatóból hányan mondják inkább azt, hogy mikor lehetne kamatlépésekről szó.

Ezt a kettőt egymás mellé teszi a piac és azt beszélte be magának, hogy Powell azt jelezte, hogy lesz kamatcsökkentés. Ő nem jelezte, hanem a ’dot plot’ azt jelezte, hogy esetleg lehetne, de még nem mondta ezt ki senki, ez az érdekes.

IVÁNYI ILDIKÓ: A piac ezzel szemben egy sokkal több alkalmas kamatcsökkentést árazott be. Abban az évben nem szoktak lenni kamattal kapcsolatos intézkedések, amikor a választás zajlik, mégis a gazdasági folyamatok lehet, hogy arrafele fognak mutatni, hogy erre most rácáfol a FED, és valóban kamatot fog csökkenteni. Itt mindig kérdés az, az infláció mértékét számítva, illetve azt, hogy a fogyasztás hogyan fog alakulni, hogy a FED milyen mértékű kamatcsökkenést fog esetlegesen végrehajtani? Látjuk-e annak a megalapozottságát az amerikai gazdaságban, hogy nem 0,25-ös bázispontokkal, hanem mondjuk 0,5 vagy 0,75 bázisponttal csökkentse a FED a kamatot?

JÁNOS ZSOLT: Ilyen szcenáriót – abból, amit most az igazgatósági kör emleget – ki lehet zárni, tehát tisztán az érződik, hogy a FED nem szeretné lekövetni az eddigi kamatlépési modelleket. Ha a múltat megnézzük, akkor nagyon radikálisan kellett csökkentsem a FED, mert megjelent egy fekete hattyú, ami miatt gyorsan kellett reagálni. Addig, amíg most nem jelenik meg egy nagyon erős esemény, klasszikusan egy fekete hattyú meglepetés, addig a FED-nek nincsen indoka nagyobb lépéseket tenni.

Ha megnézzük, akkor pillanatnyilag egy ilyen – én úgy nevezném – aranyfürt szcenárióban lebeg a piac: a gazdasági számok egyelőre még mindig erősek, főleg Amerikában. Kína egy kicsit elvált a világtól, még nincs kihatása, de az amerikai számok jók. Az infláció alapjában csökken, nem olyan dinamikusan, mint eddig, de csökken. A kamatok magasan tudnak maradni: annak ellenére, hogy magasak, ezt bírja a gazdaság. Egyelőre még a kilátások is azt mutatják, hogy a bizalma a fogyasztónak megvan. Tehát ha ezt így megnézzük, akkor ez egy ilyen ideális állapot.

Amit ma reggel mondtam a podcastban, hogy vagy ilyen aranyfürt, vagy lehet, hogy rájövünk, hogy ez ilyen Alice Csodaországban-sztori, mert a pontok egymásnak ellent is mondanak. A kérdés az, hogy ez hogy fog feloldódni? Az egyik FED igazgató a múlt héten azt mondta egy konferencián, hogy a FED eddigi gyors lépéseivel lefele hibázott és ezekből kellene tanulni, hogy ne lépjen olyan gyorsan a FED, hanem ha csökkent, akkor lassabban.

Két eszköze van még a FED-nek, amivel tudja kezelni a likviditást a piacon. Az egyik, hogy nem kamatot csökkent, hanem a mérlegben a kötvény állományt, amit tart a FED, azt nem leépíti, amit pillanatnyilag csinál, hanem ezt megtartja azon a szinten, ahol van. Ez is likviditást jelent a piacoknak. Tehát vannak eszközök, amivel ezt tudják irányítani, és nem kell feltétlen kamatlépés.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ha már az eszközöknél tartunk: nagyon magas a foglalkoztatási ráta Amerikában is. Jó pár évet visszamehetünk- évtizedet is akár, hogy ezt a számot lássuk, hogy milyen magas a foglalkoztatottság. Most egy ilyen magas foglalkoztatottság mellett nyilván a fogyasztás is nagyobb, ami az inflációra hatással van. Ha a munkanélküliségi ráta nem fog változni, akkor is lesz annyi mozgástere a FED-nek, hogy esetlegesen kamatot csökkentsen?

JÁNOS ZSOLT: Ez nincsen kőbe vésve, tehát ha nem szükséges, akkor miért lépjen lefele, akár felfele?

Tehát az, hogy csökkent a FED, az alapjában egy segítség lenne a gazdaságnak, és ezt az infláción mérik. Az infláció kezelése Amerikában még mindig a legtisztább, mert ott látható az, hogy az inflációt a kereslet oldaláról próbálják kezelni. Az amerikai inflációnak a lénye más, mint az európai infláció, és ott úgy tűnik, hogy ez kezelhető is. Én azt látom, hogy azok, akik azt remélik, hogy jön kamatcsökkentés, azok tényleg remélik, mert olyan a portfóliójuk vagy olyan az üzleti modelljük, vagy olyan az életük, hogy rá vannak utalva alacsonyabb kamatra.

Nagyon sok vállalat tulajdonosának is azt mondom, hogy álljunk be arra, hogy nem csökkennek a kamatok. Akkor is legyen meg az életképesség, és ha majd jön kamatcsökkentés bármilyen okból, hát akkor ez lesz a kakaópor a kapucsínóra, de csak arra fogadni, hogy minden helyreáll, ha csökkennek a kamatok, az az egy elég meredek fogadás pillanatnyilag.

IVÁNYI ILDIKÓ: A kamatcsökkentés azt is jelentené általánosságban véve, hogy akkor a hiteleknek a kamata is csökkenne. Azt látni lehet, hogy minden fő régióban, ahol ilyen nagyon magasan voltak a kamatok, ott maga a hitelezési kedv vagy a hitelfelvevő kedv nagyon csökkent.

A Trump-féle kommunikációban, amivel ő kampányol, abban benne van az is, hogy olcsóbb hitelekhez fogja hozzá juttatni az embereket, merthogy leszakadni látszik a középosztály. Ön azt mondta, hogy nem befolyásolja a politika a gazdaságot, de hogyha az emberek ezt elhiszik, akkor mégiscsak valamilyen szinten a gazdaság lesz hatással a politikai választásokra, és akkor a FED befolyásolhatja a kamatcsökkentéssel ezt az egész folyamatot.

JÁNOS ZSOLT: Két téma van, amit érdemes megnézni. Az egyik, hogy ha kárt okozna az, hogy nincs olcsóbb hitel, akkor a gazdaság nem tudna növekedni, nagyobb lenne a munkanélküliség. A gazdaság magas szinten van és alacsony a munkanélküliség. Tehát ha Trump azt mondja, hogy én akkor kedvezőbb hiteleket fogok nektek adni, kit zavar az, hogy most nincs hitel?

Az európai piacon ez másképp néz ki. Holnap Christine Lagarde fog döntésről véleményt hozni. Pont megjelent a hét elején az a piackutatás, hogy Európában milyen a hangulat a hitelpiacon. Na most az európai gazdaság lehűlt, megállnak a vállalatok, elindultak a csődbemenetelek, elindultak elbocsátások, és emellett kevés hitel van. Itt más a szcenárió.

De ha veszem Amerikát, akkor most azt vitatjuk, hogy az évet Amerika 3 vagy 5 % növekedés között fogja lezárni, magasabb, mint Kína. Alacsony a munkanélküliség, olyan szinten van, amit eddig még soha nem láttunk. A hitelek nem csökkentek. Miért? Azért, mert a hitelek a magasabb kamatszinten is kitermelődnek.

Egy hitelnek mindegy, hogy mekkora a kamata, hogyha az az invesztíció, amivel ezt befektettem, ha azzal erősebben tudok növekedni, hát akkor magasabb kamatot is ki tudok termelni. Mindig ez a döntő, hogy mi történik a hitellel.  Annak, akinek hitel csak azért kell, hogy valahogy életben maradjon és az alap napi életét finanszírozza, annak egy hitel úgyis egy katasztrófa, mert egy hitel az mindig csak egy invesztíció szemszögéből nézve érdekes lépés, és nem abból a szempontból nézve, hogy ezt invesztíció nélkül felélje valaki.

IVÁNYI ILDIKÓ: Hogyha mondjuk egy magánszemély felvesz egy hitelt, nem úgy gondolkodik, mint amit ön most mondott, hogy az egy katasztrófa, mert ő azt egy segítségnek gondolja. Csak azt vissza kell fizesse. Kevesen számolnak azzal, hogy annak még milyen egyéb vonzatai is vannak, de most nem egy hitelfelvételről beszélgetünk.

Az amerikai gazdasággal vagy az amerikai törvényekkel kapcsolatban most január elsejével egy magyarországi vonatkozásra is ki kell, hogy térjünk, mert eddig életben volt egy olyan rendelet, ami a kettős adóztatást megakadályozta, és január elsejével ezt a kettős adóztatást elkerülő egyezményt eltörölték. Ez azt jelenti, hogy akinek van Amerikában osztalék vagy kamat jövedelme, vagy pedig onnan kap bért, ami után adóznia kell, azután ő ott adózik. Illetve vannak ebben az adózási rendeletben olyan kitételek, amelyek még azt is előírják, hogy hozam és kamat jövedelem esetén milyen esetekben kell még Magyarországon is valamennyi adót megfizetni. Ezzel kapcsolatban is nagyon-nagyon sok kérdést kapunk.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy mi nem vagyunk adótanácsadók, tehát mindenkinek adótanácsadóhoz kell majd ebben az esetben fordulnia, adótanácsadóval, adószakértővel kell megbeszélni, hogy őneki akkor tulajdonképpen az ilyen típusú befektetései után, vagy jövedelme után, hogy és milyen módon kell adóznia.

JÁNOS ZSOLT: Az érdekes az, hogy ez a lépés alapjában nem új. Csak az az új, hogy pont Amerikát és egy pár országot érinti ez. Tehát normális esetben rengeteg olyan ország van világszerte, amelyiknek az én adó főszékhelyemmel nincsen meg a dupla adózási megegyezés, és hát akkor azt mindig egyedileg kell kezelni, nem is kérdés, egyedileg adótanácsadóval.

Az, hogy most ez Amerikával történt meg, ez azért kényes, mert látjuk, hogy az amerikai bevonzó erő a likviditás oldaláról mekkora, a globális gazdaság mekkora részét teszi ki az amerikai piac, ezért persze, hogy sokkal többen érintettek, de ennek ellenére ugyanaz a téma, ugyanaz a megoldás.

Mindenki az ő adó székhelyén, tehát ott, ahol az élet központja van, ott kell összevonja minden bevételeit világszerte és ott kell megadózza, és van olyan ország, ahol van dupla adózási megegyezés és van olyan, ahol nincs. De hát ezt egyedileg kell kezelni.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ez egy régebb óta meglevő, Magyarország és az USA közötti egyezmény volt ,ami most pillanatnyilag nem hosszabbodott meg január elsejével, és ezért  fontos, hogy azért beszéljünk róla, mert ez azokat a befektetőket érinti, akik a tőkepiacon fektetnek be, és akiknek a befektetéseik konkrétan az USA-ban vannak.

JÁNOS ZSOLT: Nemzetközileg rengeteg ügyfélnek a helyzetét kezeljük most már évtizedek óta, és hát az alatt a több mint 30 év alatt szinte minden évben valahol valami változott, és ez azt mutatja az ügyfélnek is, hogy az az ideális idő lejárt. Ezt a bevezető mondatból is hallottam, hogy akkor most racionálisan és kockázatkezelőként kell dönteni. Tehát az a kép, hogy ma valamit döntök, és ezt annyira megfontoltan döntöm el, hogy 20 évig, 30 évig ebben nem változik semmi, és akkor tudok ragaszkodni ahhoz, amiből kiindultam, ez nem létezik, mert évente változnak a paraméterek. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy mivel indulok ma el, ezt folyamatosan kell adaptáljam évről évre és megnézem, hogy még passzol-e vagy sem.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ezekben a beszélgetésekben, amire én utaltam a beszélgetésünk elején, ezekben felmerült az a szempont is, hogy a szabályzók is változnak. Itt nyilván az adószabályokra is értették az ügyfelek. Ha már a szabályzóknál tartunk: mi az Európai Uniónak a tagjai vagyunk, és beszéltünk arról, hogy Európában uniós választás lesz. Most ezzel kapcsolatban is érkezett egyébként kérdés, hogy az európai parlamenti választás eredménye átrajzolhatja-e a jelenlegi palettát, ami aztán hatással lesz majd Európa gazdaságára? Mármint a parlamenti összetételre értették ezt a kérdést.

JÁNOS ZSOLT: Persze, hogy ezeknek vannak kihatásai már csak azért, mert az látszódik, hogy Európa növi ki lassan magát. Tehát az, ami az Európai Parlamentben van, és hogy kialakul valójában ezen a szinten a közösség és az európai egyesült államok modellje alakulóban van, az nem megy máról holnapra, ez idő kérdése.

Én csak belegondolok, hogy egy jó pár évvel ezelőtt mennyire hallottuk vagy vettük észre, hogy egyáltalán létezik ez az európai parlamenti választás, mekkora figyelem volt mögötte, és ha megnézzük most, ez fantasztikus, mert közelebb jött hozzánk. Egészen más személyiségi típusok mennek oda.

Látható, hogy ott egészen más döntési folyamatok vannak, és hát persze, hogy a tagállamokra is, és ezeknek akár a fejlődésére, a finanszírozására, a gazdasági modellekre mind kihatásai vannak, de nem máról holnapra, hanem ez egy hosszabb folyamat. Tehát ebből a szempontból ennek persze, hogy nagy jelentősége van, és ezért is jó, hogy közelebb kerül az egész minden állampolgárhoz, minden európaihoz, mert igenis el kell gondolkozni azon, hogy ki milyen irányba látja a jövőjét. Európát szétszedni és visszaküldeni a kőkorszakba szétdarabolt országokkal, vagy pedig a globális piacnak megfelelően, nagyon erősen, közösen.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ön már említette, hogy holnap, azaz 01.25-én Christine Lagarde kilép ismét a színpadra, és beszél arról, hogy milyen kilátások vannak Európában gazdaságilag, mi lesz itt is az inflációval és a kamatokkal. Ön már említette, hogy Európa helyzete teljesen más, mint Amerikáé. Az elemzőknek a 85 százaléka azt mondja, hogy Európában recesszió van, így konkrétan kijelentik, tehát ebben a recessziós környezetben mi várható a központi jegybank részéről?

JÁNOS ZSOLT: Tehát én úgy látom, hogy Christine Lagarde nem azt fogja elmondani, hogy milyen helyzetben van a gazdaság és hova fog alakulni az infláció, mert – ez most keményen hangzik – neki halvány fogalma sincs, hogy hova alakul az infláció, mert ő is csak visszapillantó tükörből nézi az adatokat, hogy milyen volt az infláció. Tehát ez nagyon fontos.

Ezzel mind a ketten elégették a kezüket – a FED is és Christine Lagarde is-, amikor azt mondták, hogy az infláció csak átmeneti, időleges. Az egy jóslás volt, ahelyett, hogy ezzel foglalkoznának, azt mondják, hogy most milyen, kész. Hogy a kamatlépést meg tudja-e hozni, ez abból a szempontból döntő, hogy valójában úgy érzi-e az európai központi bank, hogy az infláció az eléggé alacsonyan van, és hogy nem túl erősek a nyomások felfele?

Ez egy olyan téma, amibe Amerika és Európa nagyon eltér egymástól, mert a bértárgyalások az egész szociális rendszerrel a háttérben Európában sokkal-sokkal keményebbek és drágábbak voltak, mint Amerikában annak ellenére, hogy az infláció itt nem annyira a kereslet, tehát az alkalmazottak oldaláról jött. Az alkalmazottak kaptak béremeléseket, annak ellenére, hogy a kereslet oldaláról szeretnék visszafojtani az inflációt, és az európai infláció nem a kereslet oldaláról, hanem az energiaimport oldaláról jelent meg nagyon erősen.

Tehát ezért óvatos a kérdés, és gazdasági oldalról nézve, ha eldöntötte a központi bank, hogy az euró stabilitás és az infláció csökkenése a fő elv, erre kapott megbízást másképp az európai központi bank, ő nem is tehet mást, mint azt végrehajtani, amire őt megbízták. Ez azt jelenti, hogy alacsony infláció plusz euró stabilitás, ebben nincs benne a gazdaság. És ez kemény azoknak, akik azt mondják, hogy recesszióban vagyunk, akkor kell lépjenek, ha az infláció csökken.

Ha nem, akkor ez egy mellék-kár, amit okoz az infláció elleni küzdelem, amit elfogadnak a központi bankok: azt mondják, oké, ezt tudomásul kell vegyük, hogy ilyen mellékhatások történnek a gazdaságban. Aktuálisan azt látjuk, hogy az európai ingatlanpiac az, ami a legerősebben megállt egy ilyen szuper padló fékezéssel. És onnan nagyon erős a hang, hogy kell csökkenteni, kell csökkenteni, de ez a jajveszékelés sajnos nem az a jel, amire reagálni fog az európai központi bank, hanem egészen más paraméterek.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ön említette a bérezést, a bér alkukat, amelyek folynak általában december vége és január hónapban. Erre vonatkozólag nagyon kemény lépéseket látunk Németországban. Hogyha a német gazdaságot kiemeljük az európai uniós tagállamok közül, akkor Németország mindig is egy meghatározó ország volt az Európai Unión belül. Mikor még Angela Merkel volt, akkor Németországnak a súlya is, mint hogyha az európai uniós döntésekben nagyobb lett volna, mint amiről most hallunk. Mint hogyha egy picit politikailag Franciaország fele billent volna el a mérlegnek a nyelve.

Ha már kijelentettük, hogy Európában recesszió van, akkor Németországra meg aztán konkrétan mondhatjuk, hogy recesszióban van. Ez a tény nem fogja azt eredményezni, hogy az infláció stabilizálódik? Hiszen amellett, hogy bérkövetelések vannak, azért kijelenthetjük, az Európai Unión belül is a foglalkoztatási ráta nagyon-nagyon magas, itt sem volt ilyen magas még soha, amilyen most. És ennyi béremelés, az csak egy infláció gerjesztő hatással bír.

JÁNOS ZSOLT: Ez a kérdés mindig azon is múlik, hogy az infláció mennyire növekszik, hogy a fogyasztóknak milyen a jövőképe, hogy azt, amit megkerestek – és itt is az európai fogyasztó másképp viselkedik, mint az amerikai. Az amerikai fogyasztó fogyaszt, ha neki van munkahelye és van bevétele, az európai fogyasztó képes arra, hogy kivonja a rendszerből a fizetését, tehát nem viszi körforgásba és nem fogyaszt, hanem elkezd kvázi spórolni, de nem úgy spórol, hogy ez a likviditás a gazdaságnak rendelkezésére áll, hanem még ki is vonja, tehát számlákra teszi, takarékkönyvekbe teszi, ami egy zsákutca.

A másik pedig, hogy az, hogy a munkanélküliség nem magasabb, ez demográfiai probléma is egész Európában. Másképp Amerikában is ugyanúgy egy demográfiai probléma. A vállalatoknak nagyon nehéz, szeretnének leépíteni, de látják azt, hogy ha fordul a gazdaság, akkor nem lesz olyan egyszerű visszahozni munkaerőt, ezért próbálják ezt valamilyen formában megtartani. Ez rámegy esetleg tartalékokra.

Emellett Európában sokkal kevesebb a hitel, de ha megnézzük a DAX csúcsszinteken van, tehát ez mutatja azt, hogy a tőkepiac és a tőzsde nem az aktuális szociális politikai vitákat kezeli, ez nem is érdekli, hanem a tőkepiac sokkal keményebben ezeken keresztül néz és már a jövőképeket árazza be, ami azt jelenti, hogy fájdalmas lépések jönni fognak, ami gazdaságilag jó és ezért a tőke ott van a tőzsdéken.

Plusz nagy része az európai piacoknak, nem Európában keresi meg a pénzeket, hanem a globális piacon, Amerikába, Ázsiában, más régiókban és amíg azok a régiók megfelelően szerepelnek, addig a számok is stimmelnek.

A német szerep az ugyanúgy megvan. Ha megnézzük a gazdasági számokat Európában, még mindig a német gazdaság a legerősebb. Hát, hogy ott is transzformáció szükséges, az nem kérdés, tehát ez már látható, hogy azokon a szinteken is úgy sehol nem tud a gazdaság maradni, mint amit még akár 5 évvel ezelőtt láttunk, vagy 10 évvel ezelőtt láttunk, csak erősen kell jöjjön a transzformáció. Ebből a szempontból nézve sajnos a transzformációval azt kell mondani, hogy az amerikai modell a legrugalmasabb. Mert ott a szakszervezeteknek nincs meg az az erejük, nem ragaszkodnak annyira állandóan a múlthoz, ragaszkodnának, de nem tudják annyira tovább vinni és kikényszeríteni, mint például itt Európában.

IVÁNYI ILDIKÓ: Ön említette, hogy nagyon-nagyon sok a készpénz az embereknél és ez nem forog bent a gazdaságban. Volt egy kérdés ezzel kapcsolatban, hogy ha az Európai Unió átvenné azt a modellt, ami Magyarországon történt, tehát nagyon magas kamatra adtak ki államkötvényt, akkor ennek a lakosságnál levő likviditásának egy jó részét be lehetne vonni a gazdaságba?

JÁNOS ZSOLT: Az államkötvény az nem a gazdaság.

IVÁNYI ILDIKÓ: Az emberek szívesen adnak így magas kamatra pénzt az államnak, mert ez jó, de ha visszatérünk a beszélgetésünknek a legelejére, hogy azt mondták, hogy tudatos kockázatkezelés és befektetői racionalitás, akkor ez nem biztos, hogy ez a kettő összefügg pont azért, amit Ön is mondott, de akkor fejtse ki ezt legyen szíves bővebben.

JÁNOS ZSOLT: Tehát ilyen magas kamat az általában azért egy konkurenciája a gazdaságnak, mert a magas kamat pont az államkötvényeken keresztül kivonja a likviditást a körforgásból. És ha megnézzük a legtöbb európai állam az államkötvényeket nem azért bocsátja ki, hogy ebből a likviditásból a gazdasági tevékenységeket támogassa, hanem általában a szociális struktúrákat, szociális ígéreteket finanszíroz – nyugdíjak, egészségügyi ellátások, szociális hálók felépítése. Ezek mind nem gazdaságot előrevivő invesztíciók és finanszírozások, hanem szociális ígéretek, ami a legdrágább, mert ezzel a következő generációnak a nyakában van téve az adósság, és a gazdaságból hiányzik a növekedés.

Nagyon sokan feldobják azt, hogy például az amerikai gazdaság mennyire el van adósodva. Ha megnézzük, hogy az elmúlt évtizedekben melyik gazdaság nőtt a legerősebben és ebből az adósságot ki tudom finanszírozni, akkor ez az amerikai gazdaság. Veszem a mesterséges intelligencia témát: ott Európa sajnos teljesen kivette magát az egész MI, mesterséges intelligencia kérdésből. A legtisztábban és a legerősebben onnan is jön a Magnificent Seven, és az egész gazdaságnak a turbója az az amerikai piac, mert a mesterséges intelligenciához kellenek a szabadsági modellek, a demokrácia is jobban hozzájárul.

Ha veszem Kínát, akkor Kína pont lövi ki magát aktuálisan az egész mesterséges intelligencia témából, hogy milyen hatalmas ez az eltérés, akár csak 10 év alatt, hogy mi történt a kínai tech szektorban és mi történt az amerikai tech szektorban. Itt látjuk, hogy hova megy egyelőre a hajó tovább a jövőt nézve.

IVÁNYI ILDIKÓ: Beszéljünk egy kicsit Kínáról is. Összességében elmondhatjuk, hogy Kínának a nyugati kormányokkal megromlott a viszonya, és most azt is látjuk, ami történt itt az elmúlt hetekben Kínában a tőzsdén, hogy a befektetők belefáradtak abba, hogy ők folyamatosan azt látták, hogy veszítettek a pénzükből nem is keveset, mert borzasztóan nagy mértékű ez a veszteség, amit el kell viselni ott a befektetőknek.

A kínai kommunista pártnak ez a kommunista piac gazdálkodása, ha nevezhetjük így, ez nem igazán nyeri meg a globális piacnak az érdeklődését, és nem is a bizalmat építi Kínával szemben. A kérdés az, hogy az a pénz, amit most a befektetők kivontak a kínai tőzsdéről – ugyan próbálkozott a tőzsde ilyen-olyan kisebb intézkedésekkel ott marasztalni a pénzt -, ez hova áramolhat? Megvannak-e azok az alternatívák, amire most így azt mondják, hogy oké, abban látunk fantáziát, van benne trend, arrafele tesszük be a pénzünket, mert ott esetleg ilyen veszteséget nem kell majd elkönyvelni?

JÁNOS ZSOLT: Kínával kapcsolatosan 2 dolog történt. Először voltak a régi számok, amiről tudtuk, hogy azok is szépre voltak tupírozva, manipulálva, hogy mennyire erősen nő a kínai gazdaság és ha itt aktuálisan megnézzük, akkor pont most egy pár nappal ezelőtt került egy olyan statisztika a kezembe, ami mutatja azt fel, hogy Kína valamikor olyan 12-14 százalékos éves növekedésről jött, de a tendenciát látjuk, hogy hova kerültünk, és legjobb esetben valamikor 3 %-nál van.

Na most, ha veszem a 3-at vagy 4-et és az aktuális nyugati – főleg amerikai gazdasághoz-, akkor az, ami volt, hogy Kína sokkal erősebben növekedik és lemarad a nyugati világ, az most teljesen megfordult. Amikor Hszi Csin-ping jött, akkor lehetett látni, hogy ő valamit vált, de az volt a tőkepiac véleménye, hogy erősebbek a gazdasági modellek, és a kapitalizmusnak az ereje felül fogja ezt írni.

Na most ebben nagyon erősen belenyúlt a kínai kormány, és ez azt mutatja, hogy az ő elképzelése a kapitalizmussal nem működik, és ezért elfordult el a tőke most Kínától. Ez elég veszélyes is, mert ha a nagyvállalatok meghozzák azt a döntést, hogy akkor Kínából kivonulunk vagy visszahúzódunk, ők nem jönnek holnapután újra vissza. Hanem ez azt is jelenti, hogy ők nagyon hosszú ideig Kínát ott is hagyták.

Az alternatívák, amit az elmúlt években láttunk, és ez más oldalról is érinti a kínai piacot, az például India. Indiának a paraméterei sokkal erősebbek és van az is, amit, ha itt megnézünk, hogy a lakosság száma is évtizedeken keresztül Kínában nagyon növekedett. Erre a növekedési görbére volt felépítve az, hogy Kína mennyire erősen fogja dominálni a világot, mert mennyire erős. India már ki előzte Kínát. Az indiai modell kiszámíthatóbb, inkább benne van a demokratikus modellekben, másképp gondolkozik, egészen más a struktúrája, nem annyira szélsőséges a kapcsolat sem, közelebb áll, így a multipoláris világban India máshol pozícionálja magát.

Mexikó egy olyan piac, amelyikbe tőke is és kapacitások is kiáramlanak. Azzal, hogy Amerika és Kanada is ezzel a nearshoring modellel közelebb hozzák a gyárakat, ezért nagyon sok gyártópadot Kínából visszahozott Mexikóba például, Dél-Amerikába. Tehát ezek azok a régiók, amelyeket erősebben profitálnak, plusz Ázsiában is India mellett azok az országok, amelyek kiszámíthatóbbak, mint Vietnam, mint Szingapúr, mint Malajzia. Tehát azok a partnerek – Dél-Korea, Japán-, amelyek erősödnek.

Itt nem is a tőke mozdul egyből, hanem inkább a tőke azt nézi meg, hogy a vállalatok hogyan reagálnak erre. Ha vesszük csak Apple-t, egy jó idővel ezelőtt meg volt is a hír, hogy Apple akkor kivonul Kínából, és most aktuálisan egy gyár építése zajlik, hogy például az iPhone-kat egyre nagyobb részben hozzák ki Kínából, és ne ott gyártsanak. És ha valahol elindult a gyártás, akkor oda nem mennek olyan gyorsan újra vissza Kínába.

IVÁNYI ILDIKÓ: A kínai gazdasági mutatókat az is befolyásolja, hogy hogyan alakult ott az ingatlanpiac. Évekkel ezelőtt hallottunk egy ingatlanpiaci botrányról, ami azért nagyon-nagyon sokakat érintett Kínán kívül is, ez a kínai ingatlanpiaci lejtmenet folytatódik. Ezt meg lehet állítani azzal, hogy Kínában nincsen kamatemelés? Kínában nem beszélünk inflációról.

JÁNOS ZSOLT: Ami most a piacokat foglalkoztatja, az egy érdekes esemény. Azt is lehet mondani, hogy a piac fogad pillanatnyilag és nagyon provokálja a kínai központi bankot is, a kínai kormányt is, mert megpróbálták hasonlóan, mint az európai központi bank, vagy akár a FED is, csak verbális intervencióval a piacokat megnyugtatni. Valaki fel kellene hívja Hszi Csin-pinget, hogy eljött az idő, hogy most már ne csak elmélkedjünk, hanem a tettek is fontosak. Van az a mondás is, hogy ’Never fight the FED’, tehát hogy a FED ellen fogadni, vagy az EKB ellen fogadni az nem jó, mert sokkal erősebbek, tovább van levegő, van likviditásuk.

Na most a kínai központi banknak még nem ennyire erős a pozícionálása, és azt lehet látni, hogy a piac ezt provokálja. A legerősebben pozícionált fogadás az év eleje óta az ’China tech short’. Kínában tiltott a shortolás, de a külvilág shortol nagyon erősen, nagyon keményen.

Tegnap reggel kiszivárgott egy olyan hír, hogy állítólag gondolkozik a kínai kormány azon, hogy gondolkozzon megint azon, hogy valami legyen. 350 milliárd dolláros likviditást szeretne azért lábra állítani, hogy ezzel a tőzsdét stabilizálja. Na hát fantasztikus a spekulánsoknak így ezt kimondani. Ha tudom, hogy a másik oldalon lesz valaki, aki venni fog 350 milliárddal, hát akkor ez nekem szinte egy tuti biznisz.

Honnan akarják ezt a pénzt elővenni? Hát egy ilyen speciális kötvényt szeretne kibocsátani a kínai állam, kormány, hogy ebből a likviditásból, amit bevesznek, ebből stabilizálják a részvénypiacokat. Hát ez megint szuper üzenet főleg a spekulánsoknak. Annak, aminek jele volt tények oldaláról, és nem csak forró levegő volt, az az, hogy Jack Ma például tegnap a partnereivel részvényeket vásároltak, Alibabának a részvényeit 200 millió dollár értékben megvásárolták. Ez olyan, hogy oké, azt lehet mondani, hogy valami jel, de hát alapjában a bizalmat visszahozni az még egy hosszú idő.

Kína tényleg, a covidot, ahogy kezelte, egy katasztrófa volt, az ingatlanválságot, ahogy eddig kezelte, katasztrófa volt, mindent azzal a merev rendszerrel. A mesterséges intelligencia modelleket teljesen kiszorította, mert ez kárt okoz a diktatúrának, és a hangulat olyan szinten van, mint a covid lockdown idején volt Kínában. A baj csak az, hogy akkor a lockdown -ból lehetett nyitni, most nem lehet nyitni. Most meg van nyitva a kínai gazdaság és a hangulat az embereknél, a középrétegben, a lakosságnál sokkal rosszabb, mint a covid lockdown idő alatt. Csak most nincs mit nyitni, mert nyitva van a gazdaság. Ez biztos, hogy problémássá teszi és még nincs vége ennek a sztorinak. A kérdés az, hogy ez hogy fog feloldódni, és mi fog valójában történni. Valójában megteszi Kína ezeket a lépéseket?

Erről a verzióról, hogy Kína nem teszi meg ezeket a lépéseket, nem akar senki gondolkozni, mert ez nagyon nagy kihatással lenne akár a globális gazdaságra is. Eddig még a kínai események ilyen regionális sztorik, és ennek nincs kihatása. Kivéve Európát, mert Európa nagyon össze van kötve Kínával. Amerika Kína nélkül is pillanatnyilag tud fejlődni, de hogyha ezt nem tudják megoldani, akkor ennek komolyabb következményei lehetnek.

Itt kezdődik az a probléma, hogyha valakinek én ma tartozok 1 000 €-val, az az én problémám. Ha én neki tartozok 100 000 euróval, azaz az ő problémájává kezd válni, és ezért a világ is már másképp áll Kínához. A háttérben Amerika is már tárgyal, hogy oké, miben lehet enyhíteni, lehet-e esetleg segélycsomagokat összeállítani…csak ez nem annyira egyszerű. És akkor itt megjelenik megint Trump, aki azt mondja, mindegy, hogy mit csináltok, én mindent felrúgott. Ez érdekessé teszi.

IVÁNYI ILDIKÓ: Nyilvánvaló, ahogy majd haladunk előre időben, fogjuk látni, hogy egyáltalán hogyan alakul ez a kínai-amerikai viszony, és esetlegesen, ha mégis a Trump kerül hatalomra, akkor ez hogyan és milyen módon fog változni.

De ha már ott tartunk, hogy Kína hogyan szeretne mégis valamilyen szinten stabilizálódni, illetve a piac fele egy kicsit jobb fényben feltűnni, akkor azért azt lehet látni, hogy a feldolgozóipara és konkrétan, hogyha most egy feldolgozóiparra koncentrálunk és ez az elektromos autógyártás, az valami hihetetlen mértékben elindult. De azt is lehet látni, hogy mind a 3 régió, amelyről ma beszéltünk – tehát Amerika, az Európai Unió és Kína -, arra koncentrál, hogy a feldolgozóiparát fellendítse.

Hogyha azt vesszük, hogy ezek az országok egymástól vásárolnak, akkor az export és az import kereslet valamilyen szinten csökken, hiszen egymásnak bizonyos szempontból versenytársai, nem pedig kiegészítői lesznek. Erre láttunk már jelet is, hiszen a kínai elektromos autó dömping az már a Teslára hatással van, illetve az európai autóiparra is.

Ez folytatódhat más feldolgozó ipari ágazatoknál is, amiben Kína erős, és akkor ez valamilyen szinten jelenti azt, hogy ő majd ezt a kapitalista gazdaságot mégiscsak jól fogja tudni kezelni, vagy pedig van 1-2 ilyen pici szegmens és ettől a kínai gazdaság nem fog jobban lábra állni?

JÁNOS ZSOLT: Az érdekes az, hogy ezeket a témákat, hogy megfelelően kezeljük, ahhoz a most aktuálisan lezajlott Davos-i konferencián lehetett hallani: itt a globális gazdaság próbálja magát azon a protekcionizmuson, ami most nagyon erősen kialakult, valahogy túltenni magát, és azzal a címszóval, hogy a bizalmat hozzuk vissza, pont odamenni, hogy amennyiben lehet, próbálni fordítani a konszenzus, a közös, a stratégiai együttműködések irányába vissza, mert ha ez nem sikerül, akkor ez gazdaságilag összességében problémákat fog okozni.

És persze, hogy akkor lesz olyan, hogy lesz egy pár gazdaság, mint például az amerikai gazdaság, amelyik magába is nagyon erős tud tovább is lenni, és lesz rengeteg olyan gazdaság, amelyik kiesik ebből és lemarad. Ez nagyon holisztikus megközelítés. A tőkepiac azelőtt úgyis azt nézi meg, hogy hol vannak nekem az átmeneti időben lehetőségek, előnyök. Nagyon gyorsan mozog a tőke, ezt látjuk és ez egyre gyorsabb is lesz a jövőre nézve. A tőke nem is elveket néz meg, hanem azt, ami neki előnyt hoz.

Ez van a befektetőknél is. Visszatérve oda, amivel bevezettük, hogy kockázatkezelés szemszögéből, tanulva a múltból – aki ezt mondja, annál az az érzésem, hogy neki még nagyon fájnak aktuálisan valamilyen tapasztalatok, mert az emberek sajnos addig akarnak racionálisan, megfontoltan és kockázatokat tudatosan kezelve dönteni, amíg még az utolsó seb az ujjukon még fáj. De amikor ez elmúlt, és egy kicsit kijön a parti hangulat és minden laza, akkor ezeket nagyon hamar elfelejtik.

A kilencvenes évek eleje óta én azt hittem minden krízisben, hogy na most akkor változnak a dolgok, és tanulunk. Most már kerülök oda, hogy azt mondom, hogy mi nem tanulunk és abba a krízisbe, ami aktuális helyzetben esetleg döntés meghozható szabályozásokkal, és ha azt meghoztuk, az mind rendben van, de amit azt mondjuk, hogy most nem, mert akkor majd később, az soha nem fog megtörténni. Mert így működik az ember.

IVÁNYI ILDIKÓ: Egy utolsó kérdés még : többen felvetették, hogy 2024 olyan szempontból is egy izgalmas év lesz, hogy sokkal, de sokkal többet fogunk hallani az ESG-ről és sokkal többet fogunk ezzel a témával foglalkozni, hiszen elemi érdekünk az, hogy környezettudatosabban éljünk éa az energiával is sokkal tudatosabban bánjunk. Illetve figyeljük a saját, tehát a mikrokörnyezetünkben a kiadásainkat, hogy feleslegesen ne nagyon vásároljunk termékeket, tehát, hogy a szemetet, amit kidobunk a hulladékot, azt ne gyarapítsuk.

Mennyire lehet egy ilyen volatilis gazdaságban, ahol minden nagyobb állam küzd gazdasági problémákkal, amik nem afelé mutatnak, hogy feltétlenül ez lesz az elsődleges dolog, amit meg kell oldani 2024-ben, hogy ezek az államok, főleg a vezető államok, mégis a zászlójukra tűzik, hogy foglalkozzanak a környezettudatossággal, a fenntarthatósággal?

JÁNOS ZSOLT: Nagyon ideálisnak hangzik sok minden: érdekünk ez vagy ez a fontos, de az emberek nem így viselkednek. Tehát ha ma megnézem, akkor nem azt vásárolja még a nagy tömeg, ami gazdaságilag és a természet oldaláról is jó, hanem ami az olcsó. És az általában kárt is okoz. Nem fizet szívesen magasabb árakat azért, hogy a munkaerőt itt biztosítsa, hanem keresi az olcsót, ami esetleg valahonnan be van importálva. Ez hullámokban fog továbbmenni.

Én alapjába egy pozitív hozzáállású ember vagyok és azt mondom, hogy oké, minden ingadozás mellett szerencsére nem azért jöttünk mi létre, hogy saját magunkat kiirtsuk, de kellenek nekünk a katasztrófák. Nézzük meg, hogy Európában az atom ellen mikor jött létre a döntés? Hát akkor ehhez kellett egy Fukusima. Ilyen események lesznek és az egész transzformáció az állandóan hullámokba fog menni.

Lehet, hogy lesz egy olyan idő, amikor esetleg úgy tűnik, hogy visszafordulnánk. Nem visszafordulunk csak egy kicsit enyhül, mert hát az emberek, ha megnézzük, hogy az extrém pártokat pillanatnyilag kik, miért keresik, választják, hát pont azért van, hogy ebbe a szükséges transzformációba, ami intellektuálisan felfogható, a képzett réteg egészen másképp kezeli ezt, a széles középréteg lebeszél és azt mondja, hogy ők azok az ott fent a fentiek valamit akarnak tőlünk, és ezért azokat választják, akik azt mondják, hogy nem, mi nem, visszafordítjuk a régi szép időt. Ezek a hullámok mindig így menni fognak.

Alapjában az látható, hogy az irány az megvan a transzformáció oldaláról, és szerencsére megvannak olyan törvényi döntések is hozva, amit nem lehet máról holnapra megállítani. Tehát kell egy átfutási idő, és addig lehet, hogy olyasmi történik, ami mégis ráerősít arra, hogy a másik irány jobb lesz. Pillanatnyilag az látható, hogy megy tovább a transzformáció, az ESG az annyira megérkezett, hogy a tőke tovább is ezt beköveteli, a nagy intézményi befektetők nem mondanak le erről. Minél erősebben a politika szeretne ellent fordítani, annál erősebben, még jobban behelyezik magukat. Most van egy aktuális felmérés, ami azt mutatta ki több mint 140 nagy intézményi befektető megkérdezése alapján – ez a fő tőke, azt lehet mondani, a nyugati világban-, hogy minél erősebben a populista politika szeretne újra eltérni az ESG-től, annál erősebben a menedzserek pillanatnyilag növelik az ESG szemszögű invesztíciókat, befektetéseket. Ez így hullámokba fog tovább is menni és fejlődni.

Persze ki lehet pipálni, hogy nekem az ESG nem fontos, de hát ez minden egyes befektetőnek a saját lehetősége. Olyan, mint mindenütt, a választásnál is megvan a választási jogom, akkor odamegyek, kész. Nem oda menni, mert nincs kedvem, hát ezt lehet, de akkor nem kell nyavalyogni, és ez az ESG-nél is így van. Ha valakinek ez fontos, akkor a befektetéseknél meg tudom szabni, hogy hova szeretném én az én befektetésemet irányítani, a tőkét tenni. Ez a modell, ez nem tűnik el máról holnapra, és akinek ez tetszik, hát erősítse azokat az erőket, akik ezt tovább fejleszteni szeretnék.

IVÁNYI ILDIKÓ: Nagyon szépen köszönöm, hogy ma is megosztotta velünk a gondolatait. Mindenkinek kívánom, hogy ebből a beszélgetésből is szűrje le a azokat a tanulságokat, vagy azokat az ötleteket, gondolatokat, amelyek az ő konkrét befektetéseire, megtakarításaira, vagy a leendő megtakarítására relevánsak lehetnek.

___________

Beszélgetőpartnerek:

Iványi Ildikó, a PFS-Partners pénzügyi tervező partnere

János Zsolt, nemzetközi piaci elemző

——————

Kérdése van befektetéseivel kapcsolatban? Jelentkezzen befektetési konzultációra: https://pfspartners.hu/befektetes-megtakaritas/

Vegyen részt a Díványbeszélgetés a tőkepiacról webinárainkon: https://pfspartners.hu/divanybeszelgetes-a-tokepiacrol/

——————-

A videóban tárgyalt tartalom KIZÁRÓLAG általános tájékoztató célokat szolgál, semmilyen körülmények között NEM jelent ajánlást bizonyos befektetések megvásárlására vagy eladására, és nem minősül befektetési tanácsadásnak! Az előadók nem tudják felmérni az egyes hallgatók kockázati profilját és pénzügyi körülményeit.

Szeretnéd, hogy a pénzed tényleg a Te céljaidért dolgozzon?​

A PFS befektetési konzultációján segítünk megtalálni az ideális megtakarítási formát, akár meglévő, akár új befektetési lehetőségeket keresel.​

Ismerd meg a szerzőt!

Picture of Törökné Iványi Ildikó

Törökné Iványi Ildikó

Pénzügyi tervezőként a befektetési piac a szakterületem. A pénzügyi döntéseink meghatározzák a jelenünket és a jövőnket is. A média zajban nehéz eligazodni, ezért írok blogot, készítek vlogokat és szervezője is vagyok a „Díványbeszélgetések” -nek.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban?

2024.06.26.

14:00

2024-06-26
Hozzájárulok adataim kezeléséhez a adatkezelési tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően.
Megértettem és elfogadom az adatkezelési tájékoztatót.

2024.06.26.

14:00

Díványbeszélgetés a tőkepiacról

(A gombra kattintva elfogadod az adatvédelmi szabályzatot és feliratkozol a hírlevélre és eDM-re)